Nagyon bátor vagy nagyon gyáva vagyok ha rákosként visszautasítok minden kezelést és egyáltalán semmi félelmem nincs a haláltól?

Orvos megmondta: rákos vagyok (mirigy), ha kemo + gyógyszer, akkor X esélyem van a túlélésre, ha kezeletlenül hagyom akkor 2 hónap tán 3 és game over.

Én meg megköszöntem hazamentem és részemről ennyi.

Eljárok dolgozni amíg bírok élem a szokott mindennapokat és ennyi.

Nem félek a haláltól nem is érdekel, ha 2 hónap akkor 2 hónap.

Családom nincs, barátaim nincsenek, le se szar senki, különösebben engem se érdekel az egész.

Ez – mármint a kezelés visszautasítása – voltaképp öngyilkosság.

Nem mintha a kezelés megkapása bármire is garancia lenne.

Bátor vagyok vagy gyáva?