Most tényleg ápoló hiány van?

Csak tudjátok, itt nem a pénz a tét, hanem saját magam, mert még mindig ott akarok lenni és embereken segíteni, mint régen. Tudjátok mi volt régen, amikor felmondtam? Az én osztályom úgy ahogy elment, nagyon kevesen voltunk full elfekvő. Az utolsó műszak sokkolt, összevontak egy olyan osztállyal minket, ami nem látott fekvő beteget soha! Az egyik kolléga úgy műszak közepén azt mondta "elmegyek wc-re", azóta nem láttuk. Felöltözött és elment haza, mert közölték velünk, hogy betaníthatjuk az ujjakat! Nekem is betelt a pohár. Éppen akkor se voltam fix-en kinevezve, csak ú.n. helyettes voltam egy főnővér helyett és kb a 4. műszakot csináltam (4x12) minimál bérért (papíron úgy voltam bejelentve, mintha még az érettségim se lett volna meg csak egy 8 osztályra épülő szociális gondozó, aki más helyett lett felvéve, mondjuk egy takarító helyett). Elegem lett és másik céghez mentem, nem nevezem meg, mert belém vernék a csúfot, de az is állami, annyit elárulok. A lényeg az, hogy a kolléga után én is besokalltam, amikor megjelentek az ambulanciás kollégák fent, hogy tanítsuk be őket két hét alatt, ami kb 3 évig tartott szakképezve (én intenzívest csináltam, minden megy mind a mai napig). Szerencséjük volt, hogy pontosan az utolsó műszak volta az, mert vittek volna át egy mocskosabb osztályra kevesebb bérrel. Mindegy a lényeg az, hogy nem minden a pénzről szólt akkor sem, hanem a méltóságról és a szaktudásról. Szidtak is, amikor elmentem, azon a napon hatan mondtunk fel külön osztályokról, mind szakképzett nővérek voltunk és az én esetem igazán kitűnő volt, mert ki az a marha, aki az ambulanciásokat két hét alatt képes betanítani? Fénykoromban adtak a kezem alá diákokat, tanítani kellett kb fél évig volt 2-3 diák csak az én kezem alatt és úgy sikerült tökéletesen minden feladatot megcsinálniuk felügyelet nélkül! Na most a félévet két hétre levitték és olyanokat nyomtak oda, akik még felnőttet nem láttak pelenkásan, mert a fent említett wc-s kolléga még nem látott igazán elfekvő embert. Persze én is olvastam, hogy amit én szeretnék csinálni az is tiltott lesz. Egy szóval leépítenek mindent. A mostani helyemet s kell ilyen szempontból félteni!!!! Ott most volt ruházat csere, hát láttam milyen sanyarú környéken van a raktár. Egy cimborám még azt mondja, nem látom mi van a háttérben... kérdezem -voltál már a ruházatin? - Ő -még nem voltam - , egy héttel később elemnet, miután elmeséltem neki, miért is ilyen sanyarú minden. Nem rég kerültem oda, de sokkal jobban rálátok, rohad minden a háttérben. Könyvet is szeretnék írni belőle, de eléggé rossz a fogalmazásom egyes emberek szerin, így megtartom ezeket a gondolat meneteket. Csöbörből, vödörbe én csak ennyit tudok megfogalmazni a lassan két évem alatt. Olyat is mondott az egyik kollégám, hogy a háziorvosi rendeléseket is fix 20 órára teszik, így csak fél állásban lesznek bejelentve és visszamenőleg is fél munkaidőnek számít, persze én remek helyzetben vagyok, mert mindig osztályos voltam és fénykoromban szakoktató csak azt nem értem, ha mi szakoktatók lassan így elszivárgunk, ki fogja a következő generációt kiképezni? Mert én úgy térnék vissza, hogy újból szakoktatást végeznék a munkám mellett, mert elárulom, anno az egyik szakmai versenyen kiérdemeltem a top 10 ápolók érdemét és utána neveztek ki szakoktatónak. Persze évekig képeztem nagy odaadással diákokat, a legjobbaknak hagytam nagyobb dolgokat véghez vinni utána tudjátok 2020.ban minden "tönkrement", akkor teszteltek bennünket, hányan tudunk egy elfekvőt működtetni és az 52-re ketten jutottunk, holott a végére már nem is a KOVID-ról szólt az egész, hanem mindent hoztak... Utána 2022-ben, mert addig tűrtem kezdték összevonni az osztályokat és hirtelen úgy éreztem (jól éreztem, mert egy nővér kifinomulttá válik erre), hogy nem kellek csak a takarítókat kell kiképeznek, miközben kevesebb fizetést kaptam és akkora felelősséget nem mertem bevállalni pl.: Pécsen történt múltkor az, amikor Káliumot nyomott a barom direktbe a betegbe és meg is halt, holott egy betanított volt takarító végezte azt. A híreket olvasva örültem, hogya nem az én tanítványom volt, mert én soha nem tanítottam be senkit két hét alatt, mert egy kiváló szakemberhez minimum félév betanítás szükséges.

Igen. Az egyik helyemen említettem, hogy tesztelték az ellátást és arra jutottak, hogy elég egy műszakba kettő nővér az elfekvőn (pelenkázz, beteget vegyél fel, halottat csomagolj és közben dokumnetálj, mint a kisangyal és ha elbasztál valamit a fáradság miatt, akkor elővettek).

Beadtam én idős otthonba is és semmi.

Ezen mi a nem egyértelmű? Folyamatosan dolgozok, mint a hülye és másodállásba mennék, de fő állásban se vettek fel, mert "majd válaszolunk". Ja addig is válaszoltak és sz@ré húgyé vonom az igát, mint a barom, ráadásul ott is hiába voltam jó meg minden, egyszerűen nem akartak fizetni, bejelenteni rendesen és 'E' 3 helyett csak 8 osztályos takarítóként voltam bejelentve évekig, holott még a főnővért is a végén nekem kellett helyettesíteni, miközben ő nyaralt hetekig. Ez volt nyomorult minimál bérért. Akkor hatan mondtunk fel és azóta is cak ilyen helyre akarnak felvenni, hiába tanultam ki az intenzív szakápolóit meg van kemény 6+ évem a hátam mögött. Most van az a pont, hogy kb egy 5. szakmát kitanulok és abba megyek el másodállásba, hogy ne ennyi legyen, mert a mostani állami helyemen is bevagyok jelentve meg minden, de szaré húgyé dolgozok. Persze egy irodista rokonom is könyvelőként minimálbéré van foglalkoztatva, de ez már az alja. Még két választásom van. Vagy kimenekülök Ausztráliába (nem Ausztriába, mert van olyan gyökér, ami a kettőt keveri), vagy a másik a kötél. Az életemet nem fogom leélni egy szutykos albérletben, vagy munkásszállón. Még ezt az új tervezett másodállást megcsinálom, ha nem jön össze megpróbálok kimenekülni! Bár ez az opció nagyon infantilisen hangzik. A kötélen gondolkoztam. Itt vagyok 30+ évesen, nem nővér voltam eredetileg, hanem mindent amit csak tudtam bevállaltam, szakmát tanultam, utána a nővérivel bepróbálkoztam. Apám mondta, hogy ez a nővérkedés egy városi legenda, csak a városiaknak éri meg... igaza volt, ott nyomorogtam éveken át szállón fizikailag patkányokkal (a szállót ellepték a patkányok és nem egyet mi magunk pusztítottunk el a konyhában, ott fészkelt a hűtőnk alatt). Utána jött a mostani, ahol szintén egy szutyoknak érzem magam, mert nem megszakítós munka, de az intelligencia szintem ennél többet követel (nem szeretném ide leírni most mi vagyok, de lehet összefutottunk már), ráadásul nagyon pocsék a fizetés... ne legyen depressziós az ember? Nagyon az önakasztáson gondolkoztam komolyan, mert egyáltalán nem érzem magam biztonságban, ráadásul egyedülállóként esélytelen kitörni.