Felnőtteknél hol / hogyan diagnosztizálják az Asperger-szindrómát?
Ha ezeket tapasztalod:5 jel, ami Aspergerre utalhat
1. Beszélgetés helyett hosszú monológokat mond.
2. Nehezen tartja a szemkontaktust.
3. Egy adott témában/területen nagyon jártas, a többi megértésével nehézségei vannak.
4. Rugalmatlanság, a kialakult szabályok – például határidők – szigorú betartása. Az attól való eltérés komoly frusztrációt okoz.
5. Empátia hiánya.
Menj pszichológushoz.
Csak az Autizmus Alapítványnál diagnosztizálnak felnőtteket.
A vizsgálat ugyanúgy zajlik, mint gyerekeknél, különféle tesztek vannak. Ezekkel az értelmi képességeket, a figyelmet, az együttműködési és szociális készségeket mérik. Emellett kikérdezik a szüleidet arról, hogy meg lehetett-e nálad figyelni tüneteket kisgyerekként is, és ha igen, milyeneket.
Egy ismerősöm volt felnőttként itt kivizsgáláson, es kapta az autizmus diagnózist. Egy sorstárs közösségből, magam is érintett vagyok. Én még gyerekként kaptam diagnózist.
(A vizsgálat sajnos nem ingyenes, 40000-50000 Ft között van az ára.)
Amúgy mennyire akadályoztak a tüneteid az eddigi életedben? És mi volt az akadálya annak, hogy eljuss kivizsgálásra?
(Ha nem okoz nagyobb bajt, akkor szerintem felesleges magadat diagnosztizáltatnod.)
Azért szeretnék ennek a végére járni, mert érzem és tapasztalom, hogy más vagyok, mint a többi ember és a lelki békém érdekében tudni akarom, hogy miért.
Gyerekkorom óta vannak fura dolgaim, pl mindig utáltam, ha megérintenek (családi, baráti puszit és ölelést is). Óvodában első nap lázasra bőgtem magamat, mert nem bírtam elviselni a többi gyereket, soha nem sikerült igazán beilleszkednem, inkább egyedül játszottam. Az anyám elvitt orvoshoz, de csak annyit mondtak, hogy félénk típus vagyok. Átlagos tanuló voltam, kivéve az angolt, 98%-os lett az érettségim és duzzogtam, mert nem 100%. Az angolt megszállottan tanultam, de a többi tárgy nem kötött le.
Már a 30-as éveimben járok, de nagyon nehezen barátkozom és kommunikálok, FB-n beszélgetek angolul az amerikai barátaimmal, mert angolul és írásban könnyebben megy a kommunikáció, főleg, ha ugyanazokat a dolgokat szeretjük. Hétköznapi dolgokról nem tudok beszélgetni senkivel, nem érdekel és nem köt le. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki az érzéseiről vagy a kapcsolatairól ír / beszél. Én és a barátaim mind filmmániásak vagyunk. Imádok angolul filmeket nézni és nagyon jó memóriám van, ha filmekről van szó. Kismillió filmből tudok szó szerint idézni.
A mai napig utálom ha megérintenek, nincs anyai ösztönöm, nem akarok gyereket és egyszerűen nem értem a párkapcsolatokat, nem értem, miért fontos ez másoknak, én nem tudom elképzelni, hogy egy idegen emberrel éljek. Utálom a zajokat, idegesít, ha valaki kint kiabál a ház előtt vagy ha előttünk parkolnak és bömböl a zene a kocsiban. Düh fog el, amikor kintről zajokat hallok, de pl akkor is ha tüsszentek és azt mondják "egészségedre". Miért kell ezt mondani? Idegbajt tudnék kapni tőle! Meg pl nagyon felidegesítem magam, ha valakivel időpontra megbeszélek valami fontosat és késik. Én mindenhova 20-30 perccel előbb érkezem és indulás előtt megtervezem, hogy pontosan mit fogok csinálni, mondani. Telefonhívás előtt is. Utálok telefonálni, mindig akkor kezdek beszélni, amikor a másik személy és ez frusztrál. Jó lenne, ha mindent el lehetne intézni írásban!
Még tudnék mesélni, de már így is túl sokat írtam. Szóval ezek miatt a dolgok miatt gondolom, hogy Asperger-szindrómám lehet vagy valami más enyhébb formájú autizmus. Mivel egyke vagyok, az anyám mindig védett és úgy nevelt, mintha tökéletes lennék, ezért soha nem mentem orvoshoz ez miatt, de ahogy öregszem, egyre inkább tudni akarom, hogy miért vagyok más.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!