Mi értelme az életnek ha nincs értelme?

Ha úgy látom, hogy semmi értelme az életemnek, akkor mi az értelme? Elveszítettem apukámat féléve, a párommal a kapcsolatom nem rossz de lehetne jobb is, a tanulás meg karrierépítés nem tesz boldoggá, az egészségem se tökéletes, semmi különleges képességgel nem rendelkezem, nem is vagyok hasznos tagja a társadalomnak, a járvány is tönkretett idegileg és több okból kifolyólag már az se tesz boldoggá, ami régen boldoggá tett.

Olyan mintha minden egy helyben lenne és nem menne előrébb. Mintha soha nem lenne jobb. Mármint a jelenlegi dolgok.

Teljesen új dolgokat csinálni meg nincs türelmem már, úgy érzem. Új szakhoz, új karrierhez, új embereket megismerni, új hobbik, ilyenekre nekem már nincs türelmem.

Nem nagyon tudok semmit mondani, ami miatt lenne értelme minden nap felkelnem, erősnek lennem, célokat kitűzni, örülni.

Lehet ez nyafogásnak tűnik, de egyrészt, a járvány és édesapám halála elég sok energiát és életkedvet kiszívtak belőlem, másrészt meg az van amit írtam.

Nem tudom mi az, amire azt tudnám mondani, hogy értékesnek tartanám az életem. Talán ha nem az lennék ami vagyok hanem mondjuk orvos lennék, aki életeket ment vagy rákkutató, aki a laborban kutatja a gyógymódot, amivel megmenti milliárdnyi ember életét, akkor azt hiszem, hogy érezném, hogy van értelme az életemnek. De már ennek lőttek. Nyilván kellene valami amitől értékes az életem de nincsen.