Idegeskedés, előfordult már valakivel ilyen? Mi a megoldás?

Sziasztok! Azért írok igazából ide, mert úgy érzem, hogy a közvetlen környezetemben erről nyíltan nem igazán tudok mással beszélni. Másfél hónapot 12 óráztam, nem keveset, mivel náluk havi 240 órát kell dolgozni. Minimálbér, szóval már kiléptem ebből a dologból, viszont úgy érzem, hogy azóta nem vagyok önmagam. Amikor akkor dolgoztam, folyton fáradt voltam, pedig szellemi ülőmunka volt. Sokszor néztem ki az ablakon, és elsírtam magam, úgy éreztem, nincs életem, nem éri ez meg nekem. Azóta is ideges vagyok, ha úgy szólnak hozzám harapni tudnék, egyből kiabálásba fajul a dolog. A párommal is romlottak a dolgok, folyton fáradékony vagyok azóta is, a szex sem a régi már emiatt. Néha azt veszem észre, hogy csipkelődöm, bántó megjegyzéseket teszek másoknak, holott tudom, hogy fájó, és nem úgy gondolom, mégis utána gondolkozom el, hogy lehet megbántottam. Elméleteket gyártok, miszerint senki nem akar jót senkinek (bár ez sajnos tényleg így van), főleg nekem nem, mindenki magával foglalkozik.

Úgy érzem ez az egész tényleg a lelkemre ment teljesen. Vissza akarom kapni a régi önmagam, de fogalmam sincs, hogy mi tenne most jót nekem! Munkával nincs gond, nem sokára kezdek egy jó, nekem való helyen, szóval azt kilőném.

Köszönöm a tanácsokat, és az elveket, miszerint leírjátok mi lehet ez.

21/l