Halottatok már ilyet? Ezt mégis, hogy gondolja egy orvos?

Ráadásul itt a közelben nincs magánrendelésen ercp-re lehetőség, csak kórházban. Magànrendelésen lehet kérni altatást, de kérdeztük, sajnos ott nem vàllalják csak gyomor és vastagbéltükrözést ercp-t csak kórházban. És csak ébren vállalják el. Állítólag az együttmüködés miatt.

Mondjuk màr meg se lepődöm. Magánrendelésen is úgy beszélnek az emberrel. Hogy csodát ne várjon, nem tudok csodát tenni meg ilyenek. Nem csodàt vár az ember, hanem normàlis emberi hozzáàllást. Mamám is tavaly halt meg. Igaz ő nem 32 volt, hanem 92. De láttuk mamàn, hogy nagyon rosszul van, keresztanyámmal mentünk be. Az orvos nagyon kedves volt, egyàltalán nem bunkó. De, inkább lett volna bunkó de őszinte. Mèg amikor mi làttuk, hogy valami nagyon nem kóser. Konkrétan rákérdeztünk, hogy haldoklik? Azt mondta, hogy nem, meg fog gyógyulni. Nem lètezik, hogy ha én laikuskènt làtom, hogy baj van, az orvos nem tudja kimondani az igazsàgot. El se tudtam tőle búcsúzni, mert hittem az orvosnak. Még este felhívtak, hogy meghalt. Nagyon rosszul érintett. Még most is gyakran àlmodok vele a régi hàzban amikor voltunk tinikènt a drága jó maminàl és gèpezünk meg focizunk a régi haverokkal. Régi szép emlèkek, aminem ő is főszereplője volt.

Hát igen. Nekik is nehéz. De azért èn sem mondhatok tanárként akármit (angol, német szakos vagyok). Néha nekem is nagyon nehéz a kamaszokkal. De ha a tehetségtelen, bukdácsoló gyerek anyja rákérdezne, hogy fog-e a gyerek felsőfokú nyelvvizsgát szerezni, közölnèm vele őszintèn, hogy nem valószínű. Ha valaki zavarja az órát és rettenetesen idegesít, akkor is megfontoltnak kell lennem és nem mondhatok bàrmit.

Amikor gimisek voltunk, mi sem voltunk angyalok, voltak olyan kamaszlànyok, akik úgy kikészítették szegény öreg 60+-os tanárbàcsit, hogy azt mondta vörös fejjel kiabálva, hogy a kva élet ssza meg.