Hogy küzdjem le a fogászattól való félelmemet?

fejezd be az önsajnálatot, és szánd rá magad. :D nem fog fájni egyáltalán. azért fáj, mert bebeszéled magadnak :) mindenki riogatott engem is, hogy huu, mennyire fog fájni, de semmit nem éreztem. szóval fel a fejjel, embereld meg magad, és irány a fogorvos. :D

Én is féltem a fogorvostól. Kerestem egy jó fogorvost és nem fájt mikor kihúzták az első csont fogam. Tehát keress egy jó fogorvost és akkor talán már nem fogsz félni tőle.

A fogbetegségeknek van egy közös tulajdonságuk: kezeletlenül csak rosszabb lesz és nem is kicsit. Lehet hogy először csak érzékeny a fog, olyan is lehet hogy egy időre teljesen megszűnik a fájdalom, hogy aztán újra rákezdjen de már sokkal erősebben. Én azt mondom hogy ne várd meg míg már a fájdalomcsillapítók sem hatnak. Amit a fogorvosnál ki kell bírnod (amúgy érzéstelenítésben) semmi ahhoz képest, hogy később milyen lesz/lehet.

Elmesélem személyes történetem: általános iskolában alsóban elvittek minket fogorvosi vizsgálatra. Akkoriban (88-ban) még nem az volt hogy gyere vissza apukával anyukával hanem ott kihúzták tömték fúrták a fogat. Névsor szerint ment. Én V betüs vagyok, és utolsóként mentem be. Elfogyott az érzéstelenítö. Úgy húzták ki 2 maradandó (tehát nem tejfogam) fogam és úgy tömtek is. Iszonyatosan fájt, sírtam hogy ne bántsanak visszajövök anyukámmal. 3-an lefogtak és szétfeszítették a szám. Gondolhatod milyen élmény maradt bennem. Azóta fogorvos közelébe nem mentem. Egészen idén februárig. Pár éve letört az egyik fogam, évekig nem rágtam azon a felén. Elkezdett fájni. Gyorsan vettem szájöblögetöt, speciális és nagyon drága fogkrémeket. Szval mindent megtettem hogy elkerüljem a fogorvost. Aztán egyik reggel szó szerint mérges lettem, dühös hogy még mindig fáj a fogam nincs se nappalom se éjjelem 3 hete. Szégyen ide szégyen oda, 32 éves fejjel felhívtam édesapám hogy eljön-e velem fogorvoshoz? Mondanom sem kell hogy mennyire csodálkozott mert tudja a fogorvos fóbiám. Gyorsan felöltöztem de emlékszem nagyon dühös ideges voltam és elszánt. Élettársam anno említett egy fogorvost hogy finoman húz fogat. Elmentünk oda apukámmal. Senki nem volt elöttem. Bent elmondtam hogy fogorvos fóbiám van és az okát is. Nem nevettek ki. Megnézte a doki a fogam és ezt ki kell húzni. Na ott életre kelt elöttem a mult. Rendes volt a doki mert kérdezte h készen állok-e? (hulla sápadt voltam majdnem elájultam) Idöt kértem majd azt mondtam csinálja. Az inyekció nem fájt nem is éreztem. Kimentem a váróba, apukám azt mondja mehetünk? Mondom nem mert húzás lesz. Behívtak és pikk pakk kihúzta a fogam. A többi fogam egészséges de nagyon fogköves. Le kell szedetni de simán bevállalom már. Otthon a szüleimnél jött ki rajtam utólag a pánik. Sokkot kaptam olyat ami a nagykönyben meg van írva. Kellemetlen volt de több évtizedes fóbiám gyöztem le. Elmondhatom már nem félek a fogorvostól. Bocs a regényèrt de csak így tudom szemléltetni azt hogy akaraterövel legyözhetö a félelem, csak szembe kell nézni vele.

Soha nem mentèl fogorvoshoz ès a fogkő az össz gondod?nem kicsit vagy màzlista