Felnőtt ADHD-s emberek sokan vannak Magyarországon? Melyen az életük, hogyan birkóznak/birkóztok meg a mindennapokkal?
Szeretnék (itt) megismerni néhány ADHD-st. Kicsit informálódni, ők az élet mely területein találkoznak rendszeresen problémákkal?
Engem pl kirúgtak már gyorsétteremből is mert a figyelemzavarom miatt csak félig csináltam meg vmit, és észre sem vettem. De Irodai munkára sem voltam jó, mert a hiperaktivitás miatt 8 órát nem bírok egy helyben ülni és figyelni... Már feladtam, hogy valaha munkám legyen. De nekem pl. a tanulás is gondot jelent, mert mehetnékem van és a figyelmem is el-el kalandozik, tehát a tananyag fele is elvész valahol útközben...
Szóval vannak hasonló sorstársak???
Szia, ha esetleg még olvasnád:
van felnőtteknek felmérés, és terápia Budapesten, ők tudnának neked segíteni.
szia.
azóta mizujs?
én is adhd-s felnőtt vagyok, bár hozzáteszem, nem diagnosztizálta senki, nem mentem pszichiátriára/pszichológushoz emiatt, mert köszönöm, de nem kérek a gyógyszerekből. én így vagyok normális, nem vagyok beteg, nem vagyok figyelemzavaros, csak másképp figyelek. :)
szerintem nem belenyúlni kell ebbe, és mesterségesen megváltoztatni (nem lehet...) - hanem megpróbálni együtt élni vele. egyik ismerősöm például újságkihordó-postás-futár munkát végez, robogóval kering ide-oda a nagyvárosban és ezt nagyon élvezi, mert változatos, sosem ugyanolyan. :)
az adhd-hez úgy jutottam el, azután kerestem rá, hogy összeraktam: afféle 'scanner' vagyok.
rengeteg ötletem van, megfelelő közösségben - a művészbarátaim között - nagyon jól érzem magam. szeretek velük lenni, mert ott bedobálhatom a dolgaimat a közösbe, beszállok én is az alkotófolyamatba, de nem gond, ha nem csinálom végig - mert valaki úgyis olyan típus, aki pedig megvalósítani, befejezni szereti a terveket.
sok embernek nem tetszik, de én egyszerűen képtelen vagyok szabályokat betartani. nem megy. minél több van, annál jobban kiborulok.
az a helyzet, hogy rólam senki sem mondaná, hogy adhd-s vagyok, mert nem szokásom felugrani az asztaltól, nem vagyok mozgékony. kisgyerekként és most is, elég, ha egy helyben ülök - kibírom, nem baj a mozdulatlanság, ha a gondolataim szabadon áramolhatnak, válthatják egymást.
elég sokszor olyan a fejem, mintha egy ember a tévé előtt ülne és két másodpercenként csatornát váltana.
emlékszem, kb. 16 évesen hazajöttem iskola után, leültem a kanapéra, körbevettem magam a füzetekkel, könyvekkel. tíz percig "tanultam", majd hirtelen váltottam és rajolni, írni kezdtem. (szeretek írni.) szokásom még random, összevissza dolgokat jegyzetelni, amik érdekelnek. mindig más érdekel, gyakran előkerül valami, amit már rég otthagytam.
ami nagyon kellemetlen, az az, hogy hiába érettségiztem le és tanulok tovább - egyrészt rájöttem, hogy amit tanulok, azt nem szeretem, frusztrál így is, úgy is (nem csak a scanner-tulajdonságom miatt, sőt, az a legkisebb rész); másrészt hiába tudom, hogy mik érdekelnének, mit szeretnék csinálni, mit választanék: egyszerre így is 10-20 terület érdekel.
elég sokat stresszelek azon, hogy vajon így mire jutok... jelenleg minden összecsapott a fejem fölött, több szálból lett egy nagy csomó és tudom, hogy az öndiagnózis nem valami klassz dolog, de ez, amit érzek, egyértelműen depresszió.
és még valami. 'alvászavaros' vagyok. amióta az eszemet tudom. egyrészt most a depresszió is szétforgácsolja az alvás-ébrenlét ciklusomat, és sajnos sűrűn előfordul, hogy akár 16-18 órákat is alszom, rendszeresen (nem azért, mert egy alkalommal alvásmegvonásos volnék). de eleve az a típus vagyok, aki sötétedés után éjszaka pörög, majd eszméletlenül sokat alszik. még álmaimban is adhd-s vagyok, ami azt illeti...
szerintem mi dolgozni is tudunk, csak megfelelő helyen. én például titkárasszisztense és egyéb posztokra pályázom, nem akarom feladni. ezek olyan helyek, ahol kreatívnak kell lenni, van kötelező monoton rész is, de inkább tele van kihívással, kommunikációval.
na... nem szeretnék még többet, egész kisregényt írni. írok egy privátot, szívesen beszélgetnék sorstársakkal, veled is. :)
utóirat:
jé, a szómenés is tünet. XD
Nálam is szinte minden maradt a régiben (a túlmozgás csökkent idővel ugyan). Az ismerőseim egyszerűen csak furcsának kereszteltek el.
Monoton, izgalom nélküli dolgok végzése közben frusztrált leszek, hirtelen hangulatváltozásaim vannak, nem megfelelő az időérzékem (néha képes vagyok elveszni a feladatokban amiknek soha nem érek a végére - ezt azzal kompenzálom hogy még többet vállalok és kifáradok egy idő után. Eredmény: idegesség, levertség + alvászavarok), ha eszembe jut valami azonnal azzal kezdek el foglalkozni, az előző dolog már nem érdekel annyira.
Észrevettem, hogy mindenhol kiszúrják egy idő után hogy valami nem stimmel velem(folyton pakolászok/mozgolódom, megállás nélkül tudok egy számomra érdekes témáról beszélni, hirtelen hangulatváltozás az eseményektől függetlenül).
24 vagyok. Nem hiszem hogy ez a probléma egyik évről a másikra el fog tűnni nyomtalanul, ha már ennyi ideje így fennállnak a tünetek nálam... Terápiára el fogok menni a közeljövőben, gondolkodom még valami aktív sporton/tevkenységen is ami megfelelően leköt. Álláskeresés nekem még egy nehéz dolog, valami nagyon változatos, állandó ingert nyújtó munkákat keresem. Emellett rengeteg infót (leginkább a feleslegeset :D) meg tudok jegyezni, csak szelektálás (hasznos/nem hasznos infó kettéválasztása) nem megy megfelelően - erre ott van egy napló.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!