Valaki gyógyult ki pánik betegségből? Ha igen hogy?

Most a neurobiologiai okokra terek ki.

Az agyadat kepzeld el ugy, mint az izmaidat. Amelyiket dolgoztatod, az erosodik, vagy legalabbis szinten van tartva, amelyiket nem, az pedig gyengebb. Amikor valakinek eltorik a laba es gipszben van hetekig, honapokig, ott eszreveheto, hogy a gipsz lekerulese utan a torott laba sokkal vekonyabb a masikhoz kepest. Csunyan fogalmazva elkezd sorvadni. Sorvadni, mivel nem volt hasznalva.

Ugyanez a helyzet az agynal. Folyamatosan jonnek letre idegpalyak. A panik eseteben az agy megtanulja, hogy hogy "kell" reagalni bizonyos szituaciokra. Ha egyszer volt rosszulleted moziban, amit rossz elmenykent elsz meg, akkor az agyad osszekapcsolja a veszelyt a mozival, es kesz is az idegpalya. Mozi=felni kell. Igy jonnek letre uj es uj idegpalyak, ami tulajdonkeppen akaratlanul is beszukiti az ember eletet es elindul egy ordogi kor. Hasznalod, ezert erosodik, jelen van. Ha nem hasznalod elsorvad. Ez gyogyszer nelkul hosszu es kemeny folyamat, de nem lehetetlen. Meg kell tanulnia az agyadnak azt, hogy a mozi nem jelent veszelyt. Tulajdonkeppen bele kell menni a szituacioba es akar valami jo elmennyel parositani, igy a felelem idovel alabbhagy. Minel kevesebbet taplalod, annal gyorsabban sorvad el az erintett idegpalya. Ez gyogyszerrel egyszerubb es bevallom, en nagyon elleneztem az elejen, de be kellett latnom, hogy hiaba olvasok el rengeteg konyvet, alkatombol adodoan is stresszelos tipus vagyok, szuksegem volt a gyogyszerre. A gyogyszer elnyomja a panik tuneteit. Be tudsz menni ugy a moziba, hogy nem jelentkezik tunet. Es hopp, el is kezd sorvadni az idegpalya. Ezert ez sokkal gyorsabb es kenyelmesebb igy.

Szia!

Nálam évek óta nem jött ki szerencsére.

Én végigjártam az orvosokat, hogy kiszűrjük a szervi bajokat. Már mindent behaluztam (szívroham, daganat, agyvérzés).

A háziorvosom megnézte a leleteimet és annyit mondott, hogy agybajom van, talán nem kellene idegeskednem. Amikor ez tudatosult bennem, akkor jöttem rá, hogy ha ezt én okoztam magamnak, akkor csak én tudom elmulasztani.

Nem volt könnyű, mert abban az időszakban nagyon sok szar ért (vizsgák, megszűnt a munkahelyem, 3 haláleset egymást követően a családban). Amikor elmentem orvoshoz, akkor már rendszeresen rosszul voltam, de már nemcsak akkor amikor ki kellett mozdulnom otthonról, hanem akkor is, ha egyedül voltam.

Folyamatosan zsibbadt a bal karom, nyomott a mellkasom, szédültem és légszomjam volt. Éjszakánként is heves szívdobogásra keltem, minden bajom volt.

Vettem a patikában egy Valerianat, abból beszedtem 1 darabot amikor éreztem, hogy rosszul kezdek lenni.

Első napokban ki-kimozdultam a házból, kisebb köröket tettem. Aztán fokozatosan mentem 1-2 megállót a busszal, amin persze rosszul lettem, így leszálltam és gyalogoltam.

Elkezdtem jógázni, meditálni és sportolni. Munkahelyet egy darabig nem tudtam keresni, mert ahogy emberek közé mentem elkezdett megint zsibbadni a karom meg a fejem is.

Majdnem 1 évig tartott, mire eljutottam oda, hogy normálisan tudjak élni, találkozni a barátaimmal, kimozdulni otthonról, dolgozni. Pszichológushoz nem mentem, mert tudtam mi a bajom, mi váltotta ezt ki, értelmetlennek tartottam.

1 év után volt olyan, hogy visszatért ritkán, de akkor a több órás rosszulléteket letudtam 2 perccel, azonnal elmúlt. Mindig mondtam magamban, hogy nem szívrohamom van, csak simán hülye vagyok és el fog múlni. És el is múlt rögtön.

Szóval az a lényeg, hogy lefoglald magad valamivel 100%-ban, akkor "nem lesz időd" rosszul lenni. Amikor meg rádjön 1 roham, vegyél be egy Valeriana-t, vagy igyál valami nyugtatózeteát!

3-as vagyok

6-os is jókat írt!

Ha a megelőzés nem megy, akkor a figyelem elterelésen van a legnagyobb hangsúly, a legelterjedtebb módszer ez. A pánik egy öngerjesztő folyamat, ha megijedsz a testi tünetektől, akkor jönnek az új tünetek, amitől még jobban megijedsz, majd jönnek az még újabb tünetek. Ha ezt a legelején leállítod, és nem ijedsz meg, akkor megreked azon a szinten.

Figyelemelterelés lehet, hogy ha elkezdesz valami teljesen mást csinálni, beszélni, énekelni, matekpéldát megoldani fejben.

Nagyon jó módszer a Mcdonagh: Merj könyvében leírt is. Ha érzed, hogy jön a rosszullét, akkor követeled, hogy legyél még rosszabbul, remegjél jobban, szédülj jobban. Ez így ijesztőnek tűnik, de tényleg használ. Az agyad ilyenkor kicsit megzavarodik, rájön, hogy nincs is veszély és alább is hagy a rosszullét. Érdemes elolvasni ezt a könyvet, nagyon motiváló.

Van még az a módszer, ahol figyelmen kívül hagyod a dolgot. Hagyod, hogy a tested pánikoljon, de fejben nyugodt maradsz. Figyeld meg, hogy mit csinál a tested, milyen érzések vannak a karodban, érzel-e melegséget, bizsergést. Hagyod, hogy végigmenjenek rajtad ezek a folyamatok és megfigyeled, hogy miből is állnak. Nem harcolsz ellene, nem ijedsz meg, hagyod, hogy szépen fokozatosan kiürüljön az adrenalin. Ez a módszer a tudatos jelenléttel van kapcsolatban és szerintem hosszú távon ez a leghatásosabb. A tested tombol, és minél kevésbé félsz tőle, annál kevésbé fog tombolni.

Én kicsit vegyítve használom ezeket. Olyan igazi nagy pánikrohamom már évek óta nem volt. Ha érzem, hogy jön a rosszullét, akkor a figyelemelterelést használom elsősorban. Ha nem múlik, csak fokozódik, akkor kezdek iceregni-ficeregni, valamit babrálni a kezemmel, ez már kicsit ilyen erőltetett figyelem elterelés, nem is nagyon szokott használni. Ha még fokozódik, akkor szokott lenni egy pici kétségbeesés, hogy "ne már bdmeg, már megint", és itt jön el az a pont, amikor elfogadom, hogy most ez van, és megfogalmazódik bennem az, hogy "tudod mit? Gyere akkor, ha ennyire nem bírod ki nélkülem egy napig se, csak ennyit tudsz, csak ennyire tudod megremegtetni a karomat?" és itt ennél a pontnál szokott megakadni, ennél tovább nem fokozódik, hanem szépen elkezd lecsengeni. Innentől pedig csak átadom magam a dolognak, figyelek arra, hogy mit érzek a karomban, a gyomromban, és szépen lassan elmúlik magától. Ilyenkor nem is marad meg rossz élményként, elég hamar túlteszem magam a dolgon, de biztosan közrejátszik a gyógyszer is.

Egyébként jó tudni minden pánikosnak, hogy egy rosszullét nem tart 10-15 percnél tovább, ez megnyugtatást ad. Ennyi idő alatt ürül ki az ember teljes andrenalin készlete. A szorongás persze tarthat tovább, de az valamelyest jobban kezelhető, mint a pánik.

Kiegészíteném azzal is, hogy a légzésgyakorlat is jó. Pl beszívod 10 másodpercig a levegőt, bent tartod 5 másodpercig és 10 másodpercig fújod ki. Eleve lenyugtat, plusz ha a légzésedre figyelsz, akkor épp nem koncentrálsz a rosszullétre.

Ezért is segít a jóga is, ott is a légzésre kell figyelni.

De valóban az a baj, hogy ha elindul a roham és arra koncentrálsz hogy rosszul vagy, akkor valóban rosszul leszel mégjobban.

Nekem is sokszor volt olyan (még az elején), hogy le kellett szállnom a villamosról vagy ki kellett szállnom az autóból, mert lezsibbadt a fejem, elkezdett hevesen verni a szívem és zsibbadt a karom. Akkor megálltam, levegőztem, sétálgattam és elmúlt.

6-os voltam.

Kigyógyulni nem lehet belőle teljesen. Ha nem akarsz rohamokat és szorongást egyáltalán és biztosan, szedj antidepresszánst.

Ja és nem mindenki "ér rá" maga küszködni vele 1 (vagy több) évig, munkát/iskolát hanyagolva és még a végeredmény is kétséges.