Barátnőmnél Glioblastoma multiforme-t (rosszindulatú agydaganat) állapítottak meg. Nagyon el vagyunk keseredve, valaki tud tanácsot adni?

[link]

[link]

Nem tudok tanácsot adni,csak tapasztalatokat tudok megosztani veled.A nővérem 1.5 éve birkózik ezzel a betegséggel.

Mindent megtesz,hogy az elkeseredés,es a düh ne hatalmasodjon el rajta.

Rengeteget sétál,nagyon sok céklat,áfonyát,spenótot eszik.Odafigyel a folyadék fogyasztásra,ha nincs rosszul tornázik,fejlesztő gyakorlatokat végez.

Rengeteget nevetünk viccelődünk.

Keresi az apró csodákat,szépségeket a környezetében(kiscica,virág)

Mindig megtervezi a következő napját,és elvegzi a napi rutinfeladatokat is,bár egyre nehezebben megy neki,birkózik,és akar.

Most tanul türelmet,legfőképpen önmagával szemben.

A legjobb motiváció a szeretet.Remélem sokáig leszünk még együtt,és vitazhatunk,nevethetünk együtt.

Ezt kívánom mindenkinek,akik ezzel kórral harcolnak,és a szeretteiknek is.

Túl vagyunk a műtéttől számított 2.éven.Lejárt az avastin engedélyünk.A daganat növekedni kezdett,amíg a következő engedélyre vártunk.Az agyban bekövetkező bevérzések,és a nyomásnövekedés miatt,a bal felére lebénult.Most ágyhoz,pelenkához,és tolószékhez van kötve.Jár hozzánk gyógytornász,masszőr,gondozó.Néha nem ismer meg,de vannak egészen jó napjai is.Még mindig türelmetlen,de nem adja fel nagyon kűzd.♥️

Van amikor a nyelés is nehézséget okoz neki,és van,amikor egy rendes adag ételt is sikerül elfogyasztania.Nincsenek fájdalmai,csak néha zavart,sokszor vissza-vissza kérdez.Többször el kell ismételni,hogy mit fogunk csinálni.

Nem tudom mi lesz,de még kitartunk.

Erre a betegségre,még mindig nincs gyógymód.Időt lehet nyerni.Az idő mennyisége,és milyensége függ a daganat méretétől,elhelyezkedésétől,és a beteg álltalános,pszichés állapotától,ill.a szervezetének a reakciójától a kezelésekre.

Az egész tortúra megterhelő,és idegtépő mind a beteg,mid az őt segítőkre nézve.

Segítség,és támogatók nélkül nem megy.

Eddig max 3 évről tudok akinek sikerült a diagnózistól számítva túlélni.A nővéremnek 2,5 év jutott.Az utolsó pár hónap már csak vegetálással telt,de nem adtuk fel,vártuk,hogy lesz gyógymód,akár csak kísérleti is,csak addig tartson ki!

Nem rajtunk múlott.Szerencsések voltunk,nagyon sok segítséget kaptunk,mivel sokan szerették őt.

Család,orvosok,ápolók,szociális dolgozók,hospiszosok,kollégák,volt kollégák,volt óvodásai,ill.az ő szüleik.Jólszervezett csapat mind azért,hogy ő kibírja,és bírta is.Az utolsó pillanatig.

Békésen,csendesen aludt el.

Azóta is várom,hogy jön valami új gyógymód,de semmi.A cansbis nekünk hasznos volt,ill.cukormentes étrend.Vitaminokat nem szedett,csak természeben előfordulót.Mindenkinek más jön be.Kitartást és erőt kívánok mindenkinek,akinek ezzel kell szembenézni,és megkűzdeni.❤❤❤