Szerintetek melyik a legnehezebb orvosi szakirány?

Szerintem ez erősen attól függ azon belül is hova megy az ember, nem csak a szakiránytól függ.

Hallottam olyan klinikáról ahol elvárják hogy az ember 12-órázzon, illetve minden idejét a klinikán töltse.

Ahol kevés az orvos sok a beteg és nagy a felelősség ott szerintem mindig nehezebb, de munkakörülményektől függően könnyebb szakirány is lehet idegtépő.

Kérdésre sajnos nem tudok pontos választ adni, illetve azokról tudok csak amik könnyebbnek minősülnek (bőrgyógyászat, szemészet, radiológia, gasztroenterológia, proktológia...)

MR (?) Radiológus miért lenne a legnehezebb?

Lát egy árnyékot, konzultál a problémákkal kapcsolatban, az adott diagnózis meg úgyis átmegy több ember kezén. MR vizsgálatot meg nem szoktak elrendelni csak úgy, csak ha már valaminek a gyanúját meg kell erősíteni vagy cáfolni.

Ellenben radiológusoknak általában viszonylag lazább a munkaideje, kapnak veszélyességi pótlékot és nem túl stresszes a munkájuk.

"Legnehezebb" és stresszesebb szerintem a baleseti sebész lehet. Sok munka, váratlan estek, sok ügyelet és mindig toppon kell lenni sok felelősséggel.

Szerintem nincs "legnehezebb" orvosi szakirány, inkább vannak elegánsabb sztárszakmák (sebészeti szakmák, kardiológia) és háttérszakmák (bőrgyógyászat, pszichiátria, radiológia). Mindegyiknek van felelőssége, és ha magas szinten űzi valaki, akkor nagy tudás kell hozzá. Ezentúl eléggé személyfüggő, kinek mi a nehéz.

Számomra pl. a sebészet irtó problémás lenne, mert rosszul tűröm a műtőben való ácsorgást és légkört (elájulok, nem tudok ezzel mit csinálni), közepes a kézügyességem, és amúgy sincs meg az a határozott temperamentumom. Azonban kifejezetten szeretek gondolkodni, töprengeni, jól kommunikálok, így hatékonyan ki tudok szedni a betegekből sok mindent, ami egy belgyógyászati szaknál vagy pszichiátriánál nagy előny, tehát ez a terület számomra könnyebb. Mások meg ezzel birkóznak meg nagyon nehezen, nem véletlen, hogy sok ilyen csoporttársam inkább manuális szakmát választ.

(végzős orvostanhallgató)

#3

Azért ügyeltem párat radiológián a kutatási témám miatt, és rendszeresen érkeztek a sebészetről hasi-kismedencei CT-re betegek tünetek és kérdés nélkül csak úgy üresen, aztán találd ki, mi a beteg baja.

Aneszteziológuson és patológuson nagy a felelősség, de azt se mondanám nehéznek.

Sokat kell tanulni hozzájuk, de nem olyan strapás.

3-as én a 2-es vagyok: igen is nehéz a radiológia, és azon belül az MR. Az MR fizika rohadt nehéz. Mást lehet látni a különböző szekvenciákon stb. Nem véletlenül hiányszakma mind orvosilag mind asszisztens ügyileg. Én elsős képalkotós vagyok és mostanra vagyunk a szakon a laborosokkal összesen 12-en. És ez még csak az alapozás volt. Harmadéves képalkotósok meg szenvednek az MR-rel. Ja és mellette szakmában dolgozom, mert elvégeztem az alap okj-t.

Több orvos mesélte, hogy őket járatták le mert pl egy tüdőrákot transzparencia csökkenésként írtak le. Miközben nem ez a mi dolgunk, hogy diagnózist állítsunk fel szövettan nélkül egy kép alapján. És ilyen jellegű elváltozások közt is óriási a különbség. Lehet pl tüdőgyulladás is.

Az más, hogy sokkal jobb a radiológián dolgozók munkaideje a többihez képest, és kapunk veszélyességi pótlékot, de a belgyógyász nem áll a sugárban.

Sok okos gondolat elhangzott fentebb, de pontosítok.

Nem mindegy, ki milyen alkat, ahogy fentebb is írták, és az sem mindegy, hogy hol, milyen munkakörülmények közt dolgozik.

Az első válaszoló olyan keménynek állította be a 12 órát, mondjuk ált. A sürgősségi osztályokra jellemző ez a beosztás, és az tényleg kemény, le a kalappal, de ahol dolgozok orvosként, ott rendszeresen 24 órázunk, ami gyakorlatilag minimum 26 órát jelent bent, mert csak úgy tudsz végezni, de van, hogy 28-29-t, és nyugi, nem kap az ember ezért több pénzt viszont örülhet, ha alszik 3 órát egyhuzamban. Folyamatosan dolgozunk sokszor, volt, hogy 5-6 óráig nem jutottam el wc-re. (Mindig úgy voltam rutintalanul, hogy na még ezt a negyedórányi munkát befejezem, aztán lesz egy kis nyugtom, na persze)

Nem vagyok anesztes, de több ismerősöm az, és igenis keménynek gondolom. Nem is feltétlenül az altatás részét, bár az is nagy felelősség, hanem sokan elfelejtik, hogy az intenzív osztályon is ők dolgoznak, valamint tényleg sokszor őket hívják háttérként a kórházban, ha baj van. (Újraélesztés)

Még azt is hozzátenném, hogy sok sürgősségi osztályon is anesztesek tömege dolgozik, lévén, hogy kevés a sürgősségi szakvizsgás, és ezeket az osztályokat is el kell látni orvossal valahogy.(igen tudom, sok a belgyógyász, oxiológus, neurológus is ezeken a helyeken)

Igen, a radiológia veszélyes a sugárzás miatt, viszont mégsem (lenne) annyira stresszes, ha lennének elegen, így viszont három ember helyett dolgozik egy.

Ha megfelelő emberszám lenne, lehetne idejük jobban utánajárni, akár a páciensnek is, hogy pontosan mi baja, de ha lenne megfelelő emberszám pl. egy előző válaszoló által említett sebészeten is, biztos vagyok benne, hogy el lehetne várni egy korrekt anamnézissel, kórtörténettel, előző leletekkel kísért kérőlapot.

Ugyanez pepitában a pathológusokra is igaz.

A műtétes szakmákról...igen, az ő melójuk is nehéz, ha valaki nem bír állni ilyen helyen meg nem bírja a légkört nyilván még nehezebb (èn is az ájulós kategória vagyok)

, és mivel az utóbbi időben itt is egyre kevesebb a szakember, ez is egyre nehezebb.

Ismerek igen leterhelt és komplex munkát végző ideggyógyászokat is, az a terület is sikerrel pályázik a legnehezebb szakra.

De ott vannak az onkológusok, hematológusok, nekik a szakma mellett a lelki kihívásokkal is meg kell küzdeni.

Apropó, lélek-nem sok rálátásom van a pszichiátriára, de a szigorlati évi gyakorlatomon kapott igencsak erős benyomások szerint lélekölő, csüggesztő, fárasztó dolog lehet ott dolgozni. (Rengeteg az alkoholista, drogos, depressziós, és kb. az érdekes esetek, amik a médiában feltűnnek, és gondolom, vonzerőt jelentenek a leendő pszichiátereknek, relative kevés)

Apropó, és akkor még nem beszéltem a gyerekgyógyászokról, akiknek sokfelé-sokféleképp kell kommunikálni-pácienst megnyerni, a Pic-n felvő koraszülöttön- öntudatlan csecsemőn-a hisztis kisdeden-lázadó kamaszon át a szuperaggódó vagy épp elhanyagoló szülőkig.

Olyan vizsgálatokat-beavatkozásokat vègezni, amik őket kimondottan megterhelik. És mi van, ha egy gyerek kimondottan súlyos állapotban van, vagy már haldoklik?

Az itt dolgozók sokszor erejükön, lehetőségükön felül tesznek meg dolgokat.

Summa summarum: nincs legnehezebb, max. elég nehèz, és még sokszor arról is kiderül, hogy lehetne nehezebb is.

Off: Mi volt a kérdés apropója? Engem meg ez érdekel. :)

Pathológus(mivel az egész emberi test felépítésével és annak összes kóros elváltozásábal tisztában kell, hogy legyen.) Oxyológus (sürgősségi orvos, mindig képben kell, hogy legyen különböző diagnózisokban pl. sebészet, cardiológia stb..) Belgyógyász (nefrológus, endokrinológus), Infektológia (rengeteg kórokozó, hasonló tünetek), Idegsebész, szívsebész.

Szerintem ezek a szakágak a leghúzósabbak.