Miért van az Magyarországon, hogy ennyire sok az analfabéta, félrediagnosztizáló orvos?

"Trust me, i'm an engineer!" -- én így hallottam, jó kis videók vannak youtubeon ezzel..

Sokszor pl. a beteg nem mond el valamit, mert nem érzi fontosnak vagy odatartozónak. A beteg nem fog többet járni a kezelőhöz, mert megtanulja, hogy ott nem fogják meggyógyítani. Azután vagy elfogadja, hogy ezentúl együtt kell élnie a panaszaival, vagy a mentő viszi be, vagy magánellátásba megy vagy alternatív módszereket keres.

Nem elbagatellizálni szeretném sem a te sérelmeidet, sem az egészségügyi rendszer hiányosságait, de ez így nem megy, ahogy elképzeled.

A nyugati típusú (ma már globálisan alkalmazott) orvoslás dióhéjban így működik:

1. Megkérdezi az orvos a beteget, hogy mi a panasza.

2. Anamnézis: Az orvos célirányosan kikérdezi a beteget. Ez tartalmaz általános kérdéseket (milyen betegségek voltak korábban, milyen gyógyszereket szed, stb.) és tartalmaz a panasszal kapcsolatos kérdéseket is.

3. Vizsgálat: Kezdődik azzal, hogy az orvos ránéz egyáltalán a betegre (ha még nem tette meg). Lehet hallgatózni (sztetoszkópot mindenki ismeri), tapintani (pl. hasi panaszoknál). Szükség szerint lehet laborvizsgálatokat kérni és képalkotó vizsgálatokat kérni.

4. Diagnózis.

5. Kezelési terv.

(Persze ha valaki azzal jön, hogy tegnap kabát nélkül lapátolta a havat, ma pedig folyik az orra és gyenge, akkor nem biztos, hogy rá kell kérdezni az öreganyja összes betegségére, és el kell küldeni száz vizsgálatra, hanem nyugodtan lehet azt mondani, hogy maradjon otthon pihenni és igyon sok folyadékot. Persze ha Google doktor segítségével kitalálta, hogy a gyengeség utalhat leukémiára, akkor mérges lesz az orvosra, hogy nem elég alapos. Van az a mondás, hogy "ha patadobogást hallasz, akkor először lóra gondolj, ne zebrára". Tehát ami igen valószínűtlen, az igen valószínűtlen.)

A diagnózis és kezelési terv pedig pont hogy protokollok szerint zajlik az utóbbi 100-200 év kutatásai alapján! Máshogy nem is lehet lehetséges! Tehát hogy azt mondja a protokoll, hogy van rá bizonyítok, hogy ez a betegség létezik, mert itt van másik százezer ember ilyen tünetekkel és ilyen laboreredményekkel. És ez rá a terápia, mert van rá bizonyíték, hogy ezt a százezer embert ezzel a terápiával kezelték. Viszont arra is van bizonyíték, hogy a százezer emberből harmincnál a terápia ilyen és ilyen mellékhatásokkal járt. Mérlegelve a valószínű előnyt és kockázatot javasolt a terápia.

Az orvosok értelemszerűen nem ismerhetnek minden egyes valaha volt és naponta megjelenő kutatást fejből, mivel naponta jelenik meg egy fél könyvtárnyira való! Ezért vannak protokollok.

Tehát az egyik fele a dolognak a protokollok NAPRAKÉSZ ismerete és alkalmazása. A másik fele az anamnézis és vizsgálat. Itt számos probléma felmerülhet, akármilyen alapos is az orvos:

-A panaszok megélése teljesen szubjektív. Ugyanarra a panaszra valaki rá se hederít, valaki pedig egyenesen mentőt hív.

-A panaszoknak nem csak a megélése szubjektív, de a panaszok is szerteágazóak. Például covid kapcsán láthattuk, hogy valakinek nem légúti, hanem mondjuk hasmenést. Ugyanakkor hasmenésnek lehet ezer oka, melyek 90%-ban teljesen banálisak. Arra meg nyilván nincs se kapacitás, hogy minden hasmenést leteszteljünk minden baktériumra, vírusra, minden hasmenőst megtükrözzünk, stb. Meg amúgy is hülyeség lenne.

-A betegek elmondása nem mindig megbízható. Például mindennapos eset: Megkérdezi az orvos, hogy milyen gyógyszereket szed. Háááát ő nem szed gyógyszert. Megkérdezi az orvos, hogy cukorbetegségre gyógyszert szed? Ja az igen. És vérhígítót? Ja azt is. Fogyaszt rendszeresen alkoholt? Nem. Rendben, de mégis milyen gyakran iszik alkoholt? Én csak este, reggel csak a Jóska iszik, én akkor nem...