Azoktól kérdeznék, akik autisták vagy aspergeresek. Ti hogy álltok a párkapcsolatokkal, a szexualitással?

#20

Nagyon köszönöm a válaszodat. :)

Egyetlen kérdés, csak kíváncsiságból - de nem kötelező válaszolni rá, ha nem szeretnél...

Hogyan értendő az, hogy "nem házasodhatsz meg"? (Tudomásom szerint törvény nem tiltja, ezért nem értem, mire gondoltál.)

Előre is köszönöm, ha válaszolsz.

#22

Ó, akkor már értem. Köszi a választ.

#23

Köszönöm szépen a részletes válaszodat. :)

A pingvines sztori nagyon cuki - és jó a humorod. :)

Ilyet nem hallottam még, hogy valakit pont a falak textúrája érdekeljen. :O

De szerintem ne zavartasd magad, hogy Téged érdekel - másoknak meg más furcsa dolgai vannak (a nem autistáknak is).

Gumikacsa-gyűjtőt sem ismerek - viszont plüssgyűjtőt igen. :)

Csak egy témakörre szeretnék hosszabban reagálni, az "autista vagy nem autista pár/házastárs" témájára. Most már jó pár véleményt olvastam ezzel kapcsolatban autistáktól (nem csak itt, a GYK-n). Érdekes volt azt látni, hogy maguk az autista emberek is mennyire nem egyformán gondolkodnak ebben (sem).

Az "autistának kizárólag autista legyen a partnere" az egyik véglet - szerintem ez elég szélsőséges látásmód. Indoklást nem írt az illető, de valószínűleg ő is azt feltételezte, hogy egy nem autista nem tudja ugyanannyira megérteni és elfogadni az autista partnert (viselkedés, szokások), mint egy másik autista. Lehet, hogy volt(ak) rossz tapasztalata(i), nem tudom.

A másik véglet meg az ellenkezője: "autista kizárólag *nem autistával* lépjen párkapcsolatba, mert két autistának együtt sokkal nehezebb". (Ez a saját megfogalmazásom, mert nem emlékszem pontosan az eredeti állításra.)

Nem vonom kétségbe, hogy ezen gondolat mögött is saját - negatív - tapasztalatok állhatnak.

De az biztos, hogy ez sem igaz úgy általánosságban, azaz mindenkire vonatkozóan. Mert voltak, akik hosszú ideje (viszonylag) jól működő házasságról számoltak be (két autista közötti kapcsolatról).

Én személy szerint azt gondolom, hogy mindig minden egyénfüggő - azaz hogy ki mennyire tudja tolerálni a másik fél állapotát, viselkedését, szokásait, jellemét, betegségeit, "lököttségeit" (amik a nem autistáknak is bőven vannak ám... :D )

Egy kitalált példa: egy olyan autista, akinek kommunikációs problémái vannak, pl. nem szeret / bír telefonálni, valószínűleg jobban megérti a többi olyan autistát, akik ugyanezzel a problémával küzdenek. De egy olyan autistának, akinek nincs ezzel gondja, szerintem ugyanúgy empátiára van szüksége a megértéshez, elfogadáshoz, mint egy "nem autistának".

Nyilván a "tudatos" autisták jobban képben vannak a mindenféle lehetséges problémákkal, szokásokkal stb. - úgy értem, akik nem csak a saját állapotukkal vannak tisztában, hanem olvastak szakirodalmat például...

Példa: én ismertem /ismerek pár aspergerest - de eredetileg egyikükről sem tudtam ezt, és nem is voltak feltűnő dolgaik még a sokadik találkozásnál sem. Pl. egy kislánynál és egy kisfiúnál is a korukhoz képest sok sírás számomra "csak" egy érzékenyebb személyiségre utalt. Egy másik kislány meg nagyon szemtelen, sőt, pofátlan volt hosszú időn keresztül a kortársaival és felnőttekkel is - de erre kézenfekvő magyarázat volt az anyukája hasonló viselkedése, meg hogy láthatóan semmilyen korlátot nem állított fel a gyerekének, "mindent szabad volt" nagyjából. Csak később szereztem tudomást a dührohamairól és egyéb "autista dolgairól".

Egy felnőtt esetében pedig sok éven át sem jött le, hogy aspergeres - mivel nem ismertem annyira ezt a témakört, hogy be tudtam volna azonosítani az egyes jellemzőket. Most már be tudom, miután rengeteg szakirodalmat olvastam, illetve egyéb módokon is tájékozódtam...

De sok-sok olyan "autista dolgot" is tudok így, szakirodalom, videók stb. által, amiket élőben náluk soha nem láttam (pl. stimmelést, szigorú napirendet, gyűjtögetést stb.) - Már tudom, hogy az autizmus egy spektrum, így "nem kötelező", hogy minden jellemző legyen mindenkire...

Bocsánat, ha túl hosszú lett - és remélem, azért érthető is, nem csak saját magamnak. (Nem igazán tudom alkalmazni a "szaknyelvet", annyira azért még nem vagyok otthon a témában.)