Szerintetek leküzdhető egyedül a depresszió? Vagy minden esetben szakember segítsége szükséges?

Bocsánat, hogy eltűntem, de nem sok időm volt az elmúlt napokban. Mindenki válaszát elolvastam és nagyon szépen köszönöm. 23éves vagyok, még elég fiatal, párom pedig 30. A babát terveztük, tehát nem csak úgy jött, és megtartottuk, hanem akartuk! Bár őszintén szólva tényleg nem gondoltam, hogy ennyi ,,baj,, van velük. Láttam testvéreim gyerekeit felnőni, de én nem emlékszem, hogy ennyire akaratosak, hisztisek lettek volna. Gondolom miattam van ez is, a pici érzi, hogy feszült, ingerült vagyok majdnem mindig, és ezért viselkedik ő is így. Nem okolom őt semmiért, mert nem tehet semmiről, és borzasztóan fáj, hogy nem úgy nevelem, ahogy terveztem, boldogságban, vidámságban. :( Pedig mindig azt hittem jó anya leszek, de be kell látnom tévedtem. Szakembernél nem voltam, de 100%-ig biztos vagyok abban, hogy depressziós vagyok. Az egész igazából akkor kezdődött, mikor megismertem az exem, akivel 1évig voltam együtt egy nagyon-nagyon rossz kapcsolatban. Voltam minden, csak jó nem, + bántott is, többször. Na de sikerült azt mondanom, hogy elég volt, ki kell lépnem ebből a kapcsolatból, mert már tönkrementem lelkileg, idegileg. Ekkor kezdődött minden, a kapcsolat alatt, után. Aztán minden este azért imádkoztam, hogy találjak egy rendes pasit, aki tisztelni, becsülni fog, nem kiabál, és főképp, hogy nem fog bántani. Mit ad Isten, megismertem a mostani páromat, na ekkor a depressziónak nyoma veszett, mivel olyan boldog voltam, hogy majd kicsattantam. Éjszaka nem aludtam, annyira fel voltam dobódva, adrenalinnak is nevezhetném. Reggel már széles mosollyal ébredtem, vigyorogva mentem reggel a vonatállomásra, egyszerűen tökéletesen éreztem magam. Aztán jött a fordulat, amikor össze költöztünk. Eleinte még jó volt minden, örültünk, hogy végre kettesben lehetünk, egy munkahelyünk van, élveztük. Majd eldöntöttük, hogy szeretnénk gyereket, ami nem sikerült olyan könnyen, de sikerült. Még 3hónapot jártam munkába, aztán itthon maradtam egyedül. Minden nap csak az állandó takarítgatás, pakolászás, főzés, mosás, és vártam haza a párom. Na és ahogy állapotos lettem a szexuális kapcsolat megromlott, párom elutasított, mert attól félt, hogy a babának valami baja lesz. Na ez így ment teljesen a szülésig. Amióta meg baba van szintén nem élünk szexuális kapcsolatot, és ha felhozom ezt a témát, azt mondja, hogy de még is mikor? Szóval úgy érzem ami nagyon betett a kapcsolatunknak az az, hogy állapotos lettem. Folyton egyedül itthon a négy fal között, meg ugye még most is. Barátok nincsennek. Magányos vagyok. Nagyon rossz, hogy nincs kivel beszélgetnem, nincs kinek kiönteni a szívem, és ez a bezártság... Hm. A párom egyébként nagyon jó ember, nem akarom elhagyni, mert még is a gyerekem apja, + szeretem is, de még sem jó ez így. Lehet tényleg jót tenne egy kis kiakapcsolódás akár kettesben, akár hármasban. Biztos az is nagy baj, hogy nem járunk el itthonról sehová. Max ki a városba sétálni, meg vásárolni, meg hétvégente a szülőkhöz, de semmi más. És amiről még elfelejtettem írni, hogy szülés előtt pár héttel pánikroham tört rám, és ez azóta meg ismétlődött egy párszor, ilyenkor borzasztóan megijedek, attól félek meghalok. Mióta ez történt olyan szinten pánikolok, hogy minden este az az érzésem, hogy nem ébredek fel reggel. Írt fel az orvos Frontint, de nem szeretném szedni, tudom, hogy függőséget okoz(hat). Valami más megoldást szeretnék találni. --- Kedves szenes43, mikor megismerkedtem a párommal, és amíg jó volt a kapcsolat közöttünk addig bármikor bármiről el tudtunk beszélgetni, bulizós volt ő is, de amikor megismerkedtünk mondta, hogy őt már nem vonzza annyira, hogy bulizzon, igyon, stb. Sokat jártunk biciklizni, futni, moziba, fürödni, tehát mindig találtunk valami programot, kikapcsolódást. Most meg el jár dolgozni, haza jön, eszik, zuhanyzik, és legtöbbször ő is alszik a kicsivel, mert fáradt, vagy esetleg kimegyünk sétálni egy kicsit. Párterápia jó ötlet, csak nem tudom van e a közelünkben ilyen lehetőség, és, hogy el tudnánk e járni a kicsi mellett. Lényegében ennyi, bocsánat, ha kicsit kesze-kusza lett az írás. :D Szép napot mindenkinek, és köszönöm mégegyszer a sok választ!