Lesz egy műtétem, de nagyon szégyellem, ha itthon szóbakerül, egyből ingerült leszek, és elkezdek ordibálni. Mit csináljak?

Tudom, hogy nem tehetek róla, mert betegség, de egyszerűen szégyellem. Bűntudatom van, hogy veszekszek mindenkivel, de képtelen vagyok elviselni, hogy aggódnak értem. Legszívesebben elvonulnék 1 hónapra, elmennék közben a műtétre, majd hazajönnék, mintha mi sem történt volna.

A jövő héten lesz a műtét, és nem is maga az operáció miatt vagyok ideges, hanem hogy mindenki kérdezget róla.

Mit csináljak, hogyan fogadjam el, hogy nem az én hibám, mit tegyek, hogy ne érezzem szégyellnivalónak?