Mit tegyek? Tanácstalan vagyok.12/F

Az anyám és a nővérem amit művelnek... No comment. Anya két dobozt szív, vagy néha többet. A nővérem másfelet, néha kettőt. Naponta. Persze a legerősebbet mindketten. Apa és én nem dohányzunk. Lesz*rják. Az a vicc, hogy a nővéremmel sokáig együtt tiltakoztunk anyánál, hogy ne cigizzen. Aztán 16 évesen rászokott. Addig csak anya füstölt tele a konyhától a nappaliig mindent. Most már a nővérem is. Mindenhol a fürdőtől a hálószobáig ott egy hamutartó az asztalon, egyiket a másik után gyújtják, a TV előtt, sminkeléskor a tükör előtt, kaja után az asztalnál, mindenhol...Apa és én néha fuldoklunk, tiltakozunk, röhögnek rajta. Valamelyikük visz reggel kocsival iskolába. Kész rémálom. Mire negyed óra múlva kiszállok tele az autó füsttel. A legjobb ha mindketten jönnek és a kocsi elejében csak úgy gomolyog a füst.

Ha áthívja anya vagy a nővérem valamelyik barátnőjét, akik mind szintúgy dohányoznak. Alapvetően rendesek, nem cigiznének bent, de a kedves családom így vezeti be őket a házba: "Ide tedd a cipőt. Ülj csak le a kanapéra. Mit hozzak inni? Nem gyújtasz rá?-És a gyerek?-Ő már megszokta, meg nem zavarja a füst amúgy se.-Akkor jó (És már kattan az öngyújtó.)" Néha áthívják három négy barátnőjüket is. Alig várom, hogy a nővérem elköltözzön. De akkor is. Elegem van. Elegünk van! Apának is!

12/F