Tudom, hogy gyerekes de rettentően félek a vérvételtől?

Semmit nem tudok ajánlani, olyan vagyok, mint te.

Nemrég teherbe estem, az első gondolataim között volt, hogy úristen, hány vérvételen kell majd átesnem? Elmondom neked, sokon (ez de hülye szó...). De tudod, mi történt? Félájultan bementem az első alkalommal, és mondtam, hogy tudom, hogy azt hiszik, hisztizek, meg tök ciki, hogy hamarosan anya vagyok, és itt verem magam a földhöz, hogy jaj, vérvétel, de ez van, tényleg rettegek. És képzeld, egy nagyon kedves nő volt a laboros, nagyon-nagyon odafigyelt, gyengéd volt, és képzeld el, ha hiszed, ha nem, nem éreztem semmit. Olyan hihetetlen volt, majdnem megpusziltam a nőt. Kérdezte, hogy volt-e valami rossz tapasztalatom, ami megelőzte ezt, mondtam, hogy igen (ezt nem részletezném most).

Szóval azóta már kétszer voltam vérvételen, előtte mindig rettenetesen parázom, de ott mindig kellemesen csalódom. Nyilván nem nézek oda (még a Híradónál is elfordulok, ha az influenza-oltásokról van blokk), de nem is ájulok el.

Tanácsolni nem tudok semmit, csak annyit mondani, hogy valószínűleg nem is lesz olyan rémes, mint félsz tőle. Ha viszont tényleg ájulós vagy, akkor rögtön mondani kell, hogy számítsanak rá.