Azoktól kérdeznék, akik autisták vagy aspergeresek. Ti hogy álltok a párkapcsolatokkal, a szexualitással?

Aspergeres vagyok. Nekem még nem volt kapcsolatom, egyrészt lenne rá igényem, de közben nem érzem magam késznek egy kapcsolatra. Barátságból kiindulva azt tudom mondani, hogy amit én kezdeményezek, az majdnem biztos, hogy nem fog működni, mivel akkor az elején nekem kell annak lenni, aki valamennyire irányítja a beszélgetést és az nem megy. Bárkivel ismerkednék, de (megint a barátkozásból kiindulva,) nagy az esélye annak, hogy neurodivergens emberekbe futnék bele így is.

Elég nyíltan kezelem, hogy autista vagyok, valószínűleg párkapcsolat esetén se lenne másképp, ugyanez a helyzet a szociális fóbiával is. Van igényem a szexre, de azt gondolom, hogy az átlagnál több időre lesz szükségem előtte, mondjuk ennek valószínűleg nem az autizmusom az oka.

Alkalmi szexbe biztos nem mennék bele, valószínűleg olyan kapcsolatba se, ami már az elején látszik, hogy nem lesz hosszú.

19L

30 fiú

Soha nem volt párkapcsolatom és szűz vagyok. Nagyon vágynék párkapcsolatra, és habár kevésbé, de szexre is, de soha senkinek nem kellettem.

Soha senki nem kezdeményezett felém, ha pedig én próbáltam, mindig csak kiröhögtek.

Próbáltam más autistákkal kapcsolódni, de mindig csak kudarc lett a vége. Kb. rosszabb, mint normális emberekkel.

Soha senkinek nem mondtam el, hogy autista vagyok. Meg vagyok győződve róla, hogy akkor még gyorsabban elítélnének.

Baráti kapcsolataim maximum 2 évig tartanak. Utána mindenki elküld a picsába, akármennyire is küzdök érte, hogy ez ne így legyen.

(#1 vagyok) részben autizmustól független okokból kifolyólag szexuális téren rengeteg blokk van nálam, többek között pszichológussal ezzel foglalkozunk. Amik ezeket legalább részben nem oldom meg, addig nem gondolom, hogy működőképes kapcsolatot tudnék kialakítani és fenntartani, nem lenne fer a másik féllel szemben. Inkább halok meg úgy, hogy sose volt párkapcsolatom, minthogy valakit ezzel terheljek.

De azért köszönöm a tanácsot és a jókívánságot.

- Volt már párkapcsolatom, és voltam szerelmes is.

- Nagyon ritka, hogy kezdeményezek. A baj az, hogy az érzelmi dolgokban eléggé ügyetlen vagyok. Egyáltalán nem tudom irányítani kibe szeretek bele, és kb amint ez megtörténik, kibírhatatlan leszek. Zavarja jövök, leblokkolok, elnémulok, vagy épp állandó merevedésem lesz. Bocsánat a fogalmazásért, de tényleg ez van. Elég egy hang, érintés, illat, szinte akármi. De alap esetben a pornó meg nem is érdekel különösen. Aki semleges annak figyelek a mondandójára, de ha megvan az az érzés, akkor kis túlzással semmit nem tudok visszaidézni. Mindent kitölt az az érzés, h "ő itt van".

- azzal ismerkedem először is, aki valamiért elsőre megtetszik. Akkor megpróbálom megtudni ki lehet, és valahogy közeledni felé. Ha viszonozza a közeledésem, és én is biztonságban érzem magam mellette, akkor lehet továbbmenni. Ilyen esetekben én már szeretem a lányt, ez olyan ami magától megteremtődik, inkább elmúlni tud ha valami nem jó, vagy nem érdeklem. Emiatt pl ezek a dolgok különösen megterhelőek nekem, és egyáltalán nem szeretek ismerkedni.

- Nem tudom ezek másoknak hogyan működnek, így erre nem tudok válaszolni. Azt látom, hogy mások talán tudatosabbak. Vonzalom nélkül is ki tud alakulni szerelem, vagy inkább úgy mondom, hogy az együtt töltött idő hozza meg a szexuális vonzalmat. Én próbáltam ezt, de esetemben nem működik. Tudok élni olyan kapcsolatban is, de hangozzon ez bárhogyan is, nem tudom igazán szeretni a másikat. Barátként igen, szerelemből nem. Ilyen kapcsolatban nem érzem jól magam, nem érzem a másikat a társamnak, és nem motiválnak a közös célok (család, gyerek, egyebek). Próbáltam már, hogy hátha "éves közben megjön az étvágy", de nekem nem jön.

- Nem hozom fel azt, hogy autista vagyok. Ha véletlenül arra terelődik a szó elmondom, olyankor beszélek róla keveset, elmondom pár mondatban miként tapasztalom a világot. Ha "álarban vagyok" nem látszik rajtam, de ezt egy erős fény a boltban, szokatlan zajok, szagok, egy megvilágítás, vagy ha épp szerelmes vagyok, rögtön le tud hullani. Emiatt azt gyanítom aki közelebbről ismer tudja rólam, legfeljebb nem tudja a nevét. A kollégáim tudják, de nem azért mert mondtam bárkinek is.

- Nem a szexre van igényem, hanem az összetartozás és szerelem megélésére. Tudok szexelni olyannal is akit nem szeretek, de egyáltalán nem elégít ki. Testileg sem igazán, lelkileg pedig kifejezetten nem jó. Mindezen leírtak ellenére nagyon szeretek szexelni, sőt, órákig tartó elfoglaltságot csinálni belőle. De ez utóbbi csak szerelemmel lehetséges. Hiányzik az ölelés, hiányzik a szemébe nézni valakinek, de jelenleg nem tudok mit tenni. Sajnos ezek a dolgok annyira hiányoznak, hogy gondolkodom azon, h prostituálthoz menjek. Ezt legközelebbi alkalommal felvetem a pszichológusomnak, eddig nem volt erőm rá. Attól félek, hogy a vágy és a szerelem ettől esetleg elkezd nálam szétválni, de nem kizárt, h mások pont így működnek. Az biztos, hogy ahogy jelenleg működöm az számomra inkább okoz szenvedést mint örömöt. Így terápiás célja is lehet.

- Nem rajtam múlik, hogy a szexszel mennyit várunk. Ha érzem a másikon h társ lehet, jó vele, akkor én már első alkalommal is azt csinálnám. A baj az, hogy ezek az érzések néhány évente történnek meg maximum, és mint fentebb írtam, nem igazán tudom irányítani.

- Voltak néhány hetes, és több éves kapcsolataim is. Előbbiek inkább fiatalkori próbálkozások, utóbbiakat mondanám igazinak. Szeretem megismerni a másikat, mikor kialakulak a közös dolgok, közös szokások... nekem ez az, ami hosszú távon kívánatos. A jól működő család, ahol egyben legjobb barátai is vagyunk egymásnak, és azt is tudjuk a vágy mitől ébred fel még egy legrosszabb napon is. Ahol őszintén jó megölelni a másikat.

- Mentem már bele olyan kapcsolatba ahol az elején tudtam, hogy nem tart majd sokáig. Ez az volt mikor nem voltam szerelmes, de tudtam, hogy objektíve szép a másik, és "más örülne neki". 6 évig tartott, azt a kapcsolatot a fétiseink kiélése tartotta össze, és az, mikor kellően távol voltunk egymástól.

- Nem volt még részem alkalmi szexben. Ha nincs meg a lelki kapcsolódás, az nekem valahogy elveszi a dolog lényegét. Vagyis ettől tartok, de ezen talán változtatnom kell. Nem szabad, hogy a szex és szerelem ennyire kéz a kézben járjon. A baj inkább az, hogyha valaki annyira megtetszik mind testileg mind emberileg, akkor belé is szeretek. Ami viszont nem jó (mert olyan tulajdonságaim vannak ami miatt nem lennék jó társ, illetve egy nyegle kölyök leszek szerelmesen).

33, férfi

Szia, nekem van egy Aspergeres férjem, aki 52 éves.

Nekem, neurotipikusnak nagyon nehéz vele, sokszor tűnik érzéketlennek, illetve, hogy nem ért meg engem.

Szex nálunk nagyon kevés, nekem legalábbis. Neki sok tényező kell ahhoz, hogy készen álljon.

Volt már előttem egy másik házassága elég fiatalon, abból is született gyermeke, illetve nekünk is van 2.

Nagyon jó apa, legalábbis nagyon szereti a gyerekeit. A gyerekek is őt.

Többnyire egyébként szeretnék elválni, sőt, most már biztosan külön is megyünk.

Ezeket azért írtam le neked, hogy tudd, lehet családod, lehet párkapcsolatod. És kaphatsz igazi szeretetet.

Szerintem vonatkoztass el attól, hogy aspergeres vagy. Ezzel gyakorlatilag beskatulyázod magad, és az állapotodhoz kapcsolódó címkéket erősíted, ami további gátlásokat eredményez.

Még azt hozzátenném, hogy a férjemmel elképesztően jó a szex, sajnálom, hogy ilyen kevés. Amellett az is imponált, hogy olyan, mint egy kőszikla, akire lehet építkezni. Biztos pont az életünkben.