Hogyan lesz valaki anorexiás/bulimiás? Hogy nem ismeri fel valaki huszonéves fejjel, hogy nem egészségesek a céljai? Vélemények érdekelnek.

a depresszióból indul ki az egész és a célja az öngyilkosság lassú kivitelezése.

a családban van sajnos két ilyen beteg is,az egyikük most kórházban van emiatt,de ott is ugyanúgy fogy tovább,mert az orvosok nővérek letojják,hogy semmit nem eszik és iszik.

és szó nincsen itt semmi felé álomsúlyról és megfelelési kényszerről.

halálvágy és mély kizökkenthetetlen depresszió ami van.

tehát az öngyilkosság egy kevésbé drasztikus formája ez a betegség és elmeállapot.

egy öngyilkosságra készülő mély depresszióst meg szerinted hol érdekel olyasmi,hogy nem egészségesek a céljai?

aki azért akarna módosítani a testén,hogy szebb legyen,az nem koplal meg divat diétákat csinál,hanem testépítő oldalakat olvas és a szerint állít össze magának étrendet.

ezért ez a vonal,hogy szebb leszek koplalok szerintem alapvetően kamu,vagy ilyen buta diéta ami a tájékozatlanságból ered,nem pedig a depresszióból.

az igazi anorexiások komoly depressziós betegek,akik az éhezés által akarnak öngyilkosságot elkövetni.

Sok igazság van abban, amit az előzőekben a többiek leírtak, de egy fontos dologgal mindenképp kiegészíteném.

Senki NEM VÁLASZTJA ezt a betegséget. Egyszerűen csak megtörténik vele. Hogy miért pont vele? Erre a tudomány még nem tud pontos választ adni. De a kutatásokban számos jel arra mutat, hogy ez egy genetikailag meghatározott betegség. A DNS-lánc egy pontján ott a hiba, és ha a körülmények - vagy ki tudja mi(?) - úgy alakulnak, aktiválódik a betegség. Mégpedig az AGYBAN!

Különböző hatásokra - pl. egy túltolt fogyókúra, de lehet akár valami lelki trauma, és számos olyan beteg is van, akinél nem is határozható meg a konkrét kiváltó ok - szóval mindezek következtében egyszer csak felborul az agy biokémiája és aktiválódik a betegség. Kényszeres gondolatok lépnek fel(egy hang a fejben "hitvány semmirekellőnek" titulálja folyamatosan a beteget, és abnormális cselekedetekre buzdítja) melynek nyomán jön a kényszeres önéheztetés, edzés végkimerülésig, csontsoványan is "kövérnek érzem magam" - érzés, további fogyási tervek, lehangoltság, szociális elszigeteltség... "Csak saját körben érzem valamennyire jól magam vagy még ott sem..."

Mindez fizikailag - a kinézeten messze túl - is tönkre vágja az anorexiást. Szervei nem kapnak elegendő táplálékot ahhoz, hogy megfelelően működjenek. Eleinte próbálnak alkalmazkodni (pl. csökkent működéssel), majd végül károsodnak.

És itt térjünk vissza újra az agyhoz. Mint mondtam, az egész onnan indul ki, és minél jobban belekerül valaki a spirálba, az agyában fellépő egyre nagyobb egyensúly-hiány pörgeti tovább és tovább az egészet. Szabadulni - hasonlóan a többi kényszerbetegséghez - rendkívül nehéz. Az "éhezés-kényszert" kellene kiiktatni, mégpedig nem mással, mint ÉTEL-lel! Ez lenne a legfőbb gyógyszer, de ezt a beteg agy, és az ennek nyomán fellépő beteg gondolkodás nem engedi!

Ezért olyan iszonyú nehéz a gyógyulás. Nem az akaraton múlik! Ahogy a skizofréniáját sem tudja saját akarattal meggyógyítani a beteg, sajnos ezt sem.

Az ilyen betegek nem megvetésre, hanem komoly SEGÍTSÉGRE szorulnak!

És még valami... Mivel kimászni belőle nagyon nehéz, ezért a MEGELŐZÉSRE kellene ennél sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni. Vannak esetek, amikor nem lehet előzetes óvintézkedést tenni, de pl. tudva, hogy a fogyókúra is átcsaphat evészavarba azoknál, akiknél ott a genetikai meghatározottság, csak óvatosan vele, ésszel! Senki nem tudhatja, hogy nála ott van-e ez a hajlamosító tényező, melynek hatására kattan a kapcsoló az agyban!