Voltál már vha műtve? Elmeséled?

Térdemből szedtek ki egy letört csontdarabot. Természetesen altattak. Előtte adtak vmi bogyót, amitől marha jó kedvem lett és végig vigyorogtam műtét előtt:)

utána felébredtem, azmár nem volt kellemes, ja meg előtte nemtudom hány órát nem ehetsz, nem ihatsz, az elég rossz.

De túl lehet élni. És utána pár héttel ugyanaz a sportorvos szedte a varratokat. Az meg nem fáj.

Hűha az enyém durvavolt. :S Nem szívesen emlékszem vissza, de megteszem, úgy is fel kéne már dolgozni.

8 éves voltam és elkezdett fájni a hasam nagyon. Egyik napról a másikra egyre rosszabb lett. Orvos mindennel magyarázta, de végül is nem tudta. Addig súlyosbodott a helyzet, hogy 8!évesen 30 perc alatt tudtam kimenni a wc-re az ágyból, ami kb 10 m-re volt onnan. Ekkor anyuék mentőt hívtak, mert a házi orvosban már nem bíztak. Nagyon rossz volt, nem bírtam feküdni a mentőautóban, az meg nagyon gyorsan ment. A kórházban kiderült, hogy perforált vakbél gyulladásom volt, ami fertőzést csinált. 20 percen belül műtőben voltam. De előbb még be kellett tenni az infúziót, amire a kedves nővérke kb 15 perc alatt nem volt képes. Na akkor már ordítottam a fájdalomtól és végül az osztályvezető főorvos tette be. A műtétet nem tudom milyen volt, elaludtam utána 2 napig mesterségesen altattak. Aztán amikor felkeltem akkor hánytam. Ezután kb 5 nap intenzív, mert elkaptam valami fertőzést és ezután 2 hét a normál osztályon. A varrat szedés semmi sem volt az egészhez képest.

Utólag kiderült, hogy nagyon jól tették anyuék, hogy mentőt hívtak, mert ha kicsit később látnak el meghalok.

Plasztikai műtétem volt, az egyik fülem elállt. Semmi különös nem volt, altattak, majd 3/4 óráig csinálták. A varratszedés nem fájt, de kicsit kellemetlen volt. De nagyon megrémültem, mikor levették a kötést, mert tiszta lila volt, véraláfutásos, mint valami összevert hullának. :D

Volt mandulaműtétem, az viszont kegyetlen volt. Olyan szinten megviselt, hogy az durva. Beadták az érzéstelenítőt, de minden éreztem végig. Mikor végeztek, tiszta vér volt a combom, mert annyira fájt, hogy kínomban azt martam. :S És nem fogta fel a doki, pedig mondtam neki. Egy fém kanállal lenyomta a nyelvem, amivel sikerült megrongálnia az alsó fogzománcomat, egy-két helyen le is pattant a fogamból. Szóval rémes volt az egész. Tolókocsival vittek ki, mert majdnem elájultam. Apukám majdnem nekiment a dokinak, mikor meglátott, hogy nézek ki... :(

14 hetes várandósan volt vakbélműtétem. Nem vállaltam az altatást a baba miatt, így végig ébren voltam. Fura érzés volt, hogy fájdalmat ugyan nem, de matatást, húzkodást-nyomást éreztem. Végig nagyon izgultam a kisbabáért, és mikor egy pillanatra leállt a szíve, akkor bepánikoltam: kapkodni kezdte ma levegőt és olyan remegés jött rám, hogy alig tudtak lefogni, úgy reszkettem :S

Aztán újraindult a szíve, de a remegésem még órákig tartott, állítólag ez pszichikai tünete a gerinc-érzéstelenítésnek.

A műtét után 24 óráig minél többet kellett vízszintesen tölteni hogy ne legyen iszonyat fejfájás a gerinc-szuri miatt, de azt megúsztam. Viszont 6 órával a műtét után a reggeles nővér bejött hogy mostmár muszáj felkelni hogy lássák, tart-e a varrat, gyakorlatilag felrántott az ágyból - hát nem tartottak ki a cérnák :S

varratszedésre ugyanahhoz a sebészhez kellett visszamenni adott időpontra, úgy kihúzta hogy észre sem vettem hogy kész vagyunk :) (a belső varratok felszívódóak voltak)

Én idén nyáron voltam műtva vakbéllel.

Komolyabban itthon lettem rosszul. Nagyon fájt az alhasam, ülni, állni és feküdni sem tudtam. Sehogy se volt jó. Apám értekezett anyukámmal, aki rögtön orvoshot küldött. Mire a háziorvos rendelt, addigra már nem is fájt a hasam, de azért levittek. (még jó) Beküldtek a kórházba. Hajnali 2-kor a műtőbe is voltam. Majdnem meghaltam ugyan, mert elvágtak egy főeret, épp csak hogy nem véreztem el. Másnap ébredésnél nagyon rosszul éreztem magam. Műtét előtt egész nap nem ehettem és ihattam, aztán még 34- napig nem ihattam és nem ehettem.

A varratszedés ugyanebben a kórházban történt, nem fájt annyira, mint amire számítotam. Az orvos azt mondta, az utolsót szedi, aztán meglátott még egy varratot méllyen, mire azt kihúzta, hogy elvágja, addigra mér sikítani lett volna kedvem a fájdalomtól. De egy átlagos vakbélgyulladás nem nagy gáz, egy szobába voltam egy lánnyal, aki 2 nap után úgy érezte magát (jól sikerült (nem elszúrt ) műtéttel) mint én 3-4 nap után.