A boncolás rákot állapított meg, de erre semmi nem utalt. Hogy van ez? Elcserélték a testeket?

Ha szellemileg épült le, nem tudott panaszkodni.

Sajnos ez magyarázza. A fogyás és a nyelészavar késői tünet. A rák több év alatt alakul ki egyetlen beteg sejt osztódásaiból. Akár hat évbe is beletelik, míg az egy sejt utódai egy centi átmérőjű daganatszövetté nőnek. Sajnos ilyenkor már olyan sok van belőlük, hogy az addigi osztódási sebesség egy év múlva 6 centis átmérőt eredményez. Ha a beteg ekkor nem tud, nem akar vagy nem képes orvoshoz fordulni, akkor akár egyetlen további év is végzetes lehet.

Sajnálom, ami a nagymamáddal történt, de sajnos nem lehetetlen.

Az garantált, hogy nem lett elcserélve, a bondolás nem úgy megy, hogy ott egy csomó halott és mindenki bonolt valakit.

Az meg, hogy voltak-e tünetei - az öregek nem szoktak panaszkodni, orvoshoz rohangálni, igy könnyen elöfordul, hogy nem veszik észre. A rákos megbetegedés meg gyorsan is ki tud alakulni, nem kellenek hosszú évek hozzá.

A valóságban egészen más egy boncolási procedúra mint a filmekben, direkt úgy csinálják hogy más időpontra vannak kiállítva a boncolára váró elhunytak, hogy legyen idő vizsgálni őket meg papírmunkát intézni

Sajnos el kell fogadnod hogy nagyidnál így jött elő, mint írtad 2hónap alatt kezdett el fogyni drasztikusan, egy áttét akár 2évig is tud tünetmentes lenni, de ilyenkor minden nap számlálva van hogy lefekszik de ébredéskor már fáj minden testrész

Esetleg lehet megtudta nagymamád hogy baj van és emiatt elhagyta magát, meg lehet nektek se mondta

Családban volt nekünk is egy eset hogy régóta áttétes volt de mégis hírtelen jött nála is

20/F

Az valóban szinte kizárt, hogy elcserélték a holttestet.

Viszont az se valószínű, hogy nem voltak tünetei, inkább nem panaszkodott. Én már 6. éve taposom az egyetemet és láttam elég jellemző példákat erre "öreg néniktől": az egyiknek a kezén a daganat akkorára nőtt mint egy jókora alma, már évek óta nem tudta használni azt a kezét, és mégis csak évek múlva ment orvoshoz, addig "megoldotta" a problémát azzal, hogy betekerte egy kendővel. Márpedig egy ekkora daganat alsó hangon is diónyi méretű volt már 5-6 éve is... Egy másik néninek szépen lassan elkezdett kifordulni a méhe a hüvelyén keresztül. Évekig szó szerint kilógott, és akkor ment orvoshoz, amikor már pisiléshez is kézzel kellett visszatolnia, hogy ne nyomja a húgycsövét. A harmadik néninek a nyaki tumora már akkora volt első orvosfelkeresésekor, mint a feje, az se 2 hét, de nem is 2 év alatt nő akkorára. Tudnám még hosszan folytatni, de szerintem ez is elég szemléletes.

És ők még nem is voltak nagyon leépülve szellemileg!

Az orvosok részéről: sokszor van olyan, hogy idős beteg bekerül "kiszáradással" (általában azért ezzel, mert az alapbetegség miatt már olyan súlyos állapotba kerülnek, hogy nem tudják magukat ellátni otthon) majd kiderül, hogy van jó pár egyéb, súlyos eltérés is a háttérben, de annyira rossz állapotban van, hogy először az állapotát kellene stabilizálni, és csak ezután lehetne elkezdeni a valódi diagnosztikát. Én is jártam már úgy, hogy egy öreg néninél, aki szinte öntudatlan volt, infúzió mellett is alig volt vérnyomása és hasonlóak, mellékesen véres széklet és tapintható hasi rezisztenciák is voltak, megkérdeztem az orvost, hogy ilyenkor nem kellene ultrahang vagy CT, mert jó eséllyel valamilyen szétterjedt daganat van a háttérben.

Ezt mondta: "jó eséllyel igazad van, és tegyük fel elkészül a CT, ami mutatja, hogy áttétes vastagbéldaganata van, akkor hogyan tovább? Sem a műtétet, sem a kemoterápiát nem élné túl, ugyanazt tudnánk csinálni, mint most". Ebben rengeteg igazság van. Elsőre furcsának hangzik, de tényleg semmi értelme szerencsétlen beteget elhurcolni mindenfelé és kitenni esetlegesen fájdalmas diagnosztikai beavatkozásoknak, ha a kezelésben úgyse lehet többet tenni...