Mit tegyek? tanácstalan vagyok
Ma a nővérem születésnapját ünnepeltük, ahová a barátom is eljött minden rendben is ment amíg fel nem jött a covid vakcina téma. A barátom nagyon mellette van a családom pedig nem bízik egyenlőre. Ezzel kirobbant egy veszekedés és a barátom fogta magát és hazament. Hát ez amúgy nagyon szarul esett , és utána olyanokat írt hogy "gondold át mit akarsz" meg "nem vagyok a családodba való " totál nem szokott ilyen lenni... aztán megbeszéltem vele egy talit hogy mégis mi volt ez majd azt mondta hogy nem tehet róla hogy anyám a testvéreim tudatlanok és ostobák . Aztán persze sírva fakadtam mert nagyon rosszul esett ,és mondtam neki hogy en sosem bántanám meg a családját. Bocsánatot kért hogy nem arra értette hogy hülyék hanem csak a covidrol. Aztán hallgattam fél óráig hogy az oltás mennyire megváltás . Mivel harmadjára mondta el gondolkozzam el hogy mit akarok rákérdeztem akar e szakítani. Azt mondta nem akar.
Én viszont elgondolkoztam lehet akarok hiába szeretem. Ugyanis ez a mai olyan énjét mutatta amit nem láttam és nem tetszik. Az hogy így viselkedik és még csak nem is bánja hogy tönkre vágta a szülinapot nem oké . Ez lenne a helyes döntés vagy haladhat e még jó irányba ez az egész?
#1 köszönöm,igazán jól esik:)
Hát folyamatosan ezen kattogok,és elönt a düh a csalódás így vegyesen. Inkább afelé hajlok,hogy véget vetek ennek,attól függ hogyan alakul a hét. Most nem találkozunk,egész héten így nem is nagyon beszélünk ,három mondatnál többet, mert szokása nem vissza írni vagy több óra múlva válaszolni.
válasza:#1 vagyok (még mindig).
Alapvetően nincs azzal gond szerintem, ha nem lóg egy pár egymás nyakán mindig de azért ha a kommunikáció ennyire kevés 1.5 éves kapcsolatban, az nem túl jó. Illetve azt nem tudom, de szavaidból ítélve úgy gondolom, hogy inkább Te törekszel ennek javításán, illetve Te szoktál inkább kezdeményezni ilyesféle dolgokat.
Nem szeretnélek befolyásolni de nekem úgy tűnik, hogy kissé sz*rik bele a kapcsolatba a másik fél. Lehet nem jól látom de ennyiből úgy tűnik. Persze ez helyrehozható, ha mindketten akarjátok.
Kérlek, majd azért szólj, hogy hogyan alakult sorotok, remélem jól - vagy legalább is olyan döntés születik, amit az idő úgy igazol, hogy helyes. :)
A helyzet nem sokat változott. Vagyis tegnap találkoztunk, semmi nem volt különösebben,jó kedve volt,én meg akárhányszor próbáltam előhozni a témát megakadt a szó a torkomon. Egyszerűen képtelen voltam. Majd felhozta hogy a családja lefoglalta a nyaralást kilencven ezer forint fejenként. Mondtam nekem erre most nincs keretem, de mintha nem tudná. Mindegy lemondta a részünkről.
Aztán ,ma ahogy hozott haza megkérdezte be oltatom e magam. Hát azt mondtam vacillálok ami igaz is. Láttam rajta ez nem tetszik neki, és meg is kérdeztem most haragszik e rám. És azt mondta persze hogy haragszik, mert a szülinap után se álltam mellé meg ő sokat dolgozott azon hogy csak ennyibe kerüljön a nyaralás, és még csak be sem oltatom magam. Aztán úgy váltunk el hogy mérges rám.
Nem tudom, furcsa a hangulata olyan hamar át tud fordulni hogy az hihetetlen, és rossz mert úgy érzem én nem csináltam igazán semmit mégis hibásnak állít be. Így hogy leírom ezeket már tudom már miért nem akartam tegnap felhozni ,mert vele nem lehet megvitatni vagy kompromisszumot kötni, szakítás lett volna a vége.
Most hogy megint ez történt, már biztos hogy kettőnk számára véget ér,ugyanis a múltkori után megfogadtam többé nem fogok miatta sírni
válasza:#1 vagyok.
Érdekes, nekem egyáltalán nem egy 31 éves normális viselkedésére vall. Ha még mindig fenn van akadva az oltás témán (ami egyébként még mindig önkéntes és más nem dönthet helyetted, nem is szabadna befolyásolnia ennyire benne - csak véleményt mondani) akkor ahogy Te is látod, lehet jobb elengedni. Sírni valóban nem szabad egy idő után már semmilyen kapcsolat miatt sem, ha nem menthető, legalább is ha nincs is rá törekvés a másik irányból, akkor nem szabad rosszul érezned magad amiatt, hogy véget ér. Van az a pont, ahol mérlegelni kell, hogy jól érzi-e magát az ember a másikkal vagy sem. Nem szabad a személyes érzelmeket, preferenciákat mindig a másik akarata/kívánsága mögé. :)
Sajnos fáj minden elválás de az idő igazolni fogja a tévedést/helyes döntést mindig.
Fel a fejjel! Ha úgy érzed ki kell még írnod bármit magadból, tedd nyugodtan, olvasni fogom és válaszolok. :)
#1 Köszönöm, hogy végig kísérsz ezen az "útszakaszomon", ha tudnád mennyire sokat jelent nekem:)
Igen, nem egy 31 éves viselkedés inkább egy hisztis gyereké .
Tudod, én is hibás vagyok egy részben, mert most ,hogy így vissza gondolok sok mindent elnéztem neki, rá hagytam. Voltak jelek,amiket inkább figyelmen kívül hagytam. Például mikor, szóba jött a gyerek téma, meg az abortusz, és mondtam neki ha úgy alakulna ,én megtartanám a babát erre ő rávágta akkor bizony egyedül álló anya leszek. Aztán mikor voltunk az egyik barátjánál baba látogatóba, hazafelé jövet, mondtam inkább nem szülök ( persze, csak ilyen sokkos állapotban voltam, mert a barátja felesége elmesélte a szülés élményét) és azt mondta ő akar gyereket ,szóval lehet akkor elválnak útjaink, de ezt ilyen tök lazán. Ezzel kapcsolatban, még feljött a vallás. Tudja,hogy én hiszek Istenben, tudja ,hogy a hit mentett meg egy nagyon rossz korszakból,fontos nekem. Ő nem hisz semmiben, és főleg nem Istenben, és ha lesz gyerekünk (akkor már így fogalmazott) nem fogjuk neki említeni se Istent, se a bibliát. Felajánlottam, rendben akkor legalább legyen megkeresztelve, válasz akkor nekünk nem együtt lesz gyerekünk.
Az meg csak hagyján, hogy az első évfordulónkat elfelejtette , én készültem neki sütivel a kedvencével ő meg egésznap a barátaival volt este találkoztunk két órát. A valentin napra is készültem, hetekig gondolkodtam mit vegyek neki, vettem is, ő nem adott semmit. Nem az ajándék a lényeg, ha írt volna egy lapra egy kis verset én annak is nagyon örültem volna,csak a figyelmesség ... Karácsonyra csináltam neki az ajándék mellé egy saját kézzel készített szíves képes lapot, össze varrtam, és tele írtam a gondolataimmal. Egy hétig néztem ahogy a földön van a szobájában, utána felvettem ,és elraktam.
Persze, voltak sok jó dolgok is ,nem csak rossz ,de valahogy bennem ahogy írtad, több a sérelem
válasza:#1-es vagyok
Az együttlétetek alatt így akkor visszagondolva számodra is világossá váltak a sérelmek. Mindig van jó, meg rossz emlék, együtt megélt pillanatok de amikor a rossz élmény, emlékek kerülnek többsége és nem érzi magát jól az egyik fél a kapcsolatban, ott bizony dönteni kell, merre tovább.
Leírt gondolataid és emlékeid alapján ő kicsit kihasznál Téged, legalább is érzelmi szempontból látja a kötődésed, meg azt, hogy szereted és elnézed neki. De lennie kell egy pontnak, amikor már hosszas, és/vagy többszöri említés után sem képes/hajlandó semmit sem változtatni a stílusán, hogy sarkára áll az ember és azt mondja, hogy vagy hajlandó leszel változtatni, mert én alkalmazkodom mindenhez, lesem kívánságaid de cserébe semmit nem kapok vissza, vagy vége.
Ő elég könnyedén kezeli a kapcsolatotokat, egyáltalán nem figyelmes, nem tud azonosulni a problémáiddal. Hosszasan írnék még ezekről, mert sok ilyet láttam tini koromban más fiú társaim körében, de tiniként még elfogadható. Viszont azzal nem vagyunk beljebb. :)
Alapvetően én nem vagyok szakítás pártján álló ember típus, vallom, hogy inkább beszélje meg a két fél a sérelmeiket, problémáikat, próbáljanak javítani rajta, kompromisszumokat kötni - amennyiben szükséges -, és csak ezek után megszakítani a kapcsolatot (bármi nemű kapcsolat legyen ez).
Ne csüggedj, ha oda is kerül a sor, hogy szétmentek, az elején biztosan nehezebb lesz de idővel tisztulni fog a kép és rendeződnek a gondolatok, jobb lesz. Biztos vagyok benne, hogy találni fogsz ő utána mást, aki reményeim szerint sokkal többre becsül Téged, mint ő valaha tette. Sok fiú/férfi van még a szinglik körében, akik biztosan nagyobb becsben tartanának.
Egy kapcsolat és szakítás lényegi része az is, hogy tanuljon az ember belőle, ő mit ronthatott el, mit nem kapott meg, mit kellene változtatni, hogyan kellene azonosulni a másikkal, milyen alapvető "elvárásai" vannak egy kapcsolattól (nem is elvárás, inkább preferencia) stb. stb... Ezzel persze nem biztatlak a szakításra, mert ha van rá esély (amit Te láthatsz) a helyrehozásban akkor legyen úgy de sokáig ne örlődj rajta, mert annál rosszabb.
#1 Ma mégiscsak, ahogy leírtad megpróbáltam újra megbeszélni vele,hiába úgy gondoltam lezárom.
De tök jó kedve volt amúgy megint, mintha tegnap misem történt volna .
Elmondtam neki, hogy nagyon eltávolodtunk egymástól, és megkérdeztem ő nem érzi e ugyanezt. Megintcsak azt mondta, Ő bizony megmondta a családaink nem kompatibilisek egymással, erre már nem tudtam sírjak e vagy nevessek. Kicsit ingerülten oda mondtam , hogy mi köze van a családnak ehhez, ez kettőnkről szól. És még hozzá tette, nekünk nem egy jövőképünk, és nem illünk 100% -ba egymáshoz. Meglepődtem , mert szerintem olyan nincs is,hogy a felek teljesen illenének egymáshoz. Mindig lesz, különbözés.
Amikor oda vetettem neki, hogy én legalább képes lennék kompromisszumot kötni, azzal védekezett, hogy régebben olyan jól össze illettünk, de mióta van ez a korona megváltozott minden. Borzasztó, hogy nem látja a dolgokat. Szó szerint ő zsarol érzelmi szinten, hogy az legyen ami neki jó.
Nem tudtam tovább folytatni vele,mert elindította a sorit, csak ennyi ilyen lazán.
Ott voltam vele egy darabig, próbáltam feldolgozni mi is történt. Szerencsére nem sírtam el magam. Eközben, megfogta a kezem meg oda bújt hozzám. Mintha így akart volna jelezni vagy nem tudom.
Majd felálltam, és mondtam haza kell jönnöm. Mondjuk nem engedte, hogy egyedül menjek ,haza hozott, de ez a minimum én úgy gondolom.
Kérlek, mondd el miért ilyen nehéz kimondanom azt a mondatot,hogy nem akarom már ezt folytatni? Fejben olyan jól, összerakom a szöveget, de mint most is ,ezek a szavak nem jönnek, és egyből könnyes a szemem. Pedig tudom jobb lenne már, ha ez a teher lekerülne a vállamról. Hogy kellene könnyen , gyorsan, lezárnom? Ma is ki akartam momdani,hogy ennyi vége, nem ment amit szégyellek. Oka lehet, hogy szeretem még, de ha arra gondolok, hogy vége ennek az egésznek megkönnyebbülök
válasza:Még mindig #1-es vagyok de azért ezt ki fogom írni minden válasz elején. :)
Így van, olyan nincs, hogy teljesen minden passzolna egy kapcsolatban, ahhoz az egyik félnek egész végig be kellene "hódolnia" a másik akaratának, ergo "bólogatós kiskutyának" kellene lennie. Egyébként az sem lenne jó, mert abba is beleunna a másik is egy idő után.
Fontos, hogy legyenek különbözőségek, más-más érdeklődési körök, preferenciák, legyenek viták - majd békülések. Egy kapcsolat nem arról szól, hogy mindig, minden tökéletes és vidámság van. Sokszor jönnek az élet nehezítői, a kudarcok, akadályok. Ezekben kellene partnernek lenni, vagy legalább biztató szavakkal támogatni a másikat.
A család téma: mindenkinél nyilván ez érzékeny pont, a saját családjáért legtöbben harapunk. De itt tényleg nem az a lényeg, hogy a Te és az ő családja hogyan jönnek ki egymással. Persze fontos, hogy ne legyen harag, az sosem jó, de egy kapcsolatot elsősorban a benne szereplő két ember határozza meg. Ha működik, akkor a többi "akadály" leküzdhető. Ha nem, akkor mit sem ér az egész.
Sajnos tényleg úgy néz ki, hogy tökéletesen tisztában van vele, hogy Te jobban szereted annál, hogy kimond, hogy vége. Ez még jobban megnehezíti a Te dolgod is. Ha érzelmi zsarolás van a kapcsolatban, legalább is ilyen mértékű, akkor tényleg nem ideális a folytatás.
Tudom, nehéz kimondani a szavakat, sőt ha megtennéd, lehet pár óráig, napig inkább visszacsinálnád, úgy éreznéd, hogy megbántad. Ezt az idő fogja igazolni de ne higgy abban, amit az eszed diktál az első pár napban/hétben, ha visszacsinálásról van szó. Ahhoz tennie kellene, hogy megforduljon mindez, szerintem.
És pont ezért nehéz is kimondani. Mivel ő is tudja, hogy nem mered, ezt magabiztosan mutatja feléd is azzal, hogy tökre más dolgokkal foglalkozik a kapcsolatotok helyett. Kvázi, biztonságban érzi magát ilyen téren. A másik, hogy van egyfajta megszokás két ember között, mindegy, hogy mennyi ideje vannak együtt, egy elválás mindig nehézkes. Ezek miatt még nem érett meg a gondolat és a bátorság egyvelege benned, hogy ki merd mondani neki, hogy ténylegesen is úgy gondolod, ahogy.
Sokan azért szokták leírni, talán írásban egyszerűbb viszont nem túl etikus ily módon szakítani. Nem kell szégyellned magad, tényleg nem könnyű kimondani néha olyan szavakat, amelyek mögött komoly döntés és hosszas folyamat egésze áll. A szakítás, bocsánatkérés tipikusan ilyen.
Ha elhatározod magad igazán, akkor tudnod kell kizárni azt, hogy épp milyen kedve van, vagy mivel kedveskedik neked. Ha szerinte sem illetek össze, akkor igazából megléphetné ő is de ezt nem valószínű, hogy megtenné. Szerintem tisztázd le magadban még egyszer, fogalmazd meg és mondd el. Ne bántóan, ne sértődötten csak határozottan. Elképzelhető, hogy konfliktus, vita lesz belőle de szerintem ha idáig eljuttok, akkor magadban is el tudtad határozni, hogy nem mindig mások (jelen esetben ő) az első, hanem néha saját magaddal is kell foglalkoznod!
És ez legyen is így, ne helyezd magad mindig háttérbe más kívánsága, akarta végett! Tudni kell meghúzni egy határt, amelynél már kellemetlenül érezve magad inkább kihátrálsz az ilyen szituációkból (ez a "kössz, de inkább nem" módon).
Remélem tudok segíteni, ahogy eddig is, írj nyugodtan. Szurkolok, hogy olyan végkimenetele legyen, amely számodra a végén a terhet leveszi a válladról és később már csak egy kellemetlen emlékképként fog benned élni, miközben örömmel telien éled az életed! :)
Szia#1-es
Sok minden történt, amióta írtam.
Képzeld találkoztam vele, csütörtök pénteken meg ugye ezen a hétvégén is együtt voltunk . Mintha kicserélték volna, tök máshogy viselkedett. Elmondta ,hogy nagyon szeret meg milyen szép vagyok többször is.
Az oltást sem erőlteti, inkább azt mondja csináljak antitest vizsgálatot és úgy igényeljem meg a kártyát, mert nem szeretné ha bármi bajom legyen az oltástól,félt tőle.
Felhozta az össze költözést is,hogy jó lenne már a jövő hónapban ezt meglépni, eladja az autóját hogy a pénz meglegyen rá. Igaz van neki másik.
Furcsa nekem nagyon ez, mert úgy voltam vele hogy, vissza adom a cuccait, és lezárom végleg, de meglepett teljesen... es nagyon jól esett azt kell mondjam.
Persze nem felejtek semmit. Viszont úgy érzem, így akarja helyre hoznia kapcsoltunkat ,szerinted is?
Most megint nem találkozunk egy hétig .
Félek, hogy elmúlik ez a lelkesedés ,és vissza jön az oltási hülyesége na meg a nem vagyunk egymáshoz illő szöveg
válasza:Szia! (#1-es, még mindig) :)
Amennyiben tényleg megváltozott és nem csak ideig-óráig akkor az jó hír. Bár én gyanítom, hogy ez azért gyökeresen nem történt meg, de az lehet, hogy belátta (vagy valaki segített neki abban, hogy belássa), hogy erőltetni dolgokat és így viselkedni Veled nem éri meg, mert elveszíthet. Sok minden állhat a háttérben. Mindenesetre én azt tanácsolom, hogy ne éld bele magad annyira, nehogy utána csalódás érjen de adni kell egy esélyt akkor, ha már ő is úgy néz ki, hogy változtatni akar a stílusán Veled szemben. Próbálj meg vele többet beszélgetni. Ahogy elnézem, nem annyira sűrűn találkoztok. Ha össze tudtok költözni, az nagyon sok mindent el fog hozni a másikból. Van az a szólás-mondás: "Lakva ismerszik meg az ember". Ha összejön nálatok akkor abból tudsz levonni tanulságot. Viszont én a helyedben előtte még beszélgetnék vele, hogy ő hogyan gondolja a közös jövőtöket, milyen tervei vannak stb. Csak hogy Te is tisztábban láss. Illetve szerintem Te is szedd össze a saját álmaid, céljaid, jövőbeli terveid és nagy vonalakban vázold fel azt, ami a közeljövőben kettőtöket érinti. Érdemes azért meghallgatni és elmondani a másik félnek, hogy merre-meddig, hány méter... :)
Elég szeszélyes barátod/párod van, remélem azért ezt le tudja majd "vetkőzni" és olyan kapcsolatotok lesz, amilyet mindketten szeretnétek és jól érzitek magatokat benne. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!