A Velaxin-ról hogy lehet leállni?
Körülbelül két éve szedem ezt a fajta kedélyjavító gyógyszert, de úgy érzem már teljesen felesleges hogy tovább szedjem. A lényeg hogy vagy egy fél éve próbálok leállni róla de szinte lehetetlennek tünik, olyan erős elvonási tünetei vannak. Érdekes módon a xanax-ról, ami egy jóval erősebb nyugtató, egyik pillanatról a másikra, gond nélkül leálltam, de ez sokkal rosszabb.
Ha nem veszem be két napig már görcsöket érzek a fejembe, néha olyan az érzésem mintha a testem különböző pontjait, de főleg a fejemet, apró kis áramütések érnék. Emellett feldúlt, ideges vagyok, nem lehet hozzám szólni, nem tudok semmire figyelni annyira szétszórt vagyok, a gyomrom görcsben van és gyakori hogy megy a hasam.
Nem szeretném mostmár tovább mérgezni magam semmiféle gyógyszerrel, elég volt hogy éveken át tömtek vele, szerintem teljesen hasztalanul, úgy gondolom vagyok már olyan szinten és változott annyit az életem hogy megálljak ezel nélkül a mérgek nélkül is a lábamon, de szinte képtelenségnek érzem hogy a Velaxin-t letegyem és ez valami szörnyű érzés.
Valakinek van valami tapasztalata vagy tippje hogy lehet leszokni róla?
A Xanax nyugtató, a Velaxin (ha jól tudom, mert nem vagyok orvos) antidepresszáns! Az antidepresszánsok függőséget okoznak, és mint ilyen, róluk leállni is csak szakszerűen lehet, de természetesen lehet! A legbiztosabb módja, hogy szólsz a dokidnak erről, és az ő felügyelete mellett, az általa javasolt mértékben csökkentve az adagot, simán leszoksz.
Én is hagytam abba antidepit annakidején, mondván, hogy már minden jó (persze, csak azt felejtettem el, hogy a sok jó egy részét a gyógyszer segíti) ... Leszálltam, és hetek múlva mentem vissza kuncsorogni a dokinak, hogy mégiscsak szükségem van még rá. :)
Szia! A helyzetünk ugyanaz, csak az a különbség Te már túl vagy rajta. Én is le akartam szokni róla, és nálam is előjöttek a fentebbi tünetek. Talán a hasmenés nem volt, viszont volt pluszban szájszárazság: annyira kiszáradt a nyelvem, hogy szinte a szájpadlásomhoz tapadt. Mondjuk ez nem minden esetben jön elő. Ha véletlenül elfelejtem bevenni a gyógyszer, eltelik kb. 5 óra, és már érzem, annyira hiányzik a szervezetemnek. A leszokásnál nálam is fokozatosságot javasolta a doki, de mivel lassan csökkentve is előjöttek az elvonási tünetek, feladtam a dolgot.
A kérdésem az lenne tőled, hogy az adagcsökkentés alatt neked is voltak elvonási tüneteid, vagy nem? Valaki azt írta itt a neten, hogy esetleg 2-3 hónapig is fennállhatnak ezek az elvonási tünetek, ami szerintem iszonyú hosszú idő, és ezalatt dolgozni igazán nem tudsz, illetve a környezetednek is nagyon sokat kell tűrnie, megromolhatnak más emberekkel a kapcsolataid, mert egy közeli barátnak még meg tudod magyarázni a helyzetet, de nem biztos, hogy egy ismerősnek, vadidegennek meg kellene mondani, hogy "bocsi,depressziós vagyok, és most elvonási tüneteim vannak, és csak ezért harapom le a fejét". Nem tartom normálisnak, hogy nem közlik az emberrel, hogy erre rá tud szokni a szervezetünk, és hogy ilyen nehéz lesz leszokni róla.
Itt a honlapon az egyik kommentelő azt írta, hogy köztudott,hogy az antidepresszánsok függőséget okoznak, én ennek én ellenkezőjét olvastam orvostól, hogy nem okoznak, csak a nyugtatók és stresszoldók. Ehhez képest a valóság teljesen más.
Nekem momentán eddig egyik gyógyszer sem vált be. Egyedül erről az egyről nem tudtam leszokni, amikor mondtam a dokinőnek a tüneteket, azt mondta, hogy azt jelenti, hogy hat. Csak az a baj, hogy gyógyszer mellett is ugyanúgy megvan minden depressziós tünetem beleértve a halálvágyat is, akkor meg miért szedjem??? Valakinek ezek beválnak, tényleg javítja a hangulatukat? Mert én ebből eddig semmit sem éreztem. El is panaszoltam az orvosomnak, aki erre azt válaszolta, hogy nem azért vannak az antidepresszánsok, hogy boldogabbá tegyenek. Köszi. Mondjuk erre azt mondhatja valaki, hogy biztos akkor súlyosabb lenne a depresszióm, ha nem szedném, igen ám csak, hogy így is sokkal kevesebb idejét tudja az ember hasznosítani az életéből, mint más ember. Velaxin mellett, ha dolgozom, kb addig bírom, amíg munkában vagyok, az otthoni időmben nagy részt magam alatt vagyok, ha az a helyzet, mint most, hogy munkanélküli vagyok sokkal drasztikusabb a helyzet szinte alig jutok valamire a tennivalókkal. Kb. 20 éve vagyok folyamatosan depressziós és 6-8 éve szedek venlafaxin tartalmú szert, és mindez idő alatt semmi nem változott. Remélem, hogy valakinek tényleg használnak, és nem csak egy illúzióért terhelik le velük a májukat.
Egy éve már, hogy leálltam vele, így lehet, nem pontosan tudom felidézni a folyamatot, de nagyon nagy önuralom kellett hozzá. Az motivált, hogy nem szabad ezzel a, már-már függőséggel tönkretennem a tudatom és a szervezetem, hogy ki kell tisztulnom minden tekintetben.
Fokozatosan álltam le vele, mert egyik pillanatról a másikra képtelenség, sőt veszélyes, mert betegesen elborulhat tőle a gondolkodás, olyannyira, hogy az ember magára vagy a környezetére is veszélyes lehet. Előfordult velem az, amikor nem tudtam időben kiváltani, és csupán két napig nem vettem be, hogy az egyik ismerősömnek, szinte teljesen spontán (milló éve volt egy blőd konfliktusunk), olyan sms-eket küldtem pl, hogy; "na mi van, élsz még te szemét?" Gondolhatod, hogy voltam!
Eleinte csak kétnaponta szedtem, kb. ez vagy egy másfél-két hétig tartott, aztán megint vagy másfél-két hétig háromnaponta, aztán négy-öt naponta megint csak két héten keresztül, aztán leálltam. Kb. kellett két-két és fél hét, hogy minden elvonási tünet lecsillapodjon, de ez alatt az idő alatt, jobb volt, ha nem szóltak nagyon hozzám, mert a legkisebb rezdülésre törni-zúzni tudtam volna.
Ma már, lekopogom, jól vagyok, és sokkal tisztább a gondolkodásom, a cselekvéseim, mint amikor a gyógyszerektől teljesen ki voltam fordulva önmagamból és sokszor két mozdulatom között nem volt összefüggés. Borzalmas belegondolni, hogy éltem, miket csináltam, miket mondtam és mennyi embert sértett meg, sőt ismerőst veszítettem el a gyógyszer által torz személyiségem miatt (persze ebbe nagyban belejátszott a xanax is). Olyan, mintha nem is én lettem volna, és valójában nem is én voltam... Erősen annak a pártján vagyok, hogy a gyógyszerek helyét minél inkább át kell, hogy vegyék az alternatív terápiák.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!