Szerintetek leküzdhető egyedül a depresszió? Vagy minden esetben szakember segítsége szükséges?

Évek óta depressziós vagyok, de mióta megszületett a kisfiam, aki e hónap végén lesz 1éves, azóta tönkrementem idegileg. Nincs hozzá türelmem, nincs kedvem vele játszani, nem érdekel mit csinál, egyszerűen bármilyen csúnyán hangzik is, de tehernek érzem. Sajnos többször kicsúszott a számon, hogy minden jobb volt, míg nem volt itt velünk. Tudom, hogy ez nagyon csúnya, és megértem, ha elítéltek, de nem tehetek róla, hogy ezt érzem! :(

Emlékszem pár éve, mikor még sulis voltam, tele voltam energiával, életerővel, boldogsággal, vidámsággal. Szerettem a barátaimat, szerettem hülyéskedni, rengeteget nevetni, alig vártam a hétvégéket, hogy bulizni menjünk, benne voltam minden jóban-rosszban. Aztán ahogy megismertem a párom, a barátokkal megromlott a kapcsolat, és fokozatosan mindenki eltávolodott tőlem, és én is tőlük. Maradt 1-2barátnőm, de mivel nekik még nincs baba, ezért már ők sem keresik a társaságom, mert ugye babával már nem olyan sem beszélgetni, sem iszogatni, kikapcsolódni. Tehát mondhatom, hogy teljesen magamra maradtam. Egyedül, ami feldob azok a hétvégék, amikor végre hazamegyünk a szüleimhez, és kicsit kikapcsolódhatok az állandó mókuskerékből. Ilyenkor ugye szüleim foglalkoznak a picivel, nekem is van kivel beszélgetnem, mert a párommal nem igazán lehet. Nagyon jó ember, soha nem veszekedne velem, nem hangzott el még egy csúnya szó sem a szájából felém, mindenben segít, legyen az főzés, takarítás, ablakmosás, vasalás... tényleg bármi. De egy baj van vele, hogy nem tudunk elbeszélgetni. Én beszélek hozzá, ő meg csak hallgat, de többnyire egyik fülén be, másikon ki. Ezt onnan tudom, hogy ha vissza kérdezek soha nem emlékszik semmire, és állítja, hogy ,,nekem ezt nem mondtad,,. Úgyhogy hiába segít mindenben, mégsem érzem úgy, hogy boldoggá tenne. :( A gyerek többemberes, az biztos. Rettenetesen akaratos, sírós, nyafogós. Nincs hozzá türelmem. Én folyton fáradt vagyok, alapvető dolgokat nem tudom sokszor elvégezni, mert vagy annyira nullán vagyok, hogy nincs energiám, vagy egyszerűen nincs kedvem, inkább bebújok a sarokba és nyomom a netet. Tudom hosszú lett, bocsi érte, pedig még reggelig tudnék írni.

Mi a véleményetek? Miben kellene változtatnom, és, hogy segíthetnék magamon? Minden választ előre is köszönök.