16 éves vagyok immár 3éve dohányzom. ötletek? (bővebben lent)

Az a baj, hogy ez is ugyanolyan elhatározás és akarat kérdése, mint a fogyókúra. Több ismerősömtől is azt hallottam akik leszoktak a cigiről, hogy semmiféle "segédeszközt" nem használtak, csak egyszerűen nem gyújtottak rá többet. Kivéve talán egy kedves ismerősömet, bár ő sem használt semmi tapaszt, meg rágógumit, viszont a leszokás után pár hónapig fogpiszkálót rágcsált, naponta 1-2 dobozzal, de aztán nemsokára ez is abbamaradt.

Hát nem tudok mást mondani erre, csak azt hogy tényleg elhatározás és erős akarat kérdése. Az hogy amikor kisértésbe esnél, ott kell erősnek lenni.

A zsír az más, ugyanis a cigizés serkenti az anyagcserét és a leszokás mindig testsúly növekedéssel jár. Egyébként én is dohányos vagyok, eddig nem sikerült leszokni, csak csökkenteni a napi adagot.

ez egyénfüggő, van akinél műkdödik, van akinél meg olyan heves elvonási tüneteket vált ki mint a huzat ...

Nem tudlak megszólítani, mert nem tudom fiú, vagy kislány vagy-e? De mindegy is. Erőt szeretnék neked adni, hiszen látom, tényleg abba akarod hagyni a dohányzást. Az én történetem: 35 évig dohányoztam. Nem is nagyon, max 10 szál volt a legtöbb naponta. De ezt rosszkor, a lehető legrosszabbkor, este, otthon. Aztán elkezdtem köhögni. Előtte halt meg szegény Déri János tüdőrákban és feltettem magamnak a kérdést: tényleg ezt akarom? Tényleg a magam hóhéra akarok lenni? És megjött a válasz, valahonnan az égből: NEM! Volt 8 szál még a kék-fehér Multifilteres dobozban. Fogtam és ezt mondtam /neki/, de szó szerint: "Te nyavalyás cigaretta! Tönkre akarsz tenni? Ezt pedig nem engedem! Nem fogsz rajtam uralkodni, mert erősebb vagyok nálad!" Attól a naptól egyetlen szálat sem szívtam. Sőt: a maradékot az éjjeli szekrényemre tettem és farkaszemet néztem vele heteken át. Végül kb. fél év mulva odaadtam valakinek. A köhögésem nem szünt. Orvoshoz mentem, de nem foglalkoztak velem komolyan. A tüdőgondozóban sem. Egyszer kaptam nagy utánjárásra egy 10 kezelésből álló fizikótherápiai kezelést. /a váladékot próbálták felszedni a hörgőkből/. Aztán évek múltán elkerültem egy másik városba és újra férjhez mentem. Nem is sejtettem, hogy nagy a baj. Itt kimutatták, hogy középsúlyos COPD-s vagyok /nézd meg a Vikipédiában/, vagyis halálra vagyok ítélve. Ha ezt tudom, nem is mertem volna férjhez menni. Kaptam gyógyszert /hörgőtágító/, amitől a tüdőm majd szétrobbant. Eldobtam. És az isteni segítség megtalált. Férjem jóvoltából hozzájutottam egy olyan géphez, amin naponta eltöltök fél órát /itthon persze!/ és nem tud semmi lerakódni. Csodák-csodája, nem köhögök, nem kell gyógyszer, nincs már légszomjam, hegyre-völgyre vidáman felmegyek minden pihenő nélkül. Azelőtt még akkor is köhögési rohamot kaptam, ha az ágyban egyik oldalamról a másikra fordultam. Csodálatosan érzem magam, orvoshoz nem járok és a gyógyíthatatlannak mondott betegség szépen gyógyul. Legalábbis én ezt érzem. Tehát: légy erős, CSAK RAJTAD MÚLIK!!! Őszinte szívből kívánon Neked, hogy sikerüljön!