Nem tudom mi tévő legyek. A nővérem szenved! Van valami ötletelek?

Sziasztok

Egy nagyon nehézkes problémával fordulok hozzátok, ki tudja, hátha tud valaki segíteni.

A 21 éves nővéremről van szó, aki elég komolyan már 2 éve, az egyetem megkezdése után nem érzi jól magát. Ezt szó szerint idéztem. Lehet, hogy a dolognak semmi köze az egyetemkezdéshez, de a probléma egyre nagyobbnak látszik.

"Vagy hogy jobb a kedvem van hogy nem", "Lehet csak szimplán nem akarok felnőni", "Egy depis bunkó vagyok", "Az egész életem nyomaszt", "Az hogy egyedül vagyok mindig és nem tudok mit csinalni..." és ehhez hasonló mondatok hagyják el a száját egyre többször. A helyzet az, hogy nem tud mit csinálni, egyész nap a nagymamámnál van (balesete miatt ő vigyáz rá... reggelit/ebédet/vacsorát kell adni neki, fürdetni, de egyébként jó állapotban van) nyomkodja a telefonját, eszik és eszik. Már egy disznónak képzeli magát, így sportolni sincs kedve, amit nagyon, de nagyon szeret egyébként. Sajnos apukámmal rossz a kapcsolata, ez is nagyon megbántja, mert nagyon szereti őt és szomorú, hogy nem tudják megoldani a konfliktust. Egyébként érzelmi kitörései is vannak, ami nagyon feldúlt. Van, hogy jó kedve van, aztán teljesen random visszaesik.

Nagyon nagy segítségre lenne szükségünk, mert természetesen ő nem ismeri el, hogy valahol beteg vagy egyszerűen nem tud róla és családon belül nem sikerül megoldani a problémát.

Én Pán Péter-szindrómára vagy bipoláris zavarra gyanakszom, de szakmai segítségre lesz szükségünk, ebben biztos vagyok.

De addig is a közösséget kérdezem, milyen javaslatotok van a helyzettel kapcsolatban?