Hogyan közöljük KÍMÉLETESEN anyósommal, hogy tennie kell valamit az inkontinenciája ellen?

Félek, hogy nem. :-( Ugyanúgy nem fog tudomást venni róla, ahogy most sem. Engem piszkosul zavart volna, ha csak egyszer is a fiamnál magam alá pisiltem volna. Valószínűleg a szégyentől elsüllyedtem volna, és az lett volna a minimum, hogy feltakarítok magam után, nem várom el a menyemtől, hogy Ő tegye meg. Ráadásul minden nap. :-( Itt most vagy az lehet, hogy nem is érzi (ez a párom véleménye, bár szerintem ez lehetetlen, azt érezni kell...) vagy az van, hogy nem érdekli; úgy gondolja, hogy ez a korral jár, és hogy nekem meg kötelességem eltakarítani utána... vagy nem is tudom már mire gondoljak... Legalább az unokájára tekintettel lehetne... egyébként szellemileg teljesen ép, ezért nem értem a dolgot. :-(

Persze, ez természetes... De hogy kezdjek neki? A kezdés a nehéz, mint mindenben. Holnap mikor átjön, mit tegyek, vagy mit mondjak, hogy ne üljön le? Tegnap vettem kutyapelenkát arra gondolva, hogyha átjön, megkérem, hogy erre üljön rá. De belegondoltam, hogy ez is bunkóság... szóval nem tettem meg... Aztán azon is agyalok már kb. egy hete, hogy mikor feláll, akkor mondom neki - mintha akkor venném észre - hogy: - Juj! Mi ez? ... Hát neked ilyen problémád van? :-( Miért nem szóltál? Bla-bla-bla... De az meg megint csak nekem lenne kínos... szóval nem tudom hogy elkezdeni; de az igazság az, hogy már nagyon dühös vagyok rá, amiért ezt csinálja velünk; és olyan undorító ez az egész, hogy nincs kedvem már ahhoz sem, hogy még egyszer utoljára takarítsak utána, szóval ezt az ötletet is elvetettem... Ráadásul ezt is "támadásnak" venné. Mindig kérem a páromat, hogy Ő beszéljen vele. Neki kellene, hisz nekik meghittebb a viszonyuk, de Ő meg képtelen rá... nem tudja, hogy hogy hozza fel a témát, mit mondjon neki... pl. hogy jöttünk rá, stb... :-( Én meg már attól félek, hogyha legközelebb átlépi a küszöböt, akkor rázúdítok mindent (mivel már elegem van az egészből), abból pedig anyóst ismerve "háború" lesz. :-( S miért van elegem? Mert a mai "termés" például a kanapé volt a nappaliban. Ezért nem tudtunk ma tévét nézni, mert az egészet ki kellett sikálnom, majd domestossal is átdörzsölnöm, és teljesen átázott az egész... Még az a szerencse, hogy a színét nem szedte ki, és a formáját nem veszítette el - MÉG!!! Elment vele másfél órám, és közben forgott a gyomrom. Utána még hajszárítóval is szárítottam szüneteket tartva, amit nemrég adtam fel, mert még csak a szárazság közelében sincs a dolog. És nem ez volt a tervem ma estére, és holnap estére sem ezt tervezem. :-( Egyszerűen már rettegek, hogy mi lesz holnap, ha átjön? Még én érzem magam kellemetlenül, holott az elmúlt 4 hetem azzal telt, hogy egy-két nap kivételével minden nap sikálnom kellett utána valamit. :-( Arról nem is beszélve, hogy tönkre megy mindenünk. :-( Barátnőm azt mondja, most már ne finomkodjak, mondjam meg neki kerek perec... ha ő ilyen bunkó, hogy szemrebbenés nélkül ezt teszi velünk, akkor én se kíméljem... de nem akarom bántani, nem akarom a páromat sem bántani, és nem akarok cirkuszt sem a gyerek előtt. Légyszi!!! Adjatok valami ötletet!