Elhunyt közeli hozzátartozóm, családtagom temetése utáni feszültség, szorongás ellen hogyan küzdjek?
Ma megyek először dolgozni a temetés után, de még a veszteséget sem tudtam felfogni, a temetés szertartásával sem enyhült a gyász, tudom ez sok idő.. Az a baj, hogy ma mennem kell már dolgozni, de egyik pillanatban sírógörcs a másik pillanatban olyan feszültség van bennem, hogy félek felrobbanok. Emberekkel dolgozom, nem engedhetem meg magambak ezt, muszáj valahogy uralkodnom magamon. A legőszintébben azt érzem, minden és mindenki idegesít, félek, rettegek, nem fogom tudni elviselni a kollégák jelenlétét sem, vagy esetleges kérdéseiket.
Ideges vagyok, belső szorongás van bennem, legszívesebben nem mennék emberek közé, de mindössze pár nap járt a haláleset miatt rendkívüli szabadságként és sajnos nincs aki helyettesítsen. Úgy érzem, belebetegszem.
Kérem, valaki adjon tanácsot, segítséget!
Köszönöm szépen előre is!
válasza:Táppénzre nem tudsz elmenni? Doki biztos kiírna. Ha sírni kell, menj ki a mosdóba, bőgd ki magad, segít. Aztán mosd meg az arcodat. Alap esetben a gyászt nem szabad elfojtani, de ha mindenképpen dolgozni kell, akkor azt mondanám, hogy írass a dokival vmi nyugtatót. 0.25 frontin már megnyugtat annyira, hogy kibírd a napot. De 2-3 hétnél tovább ne szedd! Utána fokozódik a rászokás veszélye.
A gyász egy nagy stressz, ugyanúgy lehet nyugtatni a feszült idegrendszert, mint más stresszek esetén. Sok pihenés, séta a természetben, hanyagold a kávézást.
Köszönöm szépen a választ! Frontint sajnos amúgy is szedek, 0,5 mg-ost, de csak este. Most az sem segít. Nem mertem kiiratni magam, mert félek, elveszítem az állásom, sajnos nem egy pótolhatatlan munkakör, én sem vagyok az, jelenleg azt hiszem, azonnal minimum 10 embert tudnak felvenni a helyemre, ráadásul próbaidőn vagyok még. :(
Fogalmam sincs mit csináljak, most is remegek, könnyezek. Az a baj, hogy sehogy sem tudok ma kimaradni a munkából, de nem tudom egyáltalán hogyan fogok helytállni, bármire odafigyelni és a szorongáson uralkodni.
Annyira fáj a veszteség, elviselhetetlen.
válasza: válasza: válasza:Nagyon szépen köszönöm a válaszotokat. Bent vagyok már a munkahelyen, viszonylag toleránsak is velem, úgy érzwm, szerencsére nem sokan kérdezősködtek, de amikor igen, elsírtam magam.
Rettenetes nehéz. Nem is tudim szavakba önteni. A vezetőség azt mondta, biztos jót tesz a munka és az elfoglaltság. Megvallom, szívesebben lennék otthon a bánatommal.
Atilkuska, köszönöm, igen arra gondoltam, nilyen tanácsot adna a hozzátartozóm. Valószínűleg azt mondaná, hogy Ő már jó helyen van, biztonságban és nyugodjunk meg.
Egyelőre még pokoli nehéz az üresség és a hiánya. :(((
válasza:Igen, pont ez a félelmem hogy elveszítem a munkám. Az a gyanúm, 1-2 kollegától eltekintve, hogy az együttérzésük is csak felületes. (Nem feltétlen várom a legmélyebb támogatásukat, csak valahogy olyan előírásszerű.)
Ezért gondolom, hogy ezt a régimódi munkaterápiát látják a gy@szfeldolgozás eszközének, miközben konkrétan a lelket is kihajtják belőlem.
Érdembeli - akár orvosi- segítséget sem kaptam, mert járvány van, túlterheltek. :(((
válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!