Na basszus, a 16 éves húgomat dohányzáson kaptam. Ti mit tennétek a helyemben?
Feltűnt az utóbbi időben, hogy gyorsabban fogy a cigim. Anya-apa nem dohányoznak, úgyhogy elkezdtem a húgomra gyanakodni, ami be is jött. Most már tudom, hogy ő volt, de ő még nem tudja, hogy én tudom róla. Szóval értitek na :-D Azóta vigyázok a sajátomra, nem is lop belőle, azóta vesz magának (szintúgy kinyomoztam).
Na most egy kis dilemmában vagyok. A húgom 16 éves. Én is voltam 16 éves dohányos. Tudom, hogy reagáltam volna akkor, de azt is tudom, hogy ma hálás lennék annak, aki megakadályozza, hogy rászokjak.
Szóval:
-Ha elmondom a szüleimnek, akkor jó eséllyel megpróbálják megakadályozni, megtiltani a húgomnak, hogy cigizzen. Hogy ez mennyire fog menni, azt nem tudom, nekem is tiltották, de hiába.
-Ha elmondom a szüleimnek és kiderül, hogy én mondtam el, akkor a húgom nagyon fog utálni, legalábbis egy pár évig, pedig kifejezetten jó tesók vagyunk. 16 évesen én is utáltam volna ezért. Ma persze már hálás lennék.
-A húgom előbb-utóbb lebukik anyuék előtt, ez törvényszerű. Én is lebuktam, mindenki le fog. Ha kiderül, hogy tudtam és nem szóltam, anya és apa nagyon nem fognak örülni. Hazudni nekik se lenne jó viszont. ("Nem tudtam.")
-Én is ennyi idősen kezdtem el cigizni és most húsz évesen azt mondom, hogy el kellett volna törni a kezemet, amikor először rágyújtottam. Semmi értelme nincs, elviszi a pénzem, de legalább meghalok tőle. Ezt elmondhatnám a húgomnak, de eleve, ha ennyi idősen nekem valaki ezt mondja, kiröhögöm, ő se tenne mást. Továbbá megkérdezhetné a nővérét (engem), teljesen jogosan, hogy miért nem szokok le, ha ennyire rossz. És normális választ erre a kérdésre nem tudnék adni :-/
Szóval egyfelől ott van a húgomnak a tüdeje és a pénztárcája, legalább az övé legyen rendben, ha a nővérének már nem volt ennyi esze. Másrészt ott a viszonyom a húgommal, ami eddig nagyon-nagyon jó volt :-) Harmadrészt ott vannak a szüleink, akik nagyon szeretnek minket, mi is őket. (Egyikük sem dohányzott soha).
Őszinte legyek, nem is tudom mikor voltam ennyire tanácstalan. Fogalmam sincs, mit csináljak...
20/L
válasza:
válasza:Csak úgy lehet leszokni, hogy leteszed és kész.
Soha nem értettem, mi olyan nehéz ezen.
válasza: válasza:Na megvolt a nagy beszélgetés. :-) A házunk közelében van egy park, oda hívtam le, sejtette amúgy, hogy mit akarok.
Stílszerűen egy cigi mellett beszéltük meg :-D Komolyra fordítva a szót, a húgom volt olyan szemtelen, hogy felajánlotta, hogy egy cigi mellett vitassuk meg, én meg belementem. Nem azért, mert különösebben támogatnám a dohányzását, látni akartam, hogy mennyire profi. Eléggé :-/ Nem sokat babrál az öngyújtóval és köhögés nélkül úgy szívja tüdőre mint én :-/ Nem volt szép látvány, be kell valljam. :-( Most már tudom mit érezhetett anyukám, mikor látott cigizni. :-( Mondjuk a szüleim előtt a mai napig nem gyújtok rá szívesen :-) De ez mellékvágány. :-)
A sztori az unalomig ismert szokásos, mintha a pár évvel ezelőtti önmagamat hallanám. Csodálatos középiskolás barátnők, nagylányosdi, de menő csaj leszek egy cigivel a kezemben...
Annyira nem dohányzik (még :-/ ) amúgy a húgom, napi egy-két, max három szálat, azt sem a hét minden napján. De odáig már eljutott, hogy nem csak társaságban, vagy barátnői között, buliban gyújt rá, hanem egymaga is.
Ezt megint ismerem sajnos, innentől számolom én magamat dohányosnak. Kilencedik gólyabálban kínáltak meg először cigivel, egy csomó ideig csak társaságban szívtam, ha megkínáltak, aztán egyszer vettem magamnak és a sajátomat kezdtem szívni a bulikban, legvégül elszívtam egyedül egy szálat iskolába menet a metró felé. Most meg a húgocskám tart ugyanitt, körülbelül ugyanezt az utat bejárva... Csodás.
Mondta, hogy „bármikor le tudná tenni, csak még nem akarja”. Mondtam neki, hogy de akard most, mert később nehezebb lesz. Beszélt mindenfélét, egyértelmű „Abbahagyom” nem esett ki a száján. Ilyen „Hiszek neked”, „Igazad lehet”, „Végülis te már cigizel egy ideje”, „Meggondolom”, „Ígérem elgondolkodok rajta, amit mondasz”. Ilyesmiket mondott. Aztán a végén nagyon-nagyon megkért, hogy semmiképp se mondjam el anyáéknak, hogy dohányzik. Majdnem igent mondtam rá, de aztán nem akartam hazudni és azt válaszoltam, hogy „Ezt nem ígérhetem meg”. Őszintén fájt neki, azt mondta csalódott és látszott is rajta :-(
Lehet úgy kellett volna tennem, mintha nem vettem volna észre semmit? De mégiscsak a kishúgom... :-)
Most már mindegy...
Hogyan tovább szerintetek?
Szóljak anyáéknak? És ha nem, akkor mit csináljak, amikor lebukik? Most a húgomnak okozzak csalódást, vagy a szüleimnek? Valamelyiküknek muszály lesz...
Ha most leszoknék (esküszöm megpróbálom, régóta akarok már), azzal vajon ösztönözném? Félek, hogy így 16 évesen engem se hatott volna meg.
Az fáj a legjobban, hogy valószínű a négy évvel ezelőtti önmagamat látom. Én is ilyen hülye makacs önfejű lány voltam?! :-D
válasza:Mindenképp próbáld meg lerakni, mutasd meg húgodnak hogy letudod rakni, mondd meg neki hogy egyszerűen ne gyújtson rá szerintem még nem függő, legalább egyedül ne gyújtson.
Magyarázd meg neki hogy nem a rágyújtástól lesz nagylány, hanem attól hogy felelősen gondolkodik, káros szenvedély pont attól káros mert azt hiszi az ember hogy független pedig pont az ellenkezője igaz.
Mutasd meg neki ezt a linket
válasza:Hát nekem aztán beszélhettek volna 16 évesen.....semmit nem ért volna!
Mindenkinek bizonyos hibákat el kell követni....aztán felnőtt koromban nem szívtam. Amikor az ember lányának komoly barátja van, aki nem dohányzik, akkor az a komoly érv a cigi ellen.
A szüleidnek pedig ne mond el, spicli ne legyél!
Inkább vigyázz a hugodra, hogy máshoz viszont eszébe se jusson nyúlni!
16-os ezeket elmondtam neki. Nem tudom mennyire fogja meghatni :-/ Gondolj bele, az összes cigisdobozon ott van rajta, hogy mennyire káros. A kezébe veszi bárhányszor rágyújt, ott az egyik oldalon a felirat, a másikon az undorító kép. Hányszor hallhatta, hogy káros a dohányzás? Na arra tippem sincs. Ha csak a saját múltamra emlékszek vissza, általánosban is elmondták csomószor, hogy egészségtelen (bioszon, egészségtanból, amikor jött a doktornéni/doktorbácsi előadást tartani), aztán középiskolában is elhangzik párszor. Aztán én speciel jót röhögtem rajta, amikor a nagy eszemmel rászoktam... Mindenesetre még senkit nem láttam (magamat is beleértve), aki a dobozon lévő feliratot elolvasva ijedten eldobja a cigit :-D Nem hiszem, hogy a húgom más lenne :-( Bár persze, mondtam neki, hogy nagyon nem jó ötlet. Inkább az egészségen kívül még a pénzzel próbáltam meghatni. Hátha.
17-es: "Hát nekem aztán beszélhettek volna 16 évesen.....semmit nem ért volna!" Hát igen, erről beszélek. Nekem is hiába beszéltek 16 évesen a szüleim, azóta is szívom.
Viszont a spiclinél azért várj egy kicsit! Megszakadna a szívem ha beárulnám a kishúgomat, akit imádok. Rosszul esne neki és az nekem is fájna.
VISZONT anya és apa is nagyon szeretnek minket, nagyon rendes szüleink vannak hál'Istennek :-) Tudod hogy fájna nekik, ha kiderülne, hogy a kisebbik lányuk (is) cigizik, a nagyobb meg tudott róla és nem szólt.
Ha beárulom a húgomat, akkor őt bántom meg, ha nem árulom be, akkor a szüleimet. Talán ez a legnehezebb kérdés...
18-as. Írtam azóta már egy kommentet :-)
Annyit megígért, hogy "visszavesz", de semmi konkrétat. Miből vesz vissza, mennyire vesz vissza...
A legnagyobb dilemma továbbra is ez:
A húgomat bántsam meg vagy a szüleimet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!