Lehetséges, hogy nem kezelték megfelelően a stroke-os beteget a kórházban?
Apukám bekerült a kórházba stroke-kal. Hamar bevitte a mentő, 3 napig tudott normálisan kommunikálni. A mentősnek is ő mondta el a tüneteket, velünk is normálisan beszélt, teljesen tiszta volt a tudata. Az éjszakákat végig beszélgette az ügyeletes ápolóval. Evett, ivott. Igaz keveset és lassan. A bal oldala bénult akkor, bal szemével nem látott. Eltelt a 3 nap, onnantól csak aludt már, gyomorszondán táplálták. Azt mondták nem javul, de nem is romlik az állapota, nyugodjunk meg. Aztán az ötödik napon annyit mondott egy doktornő (nem a saját kezelőorvosa), hogy készüljünk fel a legrosszabbra. A bekerüléstől számitva egy hét múlva meghalt. A zárójelentésen sincs semmi konkrét, hogy esetleg kapott volna még egy stroke-ot bent vagy mi okozta nála ezt az állapotromlást.
Lassan beleőrülök az egészbe. Folyamatosan olvasgatom, hogy nála jóval idősebbek is felépültek, dolgoztak utána, minden rendben volt. És szinte csak vele történt meg a legrosszabb.
Mikor bevitték annyira bizakodtunk. Az orvosok, ápolók is mondták higgyük el, fel fog épülni. :( Nem műtötték, nem csináltak vele semmit.
Van valakinek tapasztalata ezzel a betegséggel kapcsolatban?
válasza:Ajánlom neked Vajkóczy Péter idegsebész könyvét. Az agy eszméletlenül kiszámíthatatlan, sajnos.
Részvétem.
válasza:Elvileg, ha az első tünetektől 2-3 órán belül megkapja a megfelelő kezelést -nem kell műteni-, 90 % esély van a gyógyulásra.
Az első tüneteket nem mindig ismerik fel a hozzátartozók.
Ahogy szólt, hogy rosszul van, anya hívta is a mentőket hozzá, mert látta nagy a baj. A kórház kb 10 percre van tőlünk. Ennél korábban nem lehetett reagálni már. Bőven benne volt a 3 órában.
És ezt mondom én is, hogy mindenhol azt olvasni, ha időben kerül kórházba, akkor menthető.
Olyanokat láttam itt az oldalon is, hogy van akit a halálból hoztak vissza stroke után, azóta is él.
Komolyan hihetetlen. :( Már sajnálom, hogy nem kértünk boncolást. Csak olyan sokkban voltunk akkor...
válasza: válasza: válasza: válasza:#8: Igen, erről beszélek én is. Apa is csak valami infúziót kapott aztán annyi.
Mikor a doktornő nagy nehezen közölte, hogy készüljünk a legrosszabbra, akkor kérdeztem tőle, hogy eddig miért nem tájékoztattak minket a beteg állapotáról? Miért úgy kell kutatni bárkit is aki felvilágosítást ad? Vagy ott csak várni lehet mikor hal meg az ember? Kérdeztem akkor miért nem vihetjük át magánkórházba? Erre flegmán annyit mondott, hogy "magánkórházba, na itt fejezzük be a beszélgetést". És ott hagyott.
Neked hatalmas mázlid volt a másik kórházzal. Örülök, hogy sikeresen alakult a dolog!
Gondolkodtam, hogy pénzt kellett volna adnunk? Vagy mit? Hiába hagytuk ott az első napokban is a teát pl apának. Szartak rá. Minden érintetlenül volt. Akkor még tudott beszélni és mondta nem is foglalkoznak vele.
#6: És akkor fogadjam el, hogy valaki meggyógyul, valaki meg nem? Oké. Végülis csak az egész életünk/családunk tönkrement egy hét alatt. Ez mindennapos dolog, elfogadja az ember egyből. Gondolom ha veled történik ilyen, akkor egyből elfogadod. Nem keresed az okokat.
Tehetetlenség és düh van bennem.
válasza:Kérdező, téged csak az érdekel, aki veled köpködi az eü-t.
Menj be egy neurológiára önkéntesnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!