Milyen fóbia a változástól való félelem?

Persze kedves kérdező.

A változás útjában általában önmagunk állunk.

Látjuk hogy változtatni kéne ezen-azon, de a változtatás helyett mindenféle kifogásokat keresünk.

Ez idővel egy rendszerré kezd összeállni. Magyarázatok sorozatává hogy miért nem tudjuk megtenni az adott irányba a következő lépést. Ez egy lehúzó negatív spirál. Ha ilyenné válunk akkor előbb-utóbb becsapjuk önmagunk - és tényleg el is hisszük hogy nem tudunk mit tenni.

Viszont amilyen helyzet van épp az sem túl rózsás, ezért kérdéseket teszünk fel. Rákérdezünk önmagunkban hogy mi/mik azok a dolgok amik jelenleg a változásunk útjában vannak? Aztán felmérjük hogy ezek a dolgok (amik miatt látszólag nem tudunk változni) valójában milyen erősen működnek. Ehhez kell egy kis bölcsesség is.

Azt kell látni hogy a világ, az univerzum körülöttünk csak úgy van. (Nem akar semmit.) Tehát a külső dolgokon (sok esetben) nem tudunk változtatni. Magunkon viszont tudunk, hogy másképp álljunk a körülményekhez. Ez egy egyszerű kérdéssel kezdődik:

Én most jelen helyzetemben mit tehetek azért hogy jobbá tegyem az életem??

Ha nem csapjuk be önmagunkat kifogássokkal - akkor ráléphetünk a tettek/cselekvés útjára. Mivel már célunk lett a változás, ezért nem bujkálunk többé a hamis akadályaink mögé.

Eddig azt kerestük hogy/miért nem tudtunk változni - ezután azt kutatjuk miben/hogyan tudunk változni?

A negatív, lehúzó, energiapazarló életmódból - átváltunk a lehetőségeket kereső, pozitív, megújító üzemmódba. Ehhez persze idő kell, és belátás mert a megszokásainkban elég nagy erő van.

Annak a belátása is kell hogy ki kell mennünk az életbe, emberekkel kell kapcsolatokat kialakítanunk, és segíteni másoknak. Ez a segítség pedig megtérül - mert így majd nekünk is segítenek. Hogy előrébb léphessünk, hogy fejlődjünk.

Szóval ez egy pont felett nem igazán egyéni "út". Ez viszont sokak számára félelmetes lehet...