Mesélnétek milyen volt régen mikor még az étterembe/kocsmába/vonaton is lehetett cigizni? Tényleg olyan rossz, vagy eltúlozzák?

Egy kis enyhe cigifüst pl buszmegállóban, vagy kollégiumban engem nem zavart amúgy, csak az a baj, hogy hogyan teszel különbséget törvényileg...

Meg ugye az is sokat segít, ha a dohányos ember tekintettel van a környezetére a széljárásra stb, és hát éppen Magyarországon nem kell mondani, hogy mekkora divat úgy általában tekintettel lenni a másikra... :S

Ez tényleg így volt, ahogy a rokonod mesélte. 15-20 éve ezen még nem rinyált senki sem. Én is kemény bagósok között nőttem fel, mégis erős, jól fejlett, makkegészséges gyerek voltam és fizikailag-szellemileg ép felnőtt is lettem. Emlékszem, ahogy a nagyszüleim egyik cigit gyújtották a másik után és valóban minden nyilvános helyen dohányoztak: éttermekben, rendezvényeken, vonaton, épületek, közhivatalok auláiban, folyosókon... stb. 2000 körül kezdték el el szabályozni a dohányzás helyszíneit.

28 N

Bocsi, én nem tudok arról írni, hogy anno milyen volt Magyarországon a helyzet, csak, hogy milyen most ott, ahol én élek. Mivel olyan országban élek, ahol még elég sok helyen lehet dohányozni.

Én mondjuk el sem tudnám képzelni, hogy beülök valahova kávézni, vagy el megyek egy szórakozóhelyre, és nem lehet cigizni. Nekem ezek olyan tevékenységek, amelyek mellé alap a cigi, nagyon furcsa lenne nélküle. Néha eszembe jut, hogy milyenek lehetnek Magyarországon a diszkók, és mindig megsajnálom a fiatalokat, hogy folyamatosan ki kell mászkálniuk, ha cigizni szeretnének.

Különben nálunk mindenhol van dohányzó és nem dohányzó rész. Bár az poén, mikor van egy diszkó, és az egyik felén lehet cigizni, a másik felén meg nem, közben meg ugyanaz a légtér. :D

Volt egy hangulata, hogy pl. az egyetemeken a tanárok a tanteremben, a folyosókon pedig a hallgatók is rágyújthattak, és inkább csak az illem szabta meg, hogy hol nem illett rágyújtani. Sőt, azt is, hogy mikor nem illett korlátozni a dohányzást, ugyanis pl. a dohányos vendégnek nemdohányzó háznál is illett felkínálni, hogy rágyújtson. Mi még tartottunk is otthon cigarettát, bár nálunk a családban senki nem dohányzott, hogy ha jön vendég, meg tudjuk kínálni. :D

Ezek ma már elképzelhetetlen dolgok, pedig a 90-es évek közepéig, amíg be nem jött a marha nagy "Ejrópa", teljesen természetesnek számítottak, valahogy a kultúránk része volt. Ha érdekel ez a dolog, olvasgass régi illemtankönyveket, nagyon érdekesek, némelyik több fejezetet is szentel a dohányzásnak... :)

Mégse sírom vissza, sőt nagyon örülök, hogy ma már mindenhol tilos a dohányzás. Legyen is! Én magam többek között ennek a trendnek is köszönhetem, hogy leszoktam, és ahogy egyre több káros hatásra derül fény, egyre kevésbé bánom, hogy leáldozott a dohányzás kultúrájának. Mert bár tényleg a kultúránk része volt, de ez inkább a halál kultúrája, amiért annyira nem nagy kár...