Mi alapján döntöttétek el (és egyáltalán ti, vagy a háziorvosa, vagy kicsoda?), hogy egy öreg, beteges rokonnak egy adott pillanattól kezdve állandó felügyeletre, ápolásra van szüksége?

Az, hogy időnként kell neki a segítség, mikortól kezdve jelenti azt, hogy most már mindig, folyamatosan? Mondjuk amikor már nem tud elmosogatni (pl. mert nem tud annyit egy helyben állni)? De hát azt akármikor is meg lehet csinálni helyette, elég lehet, ha valaki minden este elmosogat helyette, nem? Vagy ha mondjuk segítség kell neki a tisztálkodásban, jó, de az megint olyan, hogy nem tisztálkodik az ember egész nap, abban is elég lehet mondjuk napi egyszeri segítség.

Akik úgy döntöttetek, hogy ott hagyjátok az állásotokat, hogy vele maradjatok ápolni őt, illetve akik 24 órás ápolót vettetek fel mellé, stb., hogyan jutottatok odáig? Mi volt az a pont, amikortól már azt mondtátok, hogy nem elég az, hogy naponta meglátogatjuk és segítünk neki pár órán át, hanem oda kell költözni hozzá valakinek?