Miért van az, hogy sokan az indokoltnál is jobban szégyellitek a gondjaitokat, legyen az lelki vonatkozású, vagy testi?

Én a 'b' csoportba tartozom! Igazából nem szégyellem ezt a betegséget, csak nem hiszem hogy mindenkinek tudnia kéne az ismerettségi körömben, hogy mi is az én bajom! Ezeket a mentális 'betegségeket' csakis azok értik meg, akik szenvednek vagy szenvedtek tőle. Nincs szükségem az olyan tanácsokra (olyanokéra akik nem tudják elképzelni ezt az állapotot), hogy jajj hát ne szorongj, ne gondolj rá ilyen egyszerű. Itt amiket meg kérdezni szoktam, puszta kíváncsiság, hogy más ezt hogy éli meg, vagy mi segített neki hogy jobban Legyen... Stb. Ha valaki rákérdez hogy beteg vagyok - e nem fogom letagadni, mert szerintem ez nem olyan amit szégyellnem kéne, nem tehetek róla hogy ez kialakult nálam. Mindenkinek vannak rossz időszakai, nálam ide vezetett.

Mert nem vagyunk mindnyájan egyformák, ahogy azt Te is szeretnéd és ha tudom, vagy tehetem ennek ellenére is megpróbálok elirányítást adni. A rendelőbe sem megy mindenki úgy, ahogy azt az orvos elképzelné.

Nos, ha beszélgetés során egy-egy idősebb emberről beszélnek,degradáló módón szoktak megnyílvánulni,hogy "...s képzeld már pelenkázni is kell... Vagyunk egy jónéhányan akik ilyen olyan okból de pelenkát vagyunk kénytelenek hordani. Sokszor nem is gondolná az ember, hogy az illető, hölgy vagy úr, aki egyébként teljes életet próbál élni, pelenkát hord,esetleg éjjel-nappal. Ha ez véletlenül kiderül,úgy néznek az emberre,mintha marslakóü lenne.Vagy azt gondolják perverz,infantilis,stb.Jobb amig a baráti körben sem tudják,mert igen hamar elfogynának a barátok.

Nem a pelenka viselése a rossz inkább olyan érzése van az embernek megtudják van pelenka, és a gúnyos tekintettől tartanak a legtöbb ínkontinens emberek. Ráadásul nagyobb gyermekkorban 6-10 éves korban már ciki a pelenka viselése, lelkileg az ember kicsinek érzi magát mint amilyen valójában az életkora.

Én a barátaimmal sem tudok például a székelésről, menstruációról, szexuális életről beszélni, mert egész egyszerűen frusztrál. Nem kell ezekben gondot találnom, a teljesen természetes lefolyása is tabu téma számomra. És hasonlóan vagyok sokszor a lelki-gondokkal is. Bár hozzám mindig nyugodtan fordulhattak a barátaim, és sok esetben teljesen hasonló problémával is néztünk szembe, én jobb szerettem elkerülni a kinyilvánítást. Sok kapcsolatomban ez egy ok volt az elválásra is, hiszen a problémákat nem megbeszéltük, hanem lenyeltem. No de már most, ez utóbbinak felfogásbéli oka is van, hiszen úgy vélem, hogy a problémák adottak és nem keletkezőek, ez esetben pedig elfogadást nem megváltoztatást igényelnek. De ez már filozófiai kérdés, nem ide tartozik. Szóval nem tudok konkrét épkézláb választ felmutatni, inkább több felől tudnék belemagyarázni dolgokat, mint például neveltetés, kis kori megszégyenülés, megszokottság, kisebb szocializáció, befordultság, magán intim élet... És nálam ebből adódik a magyarázkodás is, hiszen a normálistól eltrő és sok esetben magamra nézve megszégyenítő a probléma. Mikor valaki például gombás fertőzésben szenved, utána olvas az interneten, és akkor olyan válaszokra lel, hogy higiénia hiánya miatti probléma, vagy nem megfelelő étkezés, vagy rossz féle ruhaanyag viselése... és igen ez ilyenkor szégyellni való tud lenni, hiszen azt hihetik az emberek, hogy például nem fürdök... pedig nem így van, és mégis elkaptam, és mellette ilyenkor bennem is megfordul a gondolat, hogy "tisztátalan" vagyok... vagy nem megfelelően étkezem, és öltözködöm? Hát erre futja a pénztárca... és hiába javasolják a változtatást, nem tudok változtatni. És ez ilyen esetekben frusztráló. Én ezekhez hasonló problémákat tudok felvetni, remélem segítettem.