Miért szaporodtak meg ennyire a pánikbetegek? Félnek valamitől?

Mondhatnék sok okot, disszertálni lehetne az általad feltett kérdés megválaszolására, de a veleje az egésznek, amivel persz nem leszek népszerű, amivel kényes pontra tapintok és esélyes a lepontozás is:

a globalizálódó világ, benne a sok okoseszköz, azoktól való függőség, valamint a média és egyéb társadalmi intézmányek szépségkultuszának kiépítése, aminek sokak nem bírnak megfelelni.

De ez nagyon durva lesarkítása, de valahol mégis az alfája-omegája

Mert olyan sok stressz ér mindenkit, szülőket is, ami a gyerekeken fog otthon csattani és átragasszák rájuk is, az emberek 80% nem ismer megfelelő cooping stratégiákat így nem tud megküzdeni a stresszel. Mindenhol olyan elvárások vannak aminek az emberek egyszerűen ha meg szakadnak is nehezen tudnak megfelelni, mert egy embernek minden percben meg kell felelni a társadalom által elvártaknak, a családnak, a főnöknek, a tanárnak a MINDENKINEK is és mivel nincsenek helyes stresszkezelési technikák, indulatkezelési, önismereti eszközeik, összeomlanak és jön a pánik, a durva megfelelési kényszer, állandó szorongás. A média pedig segít, hiszen mindenhol a gyalázat, bántalmazás van és bármit bárhogy csinálsz szar vagy.

Többféle pánikbetegség van, általánosítani sem lehet, ennek rengeteg oka van.

Stresszes helyzetben azért pánikolok, mert szüleimnek való állandó megfelési kényszer és az elvárások, valamint az állandó összehasonlítás testvérrel kicsinált a suli alatt. Tömegben, emberek között (mozi, színház, bolt mindenhol) azért panikolok, mert volt a kovid és itthon töltöttem a szobában bezárva a teljes egyetemi éveim felét és mikor mehettünk emberek közé pánikoltam, olyan súlyos mentális hatással volt rám ez.

A kovid kimondottan megsokszorozta a mindenfajta szorongás-pánik-depresszió-kényszerbetegséget, olyan szinten tartották félelemben és pánikoltatta a média az embereket, hogy ennek brutálisan súlyos mentális hatásai voltak, sokkal súlyosabb mint a fizikai. Sorban mennek a diákok és a felnőttek is pszichológushoz, pszichiáterhez. Ez a meggyengült és instabil lelki, pszichés állapot szintén gyengíti a megküzdési stratégia alkalmazását és ennek a hosszú távú hatását érezzük most, mert instabilak az emberek - stresszesek, idegesek stb.

(Utolsó vagyok), köszönöm, aranyos vagy. Nagyon jól átlátom az emberek működését, mechanizmusait, ebben mindig jó voltam, de végül nem pszichológusnak mentem, hanem gyógypedagógusnak. Sokszor megkapom, hogy igazi pszichológus vagyok, de annyira tudok kapcsolódni az emberekhez és meg akarok menteni mindenkit. Olyan magas az empátia szintem, ami már nem a normális kategória és nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a megfelelő szakmai távolságot tudnám tartani minden emberrel szemben és esetlegesen jobban bevonódnék, mint azt szabad. Így maradt a gyógypedagógia, ahol nagyon fontos, hogy minél többet akarjunk segíteni a sérült gyerekeken, megtegyünk mindent és részévé váljunk a fejlődésüknek, életüknek.

Amúgy még annyival egészíteném ki a kérdésre adott válaszom, hogy eddig is voltak pánikbetegségek, mindenki félt, fél valamitől - bezártság, magasság, állatoktól, valaki attól pánikol ha veszekednek körülötte, közlekedéstől stb stb. Csak míg eddig megpróbáltak ezen túljutni, megpróbálták irányítani, tudták valahogy kezelni, a mai felgyorsult-digitalizált megfelési kényszerrel teli világban (pontosan ahogy a 2. hozzászóló írta), valamint a gyengült pszichés funkciók miatt nem tudnak ezzel megküzdeni és sehol senki nem is tanítja (itt az országban tuti nem). Konkrétan a kérdésedre így válaszolnék, az előző válaszom inkább a részletek kifejtése.

Azt tudni kell, hogy van az úgynevezett eustressz, és persze van a distressz.

A problémát az ún. negatív stressz, a distressz okozza, aminek szintúgy vannak fokozatai.

Egy dolgozat taglalja a stresszkezelési praktikákat. Eszerint 2 nagy csoportra különülnek el ezen technikák. Ismeretesen a hárító és a megküzdő mechanizmusok. Minden ember alkalmazza mind a 2-t, önmagában nem ez a gond, hanem sokkal inkább az, hogy túldimenzionálják az érintetek a hárító mechanizmusokat.

Amint mondottam, a globalizálódó világ és a látszat korát éljük. A megküzdő mechanizmus legfontosabb eleme a racionalizálás, azaz a dolgok logikai, reál felépítése, de az illúzió ezt meggátolja. A sok app, a FB, a szépségkultusz, a nemek harca, a sok manipulatív ember mind gázolja a racionális gondolkodást.

A racionalizáció nagyon nehezen sajátítható el egyedül. Félő, ha valaki egyedül próbálkozik, beleütközik a projekcióba, a negációba (tagadás) és a terelésbe, ami a gyakorlatban a valós probléma elfojtását jelenti, így pedig nem lehet megküzdeni a stresszorokkal. Ehhez kell az elfogulatlan terapeuta (aki nem szükségszerűen pszichológus, de semmiképp nem a szere"tő", aki elfogult, hanem sokkal inkább egy barát, aki rálát az életére az illetőnek, mégis könnyebben marad racionalista).

Nagyon sokat kell dolgozni...

Kedves kérdező, neked is van esetleg efféle gondod? Sok esetben pszichológusnak épp azok akarnak tanulni, akiknek maguknak is pszichológiai gondjaik vannak...