Mostanában szomoró vagyok, paranoiás és nagyon könnyen el tudom sírni magamat. Miert van ez, mit lehet tenni ellene? 16/L

Van barátom, de nagyon nem tesz jót egyikünknek sem, hogy minden kis apróságra rástresszelek, paranoiás vagyok, túl komolyan veszek dolgokat, ami régebben egyáltalán nem volt jellemző rám. Voltak már nehezebb időszakjaim, onnan valahogy sikerült kilábalnom, de az furcsa volt, egyik napról a másikra szinte mintha kicseréltek volna és újra a régi voltam.

Például, rettegek, hogy elveszítem, ami kb alaptalan, sőt tudom, hogy ha ilyen vagyok, az csak ront a kapcsolatunkon. Megijeszt mások boldogtalansága, ahogy egyre több szomorúsággal szembesülök a világban. Fáradt vagyok és semmihez sincs kedvem igazán, szinte csak az, hogy a barátommal lehessek. Látom a problémát, hogy ez nem jó senkinek de nem tudom, hogy hogyan tudnék tudatosan változtatni és újra az a vidám lány lenni, aki egykor voltam. Kerestem magamnak hobbit, de nincs semmi ami igazán lekötne, ami tényleg olyan, hogy alig várom végre, hogy például leülhessek rajzolni.

Magamat okolom szinte mindig, néha talán érzem, hogy valami nem csak az én hibám, de fontosabbnak látom, azt, hogy egy vitát elkerüljek, mint az, hogy teljesen igazságos legyen. Pótolhatónak érzem magam, néha feleslegesnek és idegesítőnek. Vannak barátaim, a barátom is szeret, a családommal is minden rendben van, az iskolában rontottam most kicsit az átlagomon.

Szükségem van segítségre, előre is nagyon köszönöm ha válaszolsz!<3