Azoktól kérdeznék, akik autisták vagy aspergeresek. Ti hogy álltok a párkapcsolatokkal, a szexualitással?
Tudom, hogy ahány ember, annyiféle. De különböző tapasztalatokra lennék kíváncsi erről a területről, azoktól, akiknek egyáltalán van igénye párkapcsolatra.
Volt vagy van párkapcsolatotok?
Szoktatok kezdeményezni, vagy várjátok a másik fél kezdeményezését?
Hogyan hozzátok a másik tudomására, ha tetszik?
Bárkivel ismerkedtek, vagy csak más autistákkal?
Ha összejöttök valakivel, már előre elmondjátok, hogy autisták vagytok, vagy eltitkoljátok?
Ha vannak egyéb diagnózisaitok is, pl. ADHD, depresszió, szorongás, OCD, ilyesmik, azokat el szoktátok mondani már az ismerkedés elején?
Mennyi ideig tart általában az ismerkedési szakasz, ami után létrejöhet a párkapcsolat? Több időbe telik, mint a nem autistáknál általában?
Ha már együtt jártok valakivel, mennyit szoktatok várni a szexszel?
Mennyire van igényetek a szexre? (Láttam egy videót, egy Nefi nevű autista hölgytől, aki elmondta, hogy neki nincs is igénye, csak "megtanulta", hogy ezt így szokták, vagy valahogy így magyarázta.)
Mennyire szoktak tartósak lenni a kapcsolataitok?
Alkalmi szexbe esetleg bele szoktatok menni? Vagy olyan párkapcsolatba, amiről lehet tudni már az elején, hogy nem fog sokáig tartani?
Házastársként csak szintén autista jöhet szóba?
Előre is köszönöm a válaszaitokat. :)
Ha lehet, írjátok le a korotokat is, és hogy milyen neműek vagytok.
Nagyon jó építő közösségi emberek írtak most ide!
30 évig voltam szűz F, és ellenkező nemű nővel beszéltem át a görcseim, szívesen átbeszélem így Nővel akinek szüksége van helyretennie magát.
Aki gondolja írjon nyugodtan.
válasza:Nincs párkapcsolatom és nem is volt még. Egy ideig kerestem aktívan, akkor általában én voltam a kezdeményező. Már nem tudom, hogyan hoztam a másik tudomására, hogy tetszett, de az is lehet, hogy sehogy.
Nem csak autistákkal ismerkedem (jelenleg senkivel).
Szűz vagyok, nem tudom, mennyit várnék a szexszel. Elgondolkoztam már az alkalmin, de nem igazán vonz, meg nem is nagyon érdekel a szexualitás szerintem. Párkapcsolatra viszont nagyon lenne igényem.
Házasodni nem fogok soha valószínűleg.
25/N
#12
Köszönöm a válaszod.
Sajnálom, hogy a vágyott párkapcsolat eddig még kimaradt az életedből. :(
Ne add fel. Nagy a világ, sok szingli pasi van benne...
Szerencsés esetben még a szexuális igényszintetek is azonos vagy hasonló lehet.
Ha online társkeresőkre beregisztrálsz, bővül a választék (az offline környezethez képest) - csak nagyon óvatosnak kell lenni, mert sok a csaló.
Sok szerencsét Neked. :)
válasza:Kedves Kérdező!
Köszi az együttérző és biztató szavakat. Sajnos nekem abban ahogyan működöm semmi örömöm nincs, hiába tartasz jó embernek. Ha 30+ év alatt nem tudtam levetkőzni a fura viselkedéseim, akkor nagy eséjjel ezután se lesz könnyebb. Próbáld beleképzelni magad a helyzetembe: lehetsz szerelmes, de soha nem lehet a tiéd akit szeretsz. Mindig meg kell várni míg elmúlik, le kell beszélned magad. Mindig "te" leszel a tudós meg a fura srác, az unalmas, akármi. Viszont belül ez nem jó, nagyon nem jó. Emiatt írtam a prostit, bár még csak kinéztem akihez mennék. Ha akár egy kicsit múlik az a tulajdonságom, hogy totál zavarban leszek ha valaki tetszik, már megérte. Megtanulni, h nem kell mindenkibe kicsit beleszeretni aki "olyan".
Azt tudom, hogy nem szép dolog, és talán akihez megyek nem is örömből csinálja. Talán nem veszem majd észre. Ha mégis akkor kifizetem, esetleg elmondom neki miért, és eljövök.
Amit írsz, hogy "kiüresedem" talán pont az az amit keresek. A férfiak többségén azt látom, hogy nem szerelemből és nem a vágy miatt van a társa mellett. Hanem egyszerűen olyan tulajdonságai voltak a másiknak, hogy "jó partinak tűnt", aztán vagy lett köztük egy kis szikra, vagy idővel kialakult az intimitás és együttlevés. Ez sajnos nem működik bennem, túl dominánsak a működésemben az érzelmek és a testiség. Ha sikerülne akár egy picit elvenni ebből, egy kicsit tudnék pragmatikusabb és nyugodtabb lenni, akkor talán lenne némi esélyem rá, hogy valaki egy munkanap után megkérdezze hogy vagyok. és persze az a valaki egyszer az legyen, akire vágyom, hogy ezt megkérdezze.
Kedves 14-es!
Örülök, hogy írtál, és remélem, visszatérsz még ide, és fogod olvasni a válaszomat is.
Nem tudom, melyik "fura viselkedésedre" gondoltál. De azt tudom, hogy általánosságban véve:
1. Némelyik viselkedésmódon lehet változtatni, bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik most. Ha egyedül nem ment, akkor külső segítséggel, pl. pszichológus, vagy valamilyen viselkedésterápia vagy művészetterápia, ilyesmikre gondolok.
Nem tudom, ilyeneket próbáltál-e már. Ha Budapesten élsz, könnyebb a helyzet, mert több a lehetőség.
Keresgéltem ez irányban az elmúlt napokban (óegy érintett ismerősöm miatt, mert úgy gondoltam, neki is jó lehetne valamiféle terápia. Találtam is egy az ő számára - jónak tűnő lehetőséget:
A honlapon másfajta terápiák is találhatók, szerintem érdemes végigböngészni. :)
2. Más viselkedésmódokon nem lehet igazán változtatni, csak minimálisan.
De biztos, hogy vannak olyan emberek (esetedben nők), akik el tudják fogadni ezt a tényt. Azaz azt, hogy Te ilyen vagy. Szerintem autista nők könnyebben, mint a nem autisták.
Nem tudom, mennyire mozogsz autista körökben. Én az utóbbi időben elég sok infót tudtam szerezni:
Van például egy Facebook-csoport, "Felnőtt autisták csoportja" a neve, ha jól emlékszem. Csatlakozhatnál esetleg hozzájuk, egy próbát megérne. :)
Csak autisták csatlakozási kérelmét fogadják el, van erre vonatkozó szűrőkérdés előzetesen. Ha csak olvasgatsz pár napot vagy hetet (vagy akár visszamenőleg is a posztokat és a beszélgetéseket), az alapján már látni fogod, milyen a társaság, akarsz-e maradni. Én csak annyit tudok, hogy nagyon sokféle ember van köztük, ebből következőleg nyilván vannak ellentétek is egyesek között, a különböző témák megbeszélése, megvitatása során. De sokan meg barátok lettek, minimum online. Azért "minimum", mert rendszeresen szoktak lenni ilyen csoporttalálkozók offline is. Ezeken természetesen nem kötelező a részvétel, hanem önkéntes.
Úgy tudom, egymás között sokkal könnyebben ismerkednek, barátkoznak - mert felszabadultabbak, kevésbé működnek a gátlásaik.
És ami nagyon fontos a te szempontodból (is): sokkal elfogadóbbak egymással. Gondolom, ez abból adódik elsősorban, hogy "sorstársak". Azaz - bár ahány ember, annyiféle -, de mégis nagyon sok közös vonásuk van az autizmusból eredően.
És erre az alap elfogadásra jön még egy fokozat: még ha nem is azonosak az egyedi vonások, tulajdonságok, problémák - akkor is könnyebb elfogadni a másikat.
A csoportban vannak nagyon okos és tapasztalt emberek is, akik - legalább egy-egy kommenttel - szoktak segíteni másoknak, bármilyen témában. Talán még pszichológus is van köztük, de ezt nem tudom biztosan.
Próbáld meg, nincs veszítenivalód. :)
Illetve találtam még egy helyet, ami érdekes lehet számodra is:
Bár ez szabadidőközpont autistáknak, de lehet, hogy ott is működnek valamiféle csoportok vagy segítő szakemberek.
Egyébként én így, kívülről úgy gondolom (a leírásod alapján), hogy nem az általam említett "kiüresedésre" lenne szükséged. (Szerintem nem ugyanazt értjük a fogalom alatt.)
Hanem inkább az érzelemszabályozás megtanulására. Ez lehet, hogy hosszú folyamat lenne (terápiával vagy pszichológussal); de lehet, hogy sokkal gyorsabban tudnál haladni, mintsem gondolnád.
Újból tudom ajánlani "kezdőlépésként" azt a videót, ami a "szerelemhormonokról" szól. Talán Neked is segíthet egy picit, ha megismered a biológiai működést. Mert utána már tudatosabban lehet kezelni az érzelmeket. :)
válasza:Talán asperges vagyok, de nem diagnosztizált. Ehhez kellene a még életben levő (vagyis "megmaradt") családtagjaim, akikkel viszont nem tartom a kapcsolatot.
(Hála a nárcisztikus szülőnek, aki több részben tönkretette a lelki világomat.Amikor később egy tanfolyamon erről a nárcisztikus személyiségzavarról tanultunk, akkor az az osztálytársam, akinek elmondtam az otthoni dolgokat, egyből a szülőmre ismert, mint nárcisztikus személy.)
Többszörösen másnak érzem magam. Itt, ebben a kérdésben a párkapcsolat a kérdés.
Aszexnek (tehát olyan ember, akinek szex nem kell, nem érez olyan vágyat, hogy lefeküdne a másikkal, vagy nagyon-nagyon ritkán) gondolom magam, de azzal se vagyok megbékélve, hogy mi a társadalmi nemem. Nőnek születtem, de ennyi. Amúgy meg nem viselkedek nőként és nem vonzanak a női szerepek."Nemtelennek" vagy non-binary-nak gondolom magam.
30 múltam, még szűz vagyok, nem érdekel a csókolózás. Gyereket se szeretnék, nem vagyok anya típus. (Azt látom, hogy egy anya feláldozza magát, megszűnik önmaga lenni és csak a gyerekért él, ja meg szolgálja az urát.)
Úgy érzem, hogy minden társaságnak már megvannak a tagjai, megvannak nélkülem.
Zenei ízlésem más, én nem Azariah-t, meg Majka papát, meg hasonlókat hallgatok. Zenei ízlésem magával hozná azt, hogy koncertekre járok, de már oviban az volt a jellemző rám, hogy egyszerre csak egy emberrel tudtam lenni, de ha bejött a képbe egy harmadik, az nekem nem volt jó. Szóval, ilyen zenei társaságom sincs, de nem is hiányzok egy ilyen társaságnak, mint ahogy egy zenekarnak se. (Ja, a zenei ízlés magával hozhatja azt, hogy zenekarban játszik az ember. Valahogy egy ilyen embernél felmerül ez, mint kérdés, míg egy átlagos kinézetű embernél nem nagyon szokott felmerülni.)
Szerelem már annó se kellett nekem és erről verseket írtam már gimiben.
Általánosban kb zenét se hallgattam, mivel nem volt saját gépem, mindig csak viva (vagy milyen ) adó ment, ott néha napján akadt olyan zene, ami tetszik.
Kitöltöttem online tesztet, asperges témában, mindig az jött ki, hogy nekem jobb lenne szakemberhez fordulni.
Ha rákeresek neten, hogy mit "jelent" az aspergesség, milyen tünetei vannak, sorban tudom sorolni, nálam egy dolog miben jelenik meg.
Hát, nemcsak szerelemről írtam. De röviden: vélhetőleg asperges vagyok, ehhez társul az aszexség, a nemtelenség, meg a sok *axság az életemből(behódolás séma, csökkentértékűség, kudarcra ítéltség, társas elszigeteltség).
Valószínűleg soha nem lesz párom, már ha egy férfi jóban van velem, valamikor azt érzem, hogy ő előbb-utóbb AZT akarná, én meg anélkül tökéletesen megvagyok. De ha leszbit keresnék magamnak, nagy eséllyel neki is szüksége lenne arra.
#16
Köszönöm a válaszod.
Annyival tudlak biztatni, hogy bár ritkán, de előfordul, hogy nem szükséges(ek) a diagnózishoz a szülő(k) vagy más családtagok. Bárki más személy is megfelelő lehet, aki elég jól ismert gyermekkorodban: főleg bölcsődei gondozók, óvónők és tanító nénik/bácsik, mert ők emlékezhetnek a fejlődésedre (beszéd, kommunikáció, mozgás stb.), viselkedésedre, esetleges különös mozdulatokra, mozgásformákra, szokásokra stb. Vagy esetleg gyerekkori szomszédok, barátok, egyéb ismerősök. A lényeg, hogy legyen egy "másik személy". De hallottam olyat is, hogy gyerekkori videók, fotók, szülői feljegyzések (babanapló vagy mi) is bizonyítékul szolgálhatnak, meg iskolai dokumentumok a vonatkozó információkkal; vagy ha esetleg jártál gyermekpszichológushoz, vagy a nevelési tanácsadóba, gyámhivatalhoz vagy hasonló helyekre, az ottani dokumentumok is. (Betekintési jogod van minden, téged érintő dokumentumba, és másolatot is kérhetsz róluk.)
Nagyon kivételes esetben olyan személyt is be lehet vonni jobb híján, aki bár csak tiniként vagy felnőttként ismer(t) hosszabb időn át, de alaposan (barátok, barátnők például) - akik be tudnak számolni jellemző szokásaidról, viselkedésedről stb.
Szerencsés esetben, ha van megfelelő mennyiségű infó a gyerekkorodról más személyektől, vagy dokumentumokból, videókról stb., amik elégségesek a "bizonyításhoz", akkor megkapható a diagnózis.
Azt javasolnám, hogy keresd meg az Autizmus Alapítvány Ambulancia honlapját, és ott a vizsgálatra jelentkezéshez szükséges kérdőívet. Az sokkal komolyabb a netes teszteknél (bár láttam már egy elég komoly netes tesztet is, csak nem jegyeztem meg a honlap nevét sajnos).
Nézd át, hogy milyen kérdések vannak. Sok kérdésre biztosan nem fogsz tudni válaszolni (csecsemő- és kisgyermekkorral kapcsolatosan), de sokra meg igen. És lehet, hogy előjönnek régi emlékek is, amiket már elfelejtettél, mondjuk például hogy mennyire voltál "válogatós" a kajában, "szociális", "szégyenlős", szorongós bizonyos helyzetekben... És hogy vannak-e olyan személyek, akik tudnának válaszolni a kérdéseknek legalább egy részére a gyerekkoroddal kapcsolatosan, vagy vannak-e videók, dokumentumok stb.
Ha úgy gondolod, hogy esélyes, hogy megkaphatod a diagnózist, akkor szerintem érdemes megpróbálni, azaz jelentkezni vizsgálatra.
(Nem csak ennél az alapítványnál végeznek ilyen vizsgálatot, de amennyire én tudom, náluk a legolcsóbb. Sőt, TB-re is meg tudják csinálni, csak akkor hosszabb a várakozási idő.)
Amúgy a diagnózis megszerzése sajnos nem jár olyan sok előnnyel, mint a gyerekek esetében - pl. felnőtteknek nincs heti x óra fejlesztés TB-alapon, csak fizetősek. De havi 1 ingyenes konzultációra jogosultságot ad.
Meg személyi jövedelemadó kedvezményre is, ami jelenleg 14 ezer forint körül van havonta; ráadásul 5 évre visszamenőleg is visszaigényelheted a kedvezményt a NAV-tól, ami már elég szép összeg. (Ehhez csak módosítani kell a bevallásaidat, "önellenőrzés" címén.)
Továbbá igényelhetsz AOSZ-kártyát, amivel jó néhány múzeumba, kiállításra, pár strandra meg egyéb helyekre ingyenesen bemehetsz, vagy nagyon kedvezményes árú jeggyel.
Ha meg tényleg nincs semmilyen "külső forrás", aki/ami a gyerekkori jellemzőidet elmondaná/bizonyítaná, akkor is legalább annyi hasznod lehet a kérdőív átnézéséből, hogy átfogóbb képed lesz az autizmusról, meg talán lesz "aha-élményed" is, hogy bizonyos tulajdonságaid / szokásaid / jellemzőid szintén az autizmushoz kapcsolódnak, amikről eddig nem is gondoltad volna, hogy van összefüggés. (Pl. hang-, fény-, szag- meg más érzékenységek - azaz a szenzorosság - nem diagnosztikai kritérium, de nagyon sok autistára jellemző. Hasonlóan pl. a kommunikációs problémák, a lefagyás, a párbeszéddel vagy a több szereplős beszélgetéssel kapcsolatos problémák. Meg még egy rakás dolog. Vagy felismerheted például, hogy bár tudsz szemkontaktust tartani, mert kicsi korodban megtanítottak rá, de nem szereted, kényelmetlenül érzed magad tőle. (A lányok jobban maszkolnak, mint a fiúk. Így lehet, hogy sok problémát mások észre se vettek - de legalább Te tudni fogod, hogy problémád volt/van bizonyos területeken, amik az autizmus körébe tartoznak.)
Minden jót. :)
válasza:#17: köszi a hosszú választ. :)
Ismerős nincs szerintem, aki ismerne csecsemőkorban. Feljegyzések vannak miután elkezdtem naplót írni. Meg van valami óvodai iskolaérettségi valami, még egy évet maradnom kellett oviban. Ovis korból megvan néhány emlék, de ovi előttiről szerintem semmi se.
Válogatós kajában? Kitúrtam a mazsolát a kajából kis sulisként. Sok napon át képes voltam ugyanazt reggelizni.Gyümölcsleves az állaga miatt számomra undorító volt és mindig az. (Nem homogén.) Meg a rakott nyelv is undorító, elképzelem, ahogy állnak a nyelvek egymás mellett, hegyükkel felfelé.
Több szereplős történettel mai napig is bajom van. Ha összesen minimum 3-an vagyunk a beszélgetésben, én leszek a csendes ember. Mostanság, ha látom, hogy a munkatárs a buszmegállóban valakivel beszél, inkább elmegyek mellette.
Kommunikációval, szociális élettel bajok vannak, kiközösítettek általánosban és talán mindig én voltam a "más". És most is.
Most kitöltöttem aspie oldalán egy ilyen tesztet, ott most 33 pont lett. Igaz, 32-től már gyanakodhat az ember.
Köszi és neked is minden jót.:)
válasza:Köszönöm kedves Kérdező a reakcióid, én voltam az akárhányas.
Van egy lány akibe régóta szerelmes vagyok, megpróbálom valahogy megkeresni. Aztán ha megoldatlan lesz a helyzet, próbálkozom tovább a pszichológussal. Vonzó ötlet a prosti (de pl az öngyilkosság is) főleg a bennem élő vágyak miatt, de nem szeretném magam ilyen irányba vinni.
válasza:Volt vagy van párkapcsolatotok?
Volt korábban több is, és most is van kapcsolatom.
Szoktatok kezdeményezni, vagy várjátok a másik fél kezdeményezését?
Nem tudnám megmondani. Eddig mindig közös megegyezéssel történt.
Hogyan hozzátok a másik tudomására, ha tetszik?
Megmondom neki, hogy pontosan mi tetszik rajta.
Bárkivel ismerkedtek, vagy csak más autistákkal?
Most autistával vagyok kapcsolatban, de volt már neurotipikus partnerem is.
Ha összejöttök valakivel, már előre elmondjátok, hogy autisták vagytok, vagy eltitkoljátok?
Előtte is tudtuk egymásról.
Ha vannak egyéb diagnózisaitok is, pl. ADHD, depresszió, szorongás, OCD, ilyesmik, azokat el szoktátok mondani már az ismerkedés elején?
ADHD-t elmondtam, a depresszió diagnózist már azután kaptam, hogy megismerkedtünk.
Mennyi ideig tart általában az ismerkedési szakasz, ami után létrejöhet a párkapcsolat? Több időbe telik, mint a nem autistáknál általában?
Én nem tudok olyat csinálni, hogy direkt azzal a szándékkal ismerkedek meg valakivel, hogy később a partnerem legyen. Nagyon jól ismernem kell az illetőt ahhoz, hogy kialakuljon bennem az igény arra, hogy kapcsolatban legyek vele. Mindegyik kapcsolatom barátságként indult, később alakult át spontán módon más jellegű kapcsolattá.
Ha már együtt jártok valakivel, mennyit szoktatok várni a szexszel?
Ahogy épp alakul. Minden kapcsolat más. Nekem nem annyira jelentős tényező a kapcsolatban a szex, volt olyan kapcsolatom, amiben egyáltalán nem is volt szex.
Mennyire van igényetek a szexre? (Láttam egy videót, egy Nefi nevű autista hölgytől, aki elmondta, hogy neki nincs is igénye, csak "megtanulta", hogy ezt így szokták, vagy valahogy így magyarázta.)
Ez is sok mindentől függ. Simán el vagyok nélküle bármeddig, és vannak olyan közös programjaink, amiket sokkal szívesebben csinálunk, de ha van időnk meg kedvünk hozzá, akkor szoktunk szexelni is.
Mennyire szoktak tartósak lenni a kapcsolataitok?
Két és fél éve jöttünk össze, 1 éve együtt élünk. Ennél korábban csak rövidebb ideig tartó kapcsolataim voltak.
Alkalmi szexbe esetleg bele szoktatok menni? Vagy olyan párkapcsolatba, amiről lehet tudni már az elején, hogy nem fog sokáig tartani?
Nem.
Házastársként csak szintén autista jöhet szóba?
Nem házasodhatok meg, de nem is vonz annyira a házasság gondolata.
Ha lehet, írjátok le a korotokat is, és hogy milyen neműek vagytok.
30 éves, nembináris
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!