Abortusz altatás nélkül, helyi érzéstelenítéssel. Ilyenkor nincs szükség anesztesre? Hogy zajlik?

Köszi:)

Hát nem voltam biztos magamban. Amikor elhatároztuk és megbeszéltük a párommal az abortuszt, akkor nagyon szomorú voltam. (ő is) Volt, hogy szinte sírva keltem reggel. Mivel éreztem, hogy nem vagyok biztos a dolgomban, (a párom meg kifejezetten akarta a babát), napról-napra erősödött bennem, hogy megakarom tartani, annak ellenére, hogy nagyon nehéz lesz és felfordul az életünk. Rájöttem, hogy nem tudom, hogy tenném magam túl az abortuszon, lehet, hogy nehezebb lenne lelkileg, mint így, hogy megtartom és fizikailag lesz nehéz...

Családba születik, testvérek mellé, jó apa kezei közé:) És az élete is megmarad. Ez csak 4 indok, de a legerősebbek. Csomó más indok lenne az elvetetésére, de összesen sem közelítik meg az okok az elöbbiek fajsúlyát. Nehéz lesz, anyám nem támogat, csak idegesít, sok mindenre egyedül maradok, az életem céljait ismét arrébb kell tolnom 1-2 évvel, sőt, nem is mindig tartom magam a legalkalmasabb anyának, (bár imádom a gyerekeim), de mégis megkapom ezt az ajándékot. Amúgy is akartunk még babát, csak nagyon nem most. De ha most itt van, akkor dobjam el, csak mert nekem most "nem jó"?

Hát nagyjából ezekért. Ez arra is jó volt, hogy erősítse bennem az anyai érzéseket. Rájöttem, hogy nem olyan könnyű eldobni a gyereked, hiszen már tudod, milyen az, amikor van.