A párom tesója skizofréniás depressziós, mindent én meg a párom csinálunk, egész nap semmit nem csinál, semmiért nem lehet neki szólni, mert hogy nem szabad erőltetni mit tegyek hogy a párom meghallgasson, hogy ne csak az ő szempontjait nézze?

nagyon nehéz, és lassan már én is ugy érzem begolyózok.. én nem tudom nézni ahogy a szülei is degradálják a tesóját, semmit sem csinál, pedig mostmár nagyon minimális gyógyszert szed, de mindig majdnem ugy van, hogy nem lehet neki semmiért szólni, mert nehogy megint valamit trippeljen, és ugy érzem, hogy a kapcsolatunk fog erre rámenni, mert a barátom meg meg sem hallgat ez ügyben, ha már ketten élünk, mindig azt kell nézni hogy előbb neki mi a jó, aztán nekünk, ha megyünk valahova őt is mindig meg kell kérdezni hogy jönne-e, én a saját életem akarom élni nem mindig rá vigyázni, nehogy valamit csináljon, ugy érzem, hogy a szüleinek lenne a feladata hogy ne a kistestvér nyakába legyen téve ha éppen ugy alakul...

tudom hogy ez a betegség mennyire nehéz, de nem értem, hogy a mi életünket mért kell hogy egyfolytába ez körül forogjon, meg hogy a saját életünk helyett mindig hozzájuk alkalmazkodunk, és ha már most nem áll ki mellettem a párom, meg ha már most nem tudjuk ezeket a problémákat megbeszélni, később se fogjuk tudni, főleg a testvérével kapcsolatban, mert ha arról kezdünk el beszélgetni, nekem mindig más a véleményem, és nem az van, hogy ha már együtt élünk ketten, ketten oldjuk meg a problémát, hanem ő eldönti és az úgy van, ha nekem nem tetszik költözzek haza..

Van bárki, kinek hasonló problémáa vannak, voltak? Nagyon megköszönném, ha jelezne, és esetleg tanácsot vagy bármit tudna mondani, mert nagyon nagy szükségem lenne rá..