Szerintetek melyik a legjobb orvosi szakirány?

A sebészet tényleg nagyon érdekes.

Tanulj általános sebésznek (ill. általános sebész szakorvosnak), de pl. passzol hozzá az ortopédus is sztem. Sőt, talán van ortopéd sebész is

attól függ milyen szempontból a legjobb

-ha hálapénz,akkor pl. műtéteket végezz.Az emberek féltik szereteiket,és akkor nem számít a pénz, már csak azért is adnak pénzt,hogy szebben bánj majd velük. Szomorú ez! :(

vagy a szülészet is ilyen, ott meg az elsöprő örömvihar miatt..

-a mentőorvosi főként az éles helyzetekre épül,szerintem az elégg szoros

:)

Nem olyan rossz a háziorvoskodás sem.

Nem kell állandóan ügyeletben lenned és mégis sokat segíthetsz a beteg embereken.-

Altató orvos?

Belgyógyász?

Nyilván mindenkit más érdekel:) Pont az a jó az orvosiban, hogy annyiféle irány van, hogy mindenki megtalálja a megfelelőt:D

Nekem spec. a szülészet-nőgyógyászat a mániám.

Persze mikor ezt mondom, mindenki azonnal arra gondol, hogy a pénz miatt szeretnék az lenni. Hát nem:D

Ami tetszik benne:

- Talán ezen a területen van a legtöbb pozitív dolog.

- Nagyon sokoldalúnak tartom. Lehet műteni, van benne endokrinológia, infektológia, onkológia, bőrgyógyászat, radiológia (UH) stb.

- Nagyon fontosnak tartom a prevenciót, aminek ezen a területen kiemelt szerepe van. Így egyetemistaként is szeretek középsulikban/ált.sulikban előadásokat tartani fogamzásgátlás témakörben, és ez szerintem még sokkal hitelesebb lesz, ha orvos leszek:)

- Biztosan sokan meg fognak szólni a következőért, de azért leírom. Az is tetszik benne, hogy sok a fiatal. Nyilván nőgyógyászhoz megy a 80 éves néni is, de azért a többség nem 80 éves. Félreértés ne essék, egyáltalán nincsen bajom az idősekkel! De nehezebben találom meg velük a közös hangot, kevesebb türelmem van hozzájuk.

- Az is tetszik, hogy amíg fiatal vagyok, bennem van a "megváltom a világot" mentalitás, addig tényleg lehet ezerrel pörögni, csinálni. De ha majd később szeretnék kicsit nyugisabb melót, akkor megtehetem, hogy mondjuk nem vállalok szülést, csak nőgyógyászati betegeket. Nah azért úgy sem sétagalopp, de lényegesen kevesebb meló, mintha az embernek van egy rakás kismamája:)

- Mivel tapasztalatom szerint a nőgyógyászok között van a legtöbb rossz doki, amolyan kihívásfélének érzem a dolgot. Olyan "csak azért is megmutatom, hogy lehet ezt jól csinálni":)

- Nekem fontos az állandóság, az, hogy ismerjem a betegemet. Sok nő (ha megtalálja a megfelelő dokit), akkor több évig/évtizedig ugyanahhoz a nődokihoz jár. Nekem ez szimpatikus dolog:)

-És a legutolsó: sajnos magam is küzdök olyan (manapság nagyon gyakori) problémával, ami a nőgyógyászat területére (is) tartozik, és tudom, hogy mennyire baromi nehéz normális dokit találni. Szeretnék a hozzám hasonló "szerencsétleneken" segíteni:)

Amiről viszont úgy érzem nem lennék (eddig:D):

1. Háziorvos: Nem érzek benne elég nagy kihívást. Unalmas, egész nap ül a rendelőben és recepteket írogat. Bár egyébként lehetne ezt is normálisan csinálni, csak kicsit oda kellene magát tennie az embernek. És a háziorvosok feladata amúgy igen fontos lenne...

2. Anesztes: Eddig sem különösebben érdekelt a dolog, de a sebészet gyak után azt mondom, biztos nem leszek anesztes:D Bemegy, altat, intubál, aztán amíg tart a műtét, addig játszik a telóján és vihorászik a többi anesztessel. Hát én halálra unnám magam...

Persze lehetne vele intenzíven is dolgozni, ami biztosan izgalmasabb, és jóval nagyobb kihívás, de engem nem vonz.

A sebészetben egyébként eléggé csalódtam. Mondjuk vannak érdekes szakirányok (pl. idegsebészet vagy kézsebészet akár), de az ált. sebész kb. ugyanazt a 10 féle műtétet csinálja egész életében.

Azalatt a 4 hét alatt, amíg gyakon voltam, szinte nem láttam mást, csak sérvet, epehólyagkivételt, féregnyúlványkivételt és amputációt. Az első még elég izgi, de a 20. már annyira nem volt az...

Persze elvétve előfordult vmi érdekesebb dolog is, de nagy része tényleg ez volt. Mondjuk egy klinikán azért biztosan más a helyzet, hiszen ahol gyakon voltam, ott nem operálnak se májat, se hasnyálmirigyet pl.