Altatátos műtét után hogyan érezted magad?

Nekem rövid műtétem volt, utána ugye rögtön ébresztenek-erre nem emlékszem,de elmeséltem röviden a kb egy hónappal korábbi nyaralásomat.

Utána a szobában még másfél órát aludtam,mikor felébredtem,az volt az első kérdésem,hogy hány óra van-nem tudom hova siettem:)

Nekem sem hányás,sem fejfájás nem volt,csak egy kis köhögés,-ez állítólag a cső miatt,amit ledugtak,de az hamar elmúlt.Étvágyra nem emlékszem,inkább arra,hogy rettenetesen szomjas voltam,de ugye először csak kortyonként lehetett inni.

Nekem csak a párom, és a szüleim jöttek be,másnak nem is szóltam,a szobában más látogatókra meg nem is igen emlékszem,szóval biztos nem zavartak.A szobatársakkal pedig felváltva segítettünk egymásnak.

Tavaly volt egy nagy műtétem. A doki felébresztett, aztán szundi. Emlékszem, hogy anyuék bejöttek, hogy kiolvastam a Best újságot, viszont fogalmam sincs mi volt benne. :D Baromi bágyadt voltam még kb 4-5 órán át, aztán éjfél körül már nem tudtam aludni.

Hányni nem hánytam, a "szagom" volt büdös. Fertőtlenítő és a mellkas folyadék jellegzetes büdös szaga. Na attól se étvágyam nem volt, se szomjas nem voltam.

A torkom még jó 1 hétig fájt, alig bírtam enni és sokáig rekedt is maradt a hangom.

Nyugi, én is baromira paráztam (bár én magától a műtéttől, mert elég necces volt) de semmi gond nem volt :)

Nekem azt mesélték,hogy amikor felébredtem,össze-vissza kérdezgettem mindent,meg a testvéremet kerestem,de erre nem emlékszem,csak arra,hogy amikor újra felébredtem a kórteremben voltam,pisilnem kellett,meg szomjas voltam. Ágytálat hoztak és két korty vizet engedtek inni,amit nem hánytam ki. Kb.másfél órán át nagyon fájt a műtött csuklóm,remegtem,de nem fáztam,és nagyon gyengének éreztem magam. A műtét reggel volt és csak este tudtam enni,de akkor már nagyon éhes voltam.

Utána már csak a vérnyomásommal volt gond,de jól voltam.

először is mikor felébresztettek úgy éreztem majdnem megfulladok. Annyira emlékszem hogy mondogattam, hogy megfogok fulladni, erre azt válaszolták, hogy nem fogok, nyugodjak meg. Akkor csak olyan félálom szerűség volt, s mire teljesen felébredtem már az ágyamban voltam és nagyon fájt a sebi. Adtak fájdalomcsillapítót.

Aztán egész éjjel öklendeztem ami még jobban terhelte a sebit, kb kétszer hánytam ilyen barnát, végig hányingerem volt. Még másnap is, de akkor is csak egyszer vagy kétszer sikerült, inkább az öklendezés volt jellemző, ami terhelte a sebit. Aztán következő nap jobb volt, már tudtam újságot olvasni, este meg éjjel megint hányinger. Utána is így volt egy kicsit, egyszeri éjjeli hányással, utána elmúlt. Később ettem este joghurtot, ami éjfél körül kijött. Az volt az utolsó hányás, utána már elmúlt, majd hazaengedtek. Ez egy hét volt. Étvágyam viszont alig volt, az a pépes kaja is szörnyű volt.