Tudnátok nekem segíteni a leszokásban? KÉRLEK, minden tippnek örülnék!

A heroinos függőségre hivatkozó hülye gyerekre véletlenül se hallgass, sajnos voltak nagy kamaszkori hülyeségeim, így pontosan tudom milyenek a heroin elvonási tünetei... mikor napokig izzadsz, nem tudsz gondolkodni, üvöltesz, hallucinálsz, teljesen a halálodon vagy, legszívesebben megölnéd a saját szüleidet, mert fogva tartanak a szobádban, leköpöd az orvost mert segíteni akar...

Ehhez a dohányzásról leszokás még csak a közelébe sem ér, az valóban agyban dől el, ha agyban tényleg eldöntöd, hogy többet tényleg nem kell, akkor onnantól kezdve nem is kell, csak sajnos sokan csak azt hiszik, hogy le akarnak szokni, ezért nem is tudnak... Ez a nehezebb leszokni mint a heroinról szöveg, csak egy propaganda szöveg amit szerintem valószínűleg a dohánygyárak terjesztenek, hogy eleve elvegyék a kedvedet a leszokástól...

Visszatértem, az előző válaszoló vagyok. Annak, aki lehülyegyerekezett, üzenném, hogy én is próbáltam már a heroint, sőt, lesz egy sztorim, de ezt csak későb írom le. Nem kaptam rá, egyszeri eset volt, de láttam már megrögzött heroinistát az általad említett - izzadás, arrogancia, már-már megőrülés - tünetekkel. És igazad van, a dohányzásról való leszokásnak ilyen tünetei nincsenek. Viszont, aki elhiszi a sok propagandát, hogy nehéz leszokni ésatöbbi, az - bár nem fog remegni, izzadni és hasonlók - valóban élete végéig szenvedni fog, minden percét és minden gondolatát a cigaretta fogja kitölteni, nem fog tőle tudni szabadulni soha.

Itt jön az én sztorim: kisebb nagyobb szünetekkel 3 éve szívom a marihuánát. Volt, hogy 3 hónapig minden nap, volt, hogy 1 hónapig semmit. Most is épp van nálam, viszont 3 hete nem szívtam már. Hogy miért? Mert nem kell. Nem érzem azt, hogy szükségem lenne rá, ugyanúgy teszem a mindennapi teendőim, ugyanúgy kelek-fekszek. Nem gondolok minden percben rá, nem motoszkál a fantáziámban, hogy "naa, gyúrjunk egy cigit MOST".

Ennek három titka van. Az egyik, ami a legegyszerűbb: nem hittem az agymosásnak. Mindenki mondta, hogy erről nehéz leszokni, én meg azt mondtam, hogy oké, de én nem hiszem el. Ha akarom, bármikor elhagyom, akár örökre is. Most se hiányzik.

A második: mikor elkezdtem, azt mondtam, hogy nem leszek rabszolgája senkinek és semminek. Ezt egyszer kell elmondani magadban (ha ismételgetni kell, az már rossz, mert akkor már rászoktál), és ha elég erős az elhatározás, akkor tényleg nem leszel az. Ha most azt mondanák, hogy lőbb magad fejbe, megteszed? Nem, mert nem vagy rabszolga. Akkor a ciginek miért vagy a rabszolgája? Ezen kell elgondolkodni.

A harmadik, és talán a legfontosabb: nem szabad menekülni a valóság elől. Azok, akik ezeket a szereket stresszoldásra használják (az alkoholt és a cigit is beleértve), ők a legnagyobb függők. Én azért szívom, mert kedvelem az ízét és azt a hatást, amit okoz, szeretek olyankor összebújni a párommal, játszani a gépen, filmeket nézni. Egy kicsit más lesz olyankor a világ, de ezeket józan fejjel is megcsinálom, és élvezem is őket. De gondoljatok csak bele, mekkora függő a sarki kocsmába járó Jóska bácsi: otthon üvölt vele az asszony, ezért cserébe elhordja a pénzt a kocsmába; otthon tehát nem marad pénz, és megint jön az üvöltés. Ha egy pár alkalommal elmaradna a kiabálás, lemenne Jóska bácsi válláról a teher, a stressz abbamaradna, és máris könnyebb lenne a leszokás. De Jóska bácsi menekül a valóság, az asszony elől, ezért hihetetlen mértékű függőség alakult ki.

Allen Carr-t pedig nem szidom. Lehet, hogy valóban ex-dohányos volt, és tény hogy milliókon segít(ett), csak épp nem veszitek észre, hogy valójában egy igazán ügyes pszichológusról van szó (még ha ő ezt nem is tudja), aki valóban ügyesen végzi a munkáját. Remek ember, és remélem, még egyszer annyi emberen segít, amennyin már segített.