A szülők felelősek, ha egy fiatalnak rosszak a fogai?

Én úgy gondolom igen, pl ha gyermekkorban nincs beléd sujkolva, hogy minden este fogat kell mosni, akkor persze, hogy elhanyagolod.

Én amúgy utáltam gyerekként fogorvoshoz járni, ami nyilván nem meglepő, de sok rossz tapasztalat ért, fájt, egész este be volt dagadva az arcom stb szóval tini koromban, mikor több rossz fogam is lett, nem mertem elmenni meg valahogy nehezen is kértem segítséget ilyen szinten, szóval valahogy nem volt természetes, az hogy fáj a fogam és akkor szólok és elmegyek dokihoz, ami elég fura így visszagondolva.. Szóval mostanra nekem sok elhanyagolt fogam lett, amiből jó pár meg lett csinálva, becsületére váljon, édesanyám ebből elég sokat finanszírozott legalább.. De tervben van a fog szabályzó is majd egyszer.. De az már húzósabb költség

Mint gyerek ezt én is tapasztaltam, most pedig gyerekfogászaton vagyok asszisztens és itt is napi szinten ezt látom. Ritka kivétel az, aki csak kontrollra és fogkő levételre hozza a gyerekét, a többség az első alkalommal már rohadó fogakkal, fájdalommal és félelemmel jön. Ilyenkor pedig nem lehet megúszni egy átnézéssel, muszáj valamit kezdeni a helyzettel és már meg is van az első rossz tapasztalat. Épp ezért a szülőnek nagyon nagy felelőssége van, hogy a gyerek fogai rendben legyenek. Németországban ha a gyerek fogai elhanyagoltak, akkor a fogorvosnak joga van értesíteni a gyámügyet.

Nálunk sem lenne rossz egyébként a fogászati rendszer (a beteg szemszögéből), csak hiányzik belőle a retorzió és a motiválás, vagyis nincs következménye annak ha valaki nem jár rendszeresen fogorvoshoz, például nem veszíti el a TB jogosultságát, nem kap kedvezményeket stb. Az óvodai és iskolai kötelező szűrővizsgálatok ugyan meg vannak tartva, de ezeken az idő és a szülői beleegyezés hiányában már nem lehet kezeléseket végezni (max. fogkő levétel vagy barázdazárás). Visszajönni pedig úgy jönnek vissza, hogy ők még sosem jártak nálunk, pedig a gépben pontosan vissza lehet vezetni az éves szűrések eredményeit, többek között azt is hogy mikor volt először jelezve a szuvasodás. És akkor persze jön a csodálkozás, hogy ő nem is tudta hogy szuvas, meg azt hitte a tejfog nem is fájhat.

Fogorvosként 100 %-ban egyetértek az 5-ös válaszolóval. Szinte nincs olyan szülő (vagy bárki egyébként), aki a rossz fogainál ne a genetikát okolná. Holott az nem öröklődés kérdése, hogy a gyerek eljár-e szűrésre, ellenőrzésekre, hogy ha az iskolafogászaton találnak valamit, akkor azzal elmennek-e ellátásra. Őszintén szólva elképesztően ritkán találkozom olyan gyerekkel, akit csak egy általános vizsgálatra hoznak el, a gyerekpácienseim döntő többsége már panasszal érkezik, de azon belül is vannak olyan szituációk, ahol önmagában annak az ártatlannak a fájdalma nem is volt elegendő, a "napok óta nem alszunk" sokszor az egyetlen motiváció, amivel egy szülő hajlandó elhozni a gyermekét. Egy napok, de akár hetek óta szenvedő, kialvatlan gyermeket, akit egy kis szerencsével otthon valamelyik agyoniskolázott rokon jól halálra is rémít (szurit fogsz kapni, ami nagyon fáj, kitépik a fogad, ami nagyon fáj) már szinte valószínűtlen, hogy együttműködésre tudunk bírni, holott a kezelések egy jó része amúgy gyerekeknél gyakorlatilag fájdalommentes. Erre rájön sokszor egy szintúgy nem jól együttműködő szülői magatartás, akik megállnak az ajtóban, "nézni sem bírják", ami nyilván tovább nehezíti a helyzetet, amikor a gyermek pont a saját anyjától, apjától nem kap támogatást egy ilyen ismeretlen szituációban. Ez egy általános tapasztalan, mint írtam, a többség.

Úgy nő fel a gyermek, hogy tele lesz olyan rossz élményekkel, amelyeknek okozói valójában a saját szülei, részint nyilván edukáció hiánya miatt is, de részint elhanyagolás is. Utóbbira jó bizonyíték, mikor nyíltan a szemembe hazudnak, hiszen tudják, hogy nem úgy kéne, tudják mit szeretnék hallani, mégsem teszik azt. Így például fordult már elő, hogy a gyerek táskájából, aki persze csak és kizárólag vizet iszik pohárból, kandikált kifele a zöld löttyel teli cumisüveg, de gyakori jelenség az is, mikor a gyerek persze soha életében nem evett még édességet, azt sem tudja mi az, de azért a szülő a világ összes Kinder csokiját leígéri az égből, ha beül a székbe. Ennek extrém példája, mikor az 5 évesnek Monster energiaitalt ígértek.

Ahogy a kolleganő írta az 5-ös válaszban: nincs semmi retorzió, ha elhangzik egy diagnózis, akkor azt szemrebbenés nélkül felülírják, miszerint úgyis tejfog (vagy nem, mert a tejfogak felismerése sem megy, de mindegy is, mert tejfogat sem hagyunk ellátatlanul), különben is, már apjuknak sem voltak fogai 30 évesen, hát genetikailag rosszak a fogai, következésképpen nem is kell ellátni, majd lesz valahogy.

Sajnos én beleestem ebbe a hibába.

20-25 évesen már sok fogam hiányzott és sok volt gyökérkezelve. Most pótoltatom implantátummal, de a legtöbb hiányzó hátsót már sikerült.

Az viszont számomra pozitív, hogy két és fél év alatt mióta komolyan veszem a dolgot 2 fogam lyukadt ki, az is korábbi tömés mellett.

Kérdező, a 7-es kommentedre:

hogy máshol hogy működik, milyen az emberek hozzáállása, arról nekem sincs sokkal több infóm, mint neked, mivel soha nem dolgoztam ott. Az viszont tény, hogy Magyarországon olyan szinten áron alul vannak az egyes kezelések, hogy van olyan betegem, aki Svájcban informatikusként dolgozik, mégis inkább idejött vissza fogat tömetni, mivel a kinti árak még az átlag fizetésekhez képest is majdhogynem vállalhatatlanok. Ugyanígy volt már német vagy épp angol nyelvterületen dolgozó magyar betegem. Magyarul bármiért is tűnik jobbnak, mondjuk a németek fogazata, az bizonyosan nem a jobb keresettel van összefüggésben, mert maga a fogászat viszont hatványozottan drágább. Egy oktatóm mesélte, hogy az USA-ban például egy korona ára 3000 dollár (nálam ugyanez 46 ezer forint), de ezt éppenséggel egy barátom is megerősítette, akinek kint kellett kezelésre mennie, csak a korona díját megelőzte az 1500 dolláros gyökérkezelés (nálunk 45ezer), egy teljesen mezei fogászaton, nem a Hollywood dentalban.

Van különben egy reprezentatív statisztika, úgy hívják DMF index, ami csak és kizárólag azt méri, hogy adott populációnak hány olyan foga van, ami szuvas, tömött, vagy szuvasodás miatt hiányzik. Azért jó ez az index, mert jól látható, hogy nem a fogorvosi ellátás minőségével van összefüggésben az eredmény, hanem az otthonról hozott állapottal, mivel ha adott embernek van 10 tömött foga, míg a másiknak 10 lyukas, az ő indexük ugyanannyi. És bizony tudjuk, hogy Magyarország az EU-s átlagon messze alulteljesít, gyakorlatilag Bulgáriának van egyedül rosszabb fogazata nálunk. Ami egyfajta paradoxon is, hiszen itthon van egy igen bőkezű tb alapú csomag, aminek éppen az lenne a lényege, hogy a fogak megőrzését támogatja, nem már a pótlást, mert mindenkinek az kellene lennie az érdeke, hogy a saját fogait tartogassa, ameddig csak lehet. Mégis hátul kullogunk. Miért? Mert az összes körzetes orvos kivétel nélkül kontár sz@r, pénzt meg erre áldozni nem tudnak az emberek? Vagy mert a magyarnak ennyire rossz a genetikája?

Nyilván sántít valami.

Az én magánvéleményem, ami nem húzható rá a teljes magyar lakosságra, csak arra a környékre (és ehhez hasonlókra), ahol dolgozom a következő:

egyrészről aluledukáltak az emberek, úgy szólván minden tekintetben. Elismerem, ebben kicsit mi fogorvosok is hibásak vagyunk, hiszen pontosan jól tudom, hogy sokan nem nagyon tájékoztatják a betegeket, hogy valami nem jó a szájhigiéniával. De itt sokszor nem is ezzel a részével van a gond, hiába mondom el, hogy mit kellene másként, annyira aluliskolázott egyik másik ember, hogy őszintén semmit nem fog fel abból, amit mondok.

Másrészről sem egészség- sem betegségtudata nincs az embereknek. Tipikusan ők otthon sokkal kisebbnek gondolják a problémát, mint amilyen valójában, és már olyan állapottal jelennek meg, ahol nem ritkán azt mondom, 10 fogát már csak húzni lehet, pedig ő tömésekre készült, noha nem is vette észre, hogy ennyi sok rossz foga van, holott azért egy húzni való fog nyilván nem egy szép látvány, nehéz elhinni, hogy valakinek az nem tűnt fel.

Harmadrészről a pénz kérdése. Vannak társadalmi rétegek, ahol őszintén nincs egy felesleges fillér sem, de onnantól kezdve, hogy bejön valaki 3 méteres neonszínű karmokkal, hajvonalig érő műszempillákkal és a legújabb iPhone-nal, ott nyilván nem erről van szó, egyszerűen csak a mosolyát el tudja rejteni, de hogy milyen kütyü van a kezében, azt látja mindenki. Más a fontos, és itt megint visszacsatolódik a 2. pont: nem gondolják, hogy olyan nagy a baj, azt hiszik, hogy jó, hát majd visszatérünk erre pár év múlva, csak addigra részint a diagnózis is változik, mivel a rossz fogak persze csak tovább romlottak, részint meg persze az ár is inkább csak növekszik. Volt már olyan betegem, akinek az elődöm 4 éve ajánlott valamit, most megjelent, hogy kéri, persze én vagyok a rossz, amiért azt nem csinálom meg, amit meg mégis, azt persze jóval drágábban és tényleg nem érti, hogy mégis mi változott 4 év alatt.