S. O. S. Hogy tudnám a barátnőmet lebeszélni az abortuszról?

De jó! Jó ilyet olvasni! :) Főleg, hogy érettnek mondható, 27 éves, jó körülmények között élő nőről van szó, pozitívan hozzáálló apával, támogató, kitartó társsal és egy szintén támogató, aggódó, szerető barátnővel... :) (Azért kíváncsi lennék, hogy a mostani párja mit szólt hozzá...)

Ne törődj azzal, hogy egyesek rondán válaszolnak, nem vagyunk egyformák, ők így gondolják és kész... Nekik ez a hozzáállás a furcsa, nekem (nekünk) meg annak hangoztatása, hogy az ő dolga, semmi közöm hozzá. Szerintem egy jó barátnő, aggódik érte, ami őt bántja, az őt is, amitől boldog annak ő is örül, a szerinte rossznak tartott döntésről elmondja a véleményét, hogy mi miért tartja rossz döntésnek, de attól még bármi is legyen a barátnő döntése, mellette áll, támogat. Nem attól jó egy barátnő, hogy bármilyen döntésnél helyesel és nem szól bele, hanem attól, hogy elmondja az ő nézőpontját is, annak fényében, hogy jól ismeri a barátnőjét, a körülményeket. Utólag is persze bárhogy is történt a dolog, segítőleg, támogatólag ott van. Attól meg borsódzik a hátam, ha valaki hangoztatja, hogy az ő teste, ő dönt... Önző, lelketlen hozzáállás. Persze, egy plasztikánál, fogpótlásnál, tetoválásnál igen, (bár ott is elmondhatja egy jó barátnő a véleményét), de itt már NEM csak az ő testéről van szó, hanem egy pici ember testéről, ÉLETéről is. Ezt nem szabad elfelejteni!!! Nem csak a testünk részét képező sejtcsomó! Az egy kis különálló élet, akinek még szüksége van az anyai test oltalmára. Attól, hogy nem él még meg egyedül, attól még egy különálló élet. A megszületett csecsemő sem tud önállóan élni, sőt, egy kisgyermek sem... Pici magzatként is élet, az anya és apa gyermeke! Róla és ezzel együtt a család életéről döntünk. Nem a testünkről! Az a legkevesebb egy ilyen történetben...

Sok boldogságot, örömet a mamának, babának, családnak egyaránt! Szép, emberi, felelős döntés volt! :)