Mi lehet a bajom? Szociális fóbiám van? (hosszú)

Leírom a legelejétől...Kiskoromban apám(már nem tekintem annak)folyamatosan bántott.Ekkor kezdődött el minden.Miután őt sikerült nagyából kiiktatni az életünkből ovodában emlékeim szerint nem tudtam beilleszkedni.Mindig is elvoltam magamnak,amíg a többiek homokoztak én azon gondolkodtam,miért folyik a víz az egyik irányból a másikba.Ezt megis kérdeztem elvileg akkor a felnőttektől,de azok mindig lehülyéztek emiatt(legalább is ezt mondta anyám,mert oviból csak az maradt meg,hogy nem tudtam beilleszkedni)...Az általános iskolában se volt nagyon másképp,ott inkább próbáltam felvenni egy olyan szerepet,ami nem én vagyok.A legelején próbáltam játszani a többiekel pl fogócskázni,mászókázni meg ilyenek...De az se jött be,mert a vége az lett,hogy vmi történt és kiközösítés lett a vége.Voltak beszólások,volt hogy annyira felidegeltek,hogy az egyik kisebbet felkaptam (akkor voltunk 3.-osak kb.) és belebasztam a padba.Azt nem kellett volna akkor...Utána rosszabb lett az egész...Próbáltam ezt úgy honorálni,hogy viccet csináltam magamból,így legalább csak kinevettek és elkönyveltek fogyatékosnak,aki nem vehető komolyan(Bár azért történtek még dolgok akkor is,az egyik lány pl.amikor akadály versenye volt az osztálynak és készültem a futtásra behelyezkedve,hátúról felökött,hogy elvesztettem az egyensúlyom és ekkor bevertem a fogam.Elégé felszakadt a szám és ömlött belőle a vér.Ezzel a foggamal a mai napig bajok vannak(ez is mély nyomot hagyott bennem)Ilyenek és ehhez hasonlók történtek velem alsó osztályban)...

Ezek után felköltöztünk a fővárosba és ott kezdtünk új életett.Felsőbe mentem.Akkor a beiratkozás és és az első néhány hét eltelt.Utánna megint kezdtek előjönni a régebbi dolgok a beilleszkedésel.Itt már a legelejétől a hülye gyereket játszottam.Ez nagyából be is vált ideig-óráig,rajtam nevettek,és legalább nem basztattak addig se.Azért utána amikor ez nem vált be,pont emiatt lettem kipécézve megint.Az osztályunk nagyából elment,ott is voltak basztatások,meg fogyatékosozás,de kilehetett bírni.Az általánoshoz alsós osztályhoz képest eléggé más volt.Elehetett viselni.A baj a másik évfolyam osztályal volt,ők voltak a B-sek,mi az A-sok.A B-seknél volt egy elég durva társaság,akik a gyengébbeket baszogattak.(érsd:alsósokat ill. olyanokat akik nem tudtak kiállni magukért,mint én is).Itt voltak durvább dolgok,volt hogy közre fogtak iskola után az osztályukkal,mert az egyikőjük beszólt vmit és megütöttem.Szerencsére annyi lett belőle,hogy akit megütöttem az vissza adta...Volt hogy,addig ingereletek beszólásokkal,hogy beanyáztam az egyik ottani cigány tásuknak és úgy felképelt,hogy emiatt,hogy egész nap vörös volt az arcom.És itt is történt több ilyen incidens...Persze közben mindig szóltunk a tanároknak,meg ilyenek,de ők se tudtak mindig rendet tenni,mert pl. szóltál és az árulkodásnak ment be és egyből még jobban rádszáltak.Ez az egész 8.-ik osztályig tartott,akkor kezdtem felismerni,hogy nem jó ez az egész.Az lehet,hogy az osztályom nagyából békén hagyott(ott is történtek dolgok,pl bezártak szekrénybe),de azokat kilehett bírni.Az akkori osztályfőnököm rengetegett segített,neki köszönhetem,hogy sikerült annyira megváltoznom,hogy abba hagytam a hülye gyerek szerepet és új látásmódal kezdtem nézni a világot.Akkor döntöttem el,hogy mérnök leszek majd.Tovább is mentem középiskolába szakmát tanulni.Mivel már lelkileg teljesen sérült voltam az általános miatt,nem tudtam normálisan kummunikálni emberekkel.Ez a fogyatékos szó a mai napig belém van vésődve és rendesen szorongást vált ki belőlem ha meghallom.Ezek miatt az önbecsülésem és az önbizalmam szinte nulla. 9.-be is fojtatódott a dolog,csak már nem játszottam a hülyét.De emiatt ugyanaz jött elő mint ovodás koromban.Egyszerűen nem tudtam beilleszkedni és barátokat szerezni.Volt is néhány problémás osztálytárs akik megkeserítették a mindenapjaimat itt is.Őket végül kírúgták,de 10.-be volt összevonás egy másik osztályal.Ott is ugyanez volt.11-be kezdett vmi alakulni,mint ha sikerült volna barátokat szereznem az osztályunkból.(Közös érdeklődési kör).Akkor is voltak beszólások de kezdett kicsit jobb lenni.A legjobb az volt,amikor még szülinapi partkt is szerveztek nekem és masik osztálytársamnak.De az utolsó évben rá kellett jönnöm,hogy ez nem így van...Szépen kibeszéltek a végén és csak arra kelettem,hogy jót röhöghesenek rajtam...Utána emiatt amiért kicsit bíztam bennük mégjobban fájt a dolog.A szakmai évben,amikor kaptuk a szakmai papírt érettségi után folytatták a fogyatékozást meg ilyenek.12.-be amiért nem tudtam érettségire tanulni normálisan az alacsony önbizalmam miatt,lecsúsztam az egyetemről 4 ponttal.Idén bejutottam,de nem arra amelyikre akartam.Folyatosan alul teljesítek,van hogy azon kattogok északa,hogy mit ronottam el és nem alszok eleget emiatt.Mindig a múltat nézem,amikor szeptembertől egyetem.Emberek közé gyűlölök menni,mert mindig azt nézem mit gondolnak rólam,izzadok is és emiatt úgy nézek ki mint aki frissen ruhában zuhanyozott... Amúgy az a vicc,hogy néhány osztálytársam ugyanerre az egyetemre jön majd mint én és nem tudok ezzel mit kezdeni...Mit tudnék csinálni,hogy több legyen az önbizalmam és ki tudjak idesség nélkül menni emberek közé?Lehet vmit kezdeni ezzel az egészel?

(Bocsi,ha hosszú lett és a helyesírásí hibák miatt is.)

19/F