Miért szaporodtak meg ennyire a pánikbetegek? Félnek valamitől?

Annyira jó végre olyan kérdést olvasni, ahol normálisan válaszolunk egymásnak, kifejtve, értelmesen, nem lehúzva a másikat. Szomorú, hogy ez ennyire ritka dolog. Teljesen egyetértek az utolsó válaszolóval. Ő is összefoglalta, miért nem lennék jó pszichológusnak, de én ezt tökéletesen látom és másban, máshogy aknázom ki a készségeim. Mindenkinek más technikák segíthetnek, meg kell találnia mindenkinek azt ami neki segít (én pl. meditálok, zenét hallgatok, számfestőzök). De ezzel sokan úgy vannak, nem ér annyit, nem foglalkoznak vele. Ja és 10 éve járok pszichológushoz, különben valószínűleg én sem lennék egyben már. Rengeteg transzgenerációs és szerzett szorongás, pszichés probléma került rám, ezen dolgozni kell. De legalább már tisztában vagyok a legtöbbel és dolgozgatok rajta. Sokan nem jutnak el idáig nekik erre "nincs idejük, baromság" stb kifogások.

Nem ciki segítséget kérni!!!

Kedves 11!

"Sokan nem jutnak el idáig nekik erre "nincs idejük, baromság" stb kifogások."

Na pont ezek a hárító mechanizmusok...

Kicsit vulgáris leszek...

A stresszor elfojtása olyan, mintha a kutyaszarra újságpapírt tennél. A lényeg, nem látszik, de ettől még ott van és a szagát érezteti.

A szag kellemetlen az ember számára, de a hárító embernek a szag elviselhetetlenség még mindig jobb, semmint kitakarítani a szobát. Egyszer talán eljön az a pont, amikor a kutyaszar által gerjesztett bűz, az odagyülekező legyek szállingózása idegesítőbb, elviselhetlenebb, semmint megmozdulni és takarítani...

Ekkor jön el, hogy az egyén tesz a szorongás ellen, de addigra a kutyagumi eltakarítása 5-10x annyi energiába kerül, semmint ha elsőre nekiállt volna takarítani...

Pontosan. És ezekkel a hárító mechanizmusokkal védik magukat, mert az a társadalmi és családi nyomás, hogy ne rinyálj, ne legyenek problémáid, ha vannak gondjaid oldjad meg magad, ne depizz, te gyenge vagy legyél erős stb. Ezért inkább szemet hunynak a gondjaik felett. Ha pedig minden egyszerre rájuk zúdul jön a pánik, a hiszti, az eltávolodás, a depresszió, agresszió, kinél éppen melyik labilis terület aktiválódik.

A pszichoszomatikus betegségek meg ahogy írod te is kérdező, szépen kialakul. Aztán meg pislognak, hogy ők ezt nem értik miért van. Követem a "stressz" külcsszót itt GYIKen, minden héten több olyan kérdés kikerül ami emésztőrendszeri, hormonális, mellkasi panaszokról kérdeznek és megjelölik, leírják hogy stresszes az életük, de nem tudják mi lehet a baj, meg minden eddigi vizsgálat negatív. Hát igen, negatív is lesz, mert pszichés a gond. Meg leírnak olyan tüneteket, ami teljesen pánikrohamra ráillik és csodálkoznak, nem értik mi ez mi történik velük. A betegségek legnagyobb, talán 80-90%a is pszichés eredetű.

Azt hiszem, így, 16 komment után kb vissza is kanyarodhatunk az eredeti kérdéshez, amit talán összegezve ez a 16 komment meg is válaszolt...

Sajnos itt nem is az a kérdés, miért történik mindez, sokkal inkább az, hogy a társadalom (mert közösségről ne beszéljünk) tagjainál meddig tűrhető még ez a kutyagumi-effektus, és mikor, mit tervez tenni a társadalom e probléma megoldására.

Persze, vannak, akik ezeket jól kihasználják... Akiknek nincs a pofájukon bőr, vagy akik óránként 15ezret kérnek azért, hogy beszélgessenek a szorongásos zavarokkal küzdőkkel. A média, a digitális kultúra ráerősít persze a szorongásokra és azok individuális kezelésére, és persze ez az oka a suiciditásnak, amiről szintén kell beszélnünk...

A tini lányok attól függetlenül vagdossák magukat, hogy sokak nem akarnak tudomást venni róla, vagy épp a közösség elítéli őket, hülyeségnek, figyelemfelkeltésnek tartja. A falcolás, vagdosás, vagy komolyag "hegalkotás" mellé az alkoholfogyasztás (részegedés) és a kábítószer is ide köthető, még akkor is, ha a buliban történik. Aki nem képes a buliban jól érezni magát egy pohárnál több alkohol vagy drog nélkül, az bizony feltehetően már bekerült a hárító mechanizmusok körébe...