Mit csináljak? Nagyon félek!

2011 - ben volt egy súlyos autóbalesetem, ami miatt két hétig kómában voltam intenzív osztályon, aztán még egy hónapig sebészeten. Komplett leszakadt a májam, elzáródott az epém. Kulccsontom szegycsontom eltört. Összezen 17 egység vért vesztettem. Egyszer a helyszinen élesztettek újra, egyszer pedig az életmentő műtér közben. Nagyjából semmire nem emlékszem még így négy évvel később sem, csak érzések maradtak meg. Emlékszem pl. a fájdalomra. Emlékszem , hogy arra térek magamhoz, hogy nem tudok mozogni, nem kapok levegőt és nagyon szomjas vagyok iszok de nem érzem a vízet a számban a torkomban nem múlik a szomjúságom. Azóta nem volt semmi problémám, a balesetet úgy éreztem fel tudom dolgozni, a vezetéssel sincs gondom. Annyi volt csak, hogy ápolónő a szakmám, Mo. - on annó dolgoztam is benne szerettem. Most No. - ban élek már 10 éve nem a szakmámban dolgozom, de a baleset óta mondtam is a páromnak hogy nem is tudnám csinálni, mert iszonyú érzésem van a kórház gondolatától is. Egy pár hete rosszúl lettem, volt egy epeköves rohamom, mentő vitt be. Egy éjszakát töltöttem ott, és felért egy rémálommal. Másnap amikor közölték hogy meg kell műteni teljesen lefagytam remegtem... nagyon rossz volt. Hazaküldtek, adtak egy időpontot két héttel későbbre. Nem érdekelt, szinte menekültem onnan. Az időpont kedden volt. Napokig enni se tudtam az idegtől, és szó szerint az ájulás határán voltam amikor bementünk. A férjem nem tudott velem maradni akkor, a lejobb barátnőmmel rettegtem végig a napot, addig nem is volt gond amíg velem volt, de az éjszakát nem kívánom senkinek. Úgy volt, hogy kedden befekszek, szerdán műtenek. Semmit se tudtam aludni, nem kaptam levegőt iszonyú volt az éjszakám. Mivel azt mondták korai műtét lesz én már előkészülve feküdtem ott kompressziós harisnyába kórházi hálóingbe stb... mire jött a vizit, megszólalni se tudtam remegtem mint a kocsonya. Vizit után bejött az orvos és közölte, hogy új időpontot kapok, mert 4 napos ünnep jön, és rengeteg sürgős műtét van, az én műtétemet meg a komplikációk veszélye miatt csak a főorvos csinálhatja. Így elküldtek szépen haza. Jövőhét csütörtökön kell visszamennem, de nemtudom képes leszek e rá. Minden erőmet össze kellet szednem, és már majdnem túl voltam az egészen erre ez történik. Totál el vagyok keseredve. A legnagyobb baj pedig az, hogy nem tudok a félelmemről beszélni. Kellene mondanom az orvosnak, de egyszerűen nem megy, leblokkolok. A kérdésekre is csak éppen tudok válaszolni. Félek, hogy pánik rohamom lesz... képtelen vagyok megint előlről kezdeni az egészet. Állandóan azt álmodom, hogy elaltatnak, és nem ébredek fel, nincs más csak a nagy sötétség, és félelem. Ti mit tennétek a helyemben?

30 N