Súlyos depresszióm lenne?

14 éves vagyok, már hónapok óta tart ez az egész. Kiskoromban is hajlamos voltam a "depresszióra", volt mikor betegségeket képzeltem be, esténként féltem elaludni, szorongtam. Mindig is nagyon érzékeny voltam, vagyok is, és a legfőbb gyenge pontom az ha egy hozzám rettentően közelálló személyt vesztek el.Lehet korainak fog hangazni, de volt az életemben egy nagyon meghatározó kapcsolat egy fiúval. Tulajdonképpen az első komoly kapcsolatom.Sosem éreztem még ilyen erős kötődést senki iránt. Feldolgozhatatlannak tűnik a hiánya. Hónapok óta a szobámban fekszem egész nap, besötétítek mindig, és zenét hallgatok. Nem érzem jól magam társaságban, étvágyam sincs már, és akaratom ellenére is másképp viselkedem az emberekkel, bunkó vagyok, miközben nem szoktam az lenni főleg nem ok nélkül. A szüleim nem igazán megértőek, félek nekik beszélni erről az egészről. Kisebb koromban is gondjaim voltak az emberek elengedésével, akkor is volt kisebb depresszióm, de azt "kinőttem" idővel. Alvászavarom van, volt hogy reggel fél hétig is fent voltam. Úgy érzem egyre rosszabbul vagyok, és hogy nincs kiút ebből.Nem tudom mit tegyek. Beleőrülök a hiányába.