Miért mérik a láz meglétében hogy valaki iskola/munkaképtelen e?

Nem tudom ez most is így van e, de mikor én voltam gyerek (91-es születés) ez volt a mentalitás, hogy amíg nincs lázad mész az iskolába. Hát nekem soha nem volt, bármilyen rosszul is voltam. Életemben háromszor emlékszem rá: 7 vagy 8 évesen aminek nem tudom mi volt a konkrét oka, de akkor a fülem nagyon fájt az megmaradt, 14 évesen lettem bárányhimlős és akkor, és COVID oltás után felnőttként. De hogy mit végig szenvedtem emiatt a baromság miatt sokszor, torokgyulladással, fájó köhögéssel, 5 percenkénti orrfújással, világomat nem tudom rosszulléttel. Többször emlékszem olyanra, hogy annyira beteg voltam kisiskolásként, hogy csak vegetáltam az iskolàban, így a tanárok hazaküldtek, és jött értem anyukám. Amíg ki nem mentünk a kapun kedves volt, a tanítónő előtt, aztán ordított velem hogy iskola kerülő vagyok, semmi bajom nincs nekem, nincs is lázam, mi lesz így velem az életben ilyen hozzá állással, csak a gond van velem. És ugyanezt a mentalitást kaptam nagyobb gyerekként, aztán kamaszként is. De még akkor is mikor már dolgozó felnőtt voltam csak még otthon éltem. Anyám ugyanolyan vehemensen szidott ha táppénzre mentem mert beteg voltam , és tényleg az voltam, az ágyból alig bírtam kimenni pisilni, de felhozta a szokásos “nincs is lázad” szöveget.