Hónapok óta nem alszom jól, és lasan a szervezetem feladja a harcot. Leírom, miket próbáltam: edzeni, zenét hallgatni, meditálni, langyos tej mézzel, séta, könyv, fizikailag és mentálisan lefárasztottam magam, és most már gyógyszerek is, erős altatók, de a dózist nőveltem, jobb nem lett. Ja, teákat is ittam és már kifogytam az ötletekből. Várom a ti bevált módszereiteket.
2017. ápr. 29. 21:48
1/7 anonim válasza:
Lelkileg hogy vagy? Mennyire vagy gondolkodós esetleg rágódós típus?
2017. ápr. 29. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
2/7 A kérdező kommentje:
Folyton kattog az agyam, sajnos nem tudom leállítani. Lelkileg is szarul...
2017. ápr. 29. 21:58
3/7 anonim válasza:
Akkor az itt a probléma. Ami nekem sokat segített mikor nem éreztem, hogy van olyan ember akivel megosztanám leírtam. Ha konkrét személlyel volt problémám akkor írtam hozzá levelet, amit nem küldtem el neki persze. De jól esett kiírni a sok sz@rságot.
Valahol ki kell 'tombolni' a gondolatokat, érzéseket. Valakivel meg/ ki kell beszélni. És ez sok esetben ez a valaki mi magunk vagyunk.
2017. ápr. 29. 22:06
Hasznos számodra ez a válasz?
4/7 A kérdező kommentje:
Én nincs akivel megbeszéljek bármit...Ez van, magammal és magamban kell mindent átbeszéljek.
2017. ápr. 29. 22:27
5/7 anonim válasza:
Ismerős. :) Nekem is voltak hosszú időszakaim amikor magam legjobb barátja voltam. Szánalmasan hangzik. De ez van. Valahogy túl kell éljük,nemigaz? :)
Nem tudom milyen típus vagy. Én általában túl sokat adok magamból másoknak. Időben, lélekben, támogatásban. Aztán a végén mégis egyedül maradtam. És magamnak kellett forrást találnom, hogy töltekezzek.
2017. ápr. 29. 22:59
Hasznos számodra ez a válasz?
6/7 A kérdező kommentje:
Én rengeteget kapok, de csupán pénzügyileg, fizikai dolgokat, pénzen megvehetőket... ezért úgy gondolom, mindenki boldognak gondol, és soha nem panaszkodom. Inkább teljesen eltávolítottam magam az emberektől. Biztos vagyok benne, most is nagy többségük azt gondolja, valahol bulizom, utazom, wellnesezem, miközben azt sem tudom, mikor léptem ki a lakásomból. Igen, szánalmas. 33 éves vagyok és legalább 12 éve ezt csinálom...
2017. ápr. 30. 13:25
7/7 anonim válasza:
Lehet egy jó társ -nem feltétlenül szerelmi- jót tenne a lelkednek. Egy kicsit nyitnod is kéne. Nem a nagy kitárulkozásra gondolok. Persze, nehéz bizalmast találni.
Egyébként ne éld azért rossz dologként azt, hogy nincs 100 fős nyájad.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
